Anyákat kérdeztünk a beszoktatásról: nem volt sétagalopp a bölcsi- és az ovikezdés, de túlélték
Nem könnyű időszak ez sem a szülőknek, sem a kicsiknek.

beszoktatás
Ez is érdekelhet

Ki ne szeretné előre látni a jövőt? (x)

Krisztofer már szalad (x)

Borozzunk együtt: legyél trendszetter, válaszolj, nyerj! (x)

Őszi kikapcs: Íme a trendek! (x)

Bonyodalom a Hotel Numerában. (x)

beauty and style

Mélyen hidratálják a bőrt és csökkentik a ráncokat: ceramidok nélkül nincs szép bőr »

Szuper egyszerű félkonty sietős napokra: 5 perc alatt elkészülsz vele »

A ballonkabát egy nő szekrényéből sem hiányozhat: karcsúsít és sokoldalúan viselhető »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Amikor eljön az idő, hogy az apróságok bölcsibe, oviba mennek, sem nekik, sem a szülőknek nincs könnyű dolga.

A beszoktatási folyamat kinél könnyebb, kinél nehezebb. Sajnos sok sírással járhat, de szülőként fontos szem előtt tartani, hogy ez normális. Óriási változás ez, mert egy születés óta tartó rendszer borul fel. A gyerek napja jó részét már nem otthon tölti, és a szülő sincs ugyanannyit mellette. Senkinek sem könnyű megszokni az új helyzetet, más anyákkal viszont mindenképp jó erről elbeszélgetni. Könnyít a lelken, és segíthet a tapasztalatcsere is: két anya osztotta meg velünk, hogyan élték meg a beszoktatást.

Timinek minden egyes alkalommal megszakadt a szíve, de idővel megszokták a bölcsit a lányai

- Mindkét gyereknél két hét volt a beszoktatás, az első héten még bent lehettem velük, addig nagyon jól érezték magukat, azt hitték, hogy egy újabb játszótér, játszószoba vagy valami ilyesmi.

Úgy emlékszem, a harmadik naptól kezdve egyre hosszabb időre kellett kimennem a szobából: miután elbúcsúztam tőlük, mondani kell nekik valamit, hogy anyának van valami dolga, és addig a gondozó nénik vigyáznak rá. Második héten megpróbálták velük az ott alvást és fokozatosan az egész napos ott-tartózkodást. A nagylányom nagyon tiltakozott az egész ellen, kint a folyosón hallgattam, ahogy sír, és kiabál a gondozónővel, hogy hagyja békén, amikor próbálta bepelenkázni. Az én szívem pedig megszakadt minden egyes alkalommal.

A leválás kétirányú. Mindkettőnknek nagyon megterhelő folyamat volt lelkileg. A kisebbik lányommal annyi könnyebbség volt, hogy a második gyerek volt, aki beszokott a csoportba (nem egyszerre szoktatják be az összes gyereket, hanem fokozatosan, úgy emlékszem, hetente kettőt), és nagyon aranyos gondozója volt, aki járt előtte a családi napközibe is, tehát nem volt neki teljesen ismeretlen.

Nekem is kicsit könnyebb volt, mivel a nagylányom utoljára szokott be, így nem találkoztam más anyukákkal a folyosón. Itt viszont voltunk páran, tudtuk egymást vigasztalni, akik még bent lehettek a szobában, azok pedig hozták a híreket a gyerekekről. Mindkettővel egy hosszabb folyamat volt a beszokás, hetek, hónapok teltek el, mikor már nem sírtak bent, de a bölcsibe való eljutást később is próbálták mindig elszabotálni - mesélte a kétgyermekes anya, Timi.

A cikk az ajánló után folytatódik

Kitti kislánya még jobban igényelte a figyelmet, miután óvodába ment

- Nekem baromi nehéz volt belül, hogy ne lássa rajtam. Ő jól viselte, sohasem sírt, de nagyjából két hét után csapódott le nála, hogy akkor ez most már mindig így lesz, ő oviba fog menni, nem játszhatunk otthon, mint előtte.  Akkor elég drasztikusan megváltozott a viselkedése, frusztrált volt, ideges, robbanékony, így jött ki rajta. Próbáltam bebizonyítani neki, hogy így is sértetlen marad a közös időnk, ovi után mindig nagyon ügyeltem arra, hogy csak vele legyek, csak vele foglalkozzak.

Közös játékokkal, játszóterezéssel, meseolvasással oldani tudtam a benne felgyülemlett feszültséget. Nagyon igényelte a figyelmemet, ha nem az oviban volt, így nehéz volt azt az időszakot összelőni a munkával, mindig türelmesnek lenni, hallgatni, ha arra volt szükség, de legfőképpen lelkileg is maximálisan jelen lenni. Ez egy türelemjáték az egész családnak. Nem lehet siettetni a leválást, egyszer csak átmegy a gyereken, feldolgozza. Felnőttként is nehéz szerintem - mondta az édesanya.

Láthatjuk tehát, senkinek sem könnyű. Bármilyen nehéz is azonban, türelem: végül minden kialakul. Addig is érdemes minél többet beszélgetni más anyákkal, akik hasonló cipőben járnak, vagy van már erről az időszakról tapasztalatuk.

A '70-es és '80-as évek ovija

Nosztalgikus képeken gyerekkorunk ovijai: apró asztalkák, székek és megannyi játék - pont, mint ma, mégis másképp.

Ezt is szeretjük