Oviba is csak a „nyonyóval” megy a gyerek? Nem jó ötlet erőszakkal leszoktatni

Sok kisgyerek nem hajlandó oviba menni legkedvesebb alvós játéka nélkül.

macival
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Október 9-én, Vekerdy Tamás eltávozásával egy olyan meghatározó és szeretett alakja hunyt el a gyermekpszichológiának, aki pótolhatatlan. Gondolatait azonban értékes szellemi örökségként hagyta ránk: egyik könyvére, a Kisgyerekek - óvodások... címűre hagyatkozva bontunk most ki egy, a szülőket foglalkoztató témát.

Sok óvodás korú kisgyerek csakis akkor hajlandó elmenni az óvodába, ha magával viheti legkedvesebb alvós játékát. Ez lehet egy plüss, egy játszórongyocska vagy bármi, aminek jelenléte, tapintása, illata a babakor biztonságérzetét idézi, és tartja fenn a kicsikben.

Mire jó a nyonyó?

Ezeknek a játékoknak rendszerint még sajátos neve is van, ami a gügyögő időszakban alakult ki. Ahogy Vekerdynél olvashatjuk egy olvasói levelét idézve: a nyonyó, szinte varázserővel bíró, elszakíthatatlan társa a gyereknek.

Sok szülőt bosszant, ha a három-négy éves gyereke még mindig a babakori holmit hurcolja magával, bárhová is megy, így az óvodába is. A gyermekpszichológus szerint mindeközben ez nem probléma:

- Hagyják nyonyózni! (...) Ez a kötődés egyáltalán nem túl sok ebben a korban, és a leghatározottabban állíthatom, hogy semmiféle kóros hatással nincs a gyerekek személyiségfejlődésére. Kinek rongya van (...), kinek egy pelenkadarabja, kinek kispokróca, amit magával visz, kinek kispárnája és cumija, kinek mackója, aminek esetleg a fülét is rágja, szopja, és így tovább. Ezeket a tárgyakat a "tudomány" is számon tartja, és átmeneti tárgynak nevezi őket. A gyerek már tud egyedül enni, de azért még kell valami, ami helyettesíti, megjeleníti a másik embert, az anyát, aki biztonságot ad - írta Vekerdy említett könyvében.

A cikk az ajánló után folytatódik

A nyonyó nem probléma

Vekerdy hibás gondolatnak tartotta továbbá azt, ha a gyereket erővel akarják leszoktatni a nyonyózásról, a nyonyó oviba hordozásáról:

- Nem kell a gyereket leszoktatni, én biztos, hogy nem raknám el a nyonyótartóba, és nagyon lebeszélném magukat arról a tipikus gondolatról, hogy "jó lenne már ezen túl lenni, ha lehet". (...) A nyonyó nem "probléma". Nem láttam még kisiskolást, kamaszt vagy nagyobb gyereket, aki az átmeneti tárgyát gyűrögetve járt volna a világban - írta. 

A legfontosabb szó talán ismét a türelem lehet: talán furcsa, hogy a kisgyerek, aki maholnap iskolás lesz, még mindig a babakori játékkal jár óvodába, de idővel minden bizonnyal elengedi majd, amit azonban nem szabad sürgetni. A folyamat garantáltan lezajlik majd, csupán egy kis türelem kell. Ahogy Vekerdy fogalmazott:

- Reméljük, az óvoda is ismeri és megérti az átmeneti tárgy fontosságát, és tudnunk kell, hogy minél kevesebbet foglalkozunk ezzel, annál hamarabb és annál biztosabban fog elmaradni.

Így szeretni csak játékmackót lehet

Aranyos, régi fotókon kisgyerekek és mackóik: a kicsik akkoriban sem eresztették a gombszemű kedvenceket.

Jóságos gombszemükkel őrizték a gyerekeket: képeken a legöregebb, legkedvesebb játékmackók

Nézegess képeket!

Elolvasom

Idézetek forrása: Vekerdy Tamás: Kisgyerekek óvodások...

Ezt is szeretjük