Ezért soha ne adj plusz zsebpénzt: nem gondolnád, milyen rossz irányba viszi a gyereket

Bizonyos kor felett a legtöbb szülő ad némi zsebpénzt a gyermekének, amit maga oszthat be, költhet el, vagy gyűjthet tovább valami nagyobb dologra. Ezáltal a gyerek megismerheti a pénzköltés és spórolás mibenlétét, így felnőttként okosabban kezelheti majd, amit megkeres.

A gyerekeknek adott zsebpénz tehát alapvetően hasznos, ha közben a szülő tanítja is a gyereket, hogyan bánjon a pénzzel, miért vigyázzon rá, és figyelemmel kíséri - nem meghatározza, és csak ártó dolog esetén tiltja -, hogy mire költi el. Vannak azonban esetek, amikor a gyereknek adott pénz rossz hatással is lehet, ilyen a következő három.

Pótolni, mert elfogyott

A gyerekek még csak ismerkednek a pénzzel, ezért könnyen eshetnek abba a hibába, hogy elverik a zsebpénzüket, így a következőig hátralévő időre semennyi nem marad. Hibás gondolat lenne a szülő részéről ilyen esetben zsebpénzpótlást adni, hiszen a gyereknek felnőttkorára tisztában kell lennie azzal, hogy abból kell gazdálkodnia, amit megkeres, és akkor sem lesz senki, aki majd plusz összeggel húzza ki a csávából. Ha mégis pluszt ad a szülő, a zsebpénzadás egyik fő célja hiúsul meg, az okos gazdálkodás megtanulása.

Meg kell tanulnia, hogy a pénzt nem fagyizzuk vagy üdítőzzük el ész nélkül, és összespóroljuk azt, ha egy nagyobb dolgot szeretnénk vásárolni, nem egy teljes, egyszeri zsebpénzt költünk egészében rá.

Hogy a gyerek mégse mászkáljon pénz nélkül, esetleg kaphat 2-3 ezer forintot, melyet azonban kölcsönbe, és nem elkölteni kap. Ezzel el kell számolnia, de vésztartalékként mégis nála van - például ételt vehet belőle, ha bármi történne az otthonról vitt ennivalóval.

Ugyan nem túl biztonságos döntés, mert a szülő nem tudja nyomon követni, rendes ételt vesz-e a gyerek az iskolabüfében, vannak családok, ahol nem otthon csomagolják az tízórait, így a zsebpénz és az uzsonnapénz elkülönül. Ebben az esetben természetesen a szokásos ételre szánt összeget tartani kell, de mellé a gyerek lelkére kötni, hogy nem csapja ételvásárlás helyett a zsebpénzéhez a kapott pénzt.

Azért adni, mert jól viselkedik

Mert jól viselkedik, illetve azért, hogy jól viselkedjen - ezekért nem szabad megfizetni vagy lefizetni a gyereket. Alapvető dolog, hogy megtanuljon intelligensen viselkedni, szót fogadjon, ne randalírozzon, és egyebek. Ha egyszer pénzt kap ilyesmiért, akár abba a tévhitbe is sodródhat, hogy a jól viselkedésnek ára van, nem pedig természetes dolog, és minden hasonló esetben plusz pénzhez juttathatja.

Ravaszabb gyerkőcök később akár meg is próbálhatják kizsarolni a pénzt a jó magaviseletért. Ilyen esetben fontos átgondolni, hogy a szülők eleget foglalkoznak-e a gyerek lelkével, milyen hatások érik őt, és sort érdemes keríteni egy jobb útra terelő beszélgetésre is.

Azért adni, mert segít

Cél a gyereknevelésben, hogy a gyereket megtanítsuk, segíteni jó dolog, szép dolog, és illik is bizonyos helyzetekben. Nemes cselekedet, a segítség így tehát nem lehet olyasmi, amiért a gyerek pénzt kap. A segítségért köszönöm jár, illetve dicséret, nem pedig anyagi kompenzálás.

A gyerek nem szolgáltatást nyújt, hanem a lelke gyarapszik: megtanulja, mi az a jó cselekedet, és, hogy miért fontos másoknak segíteni. A pénz az egész lényegét rombolja le, és arra tanít, hogy segíteni pénzért szokás, máskülönben a füle botját se mozdítsa meg. Legközelebb talán nem is fogja, elég egyszer szülőként a pénztárcáért nyúlni.

• zsebpénz
• gyerekek
• gyereknevelés
• Gyerek