Óvodásként még minden egyes nap a játékról szólt, így felnőtt fejjel, a felelősséggel terhelt napok egymásutánjában vágyakozva emlékszünk vissza a kisgyerekkorunk mindennapjaira.
Emlékszünk, hogy futkároztunk az udvaron, emlékszünk az óvónénikre, a leggyakrabban kézbe vett játékainkra, csoporttársainkra, játszópajtásainkra. Saját gyerekkorunk ovis emlékeinek felidézése kedves dolog, de van, ami ennél is különlegesebb: a szüleinkéről hallani, esetleg fotókon megismerni az ő gyerekkoruk óvodás mindennapjait.
Óvodás élet az '50-es, '60-as években
Milyen lehetett akkoriban ovisnak lenni? Összeszedtünk egy csokorra való fotót a legbájosabbakból.

Apró székeken ülve, apró kezecskékkel fogták a pöttyös bögréket a kis óvodások. (1951)

A fényképezéstől megilletődötten, fegyelmezetten ültek az apró faasztaloknál, mint minden tízórai alkalmával. (1951)
Fotó: fortepan.hu/Uvaterv

Az oviban még minden a játékról szólt: a tanulás is. A gyerekek először a közlekedésről is játékosan tanultak, éppúgy, mint a mai kicsik. (1965)

Szép időben akkoriban is örömest játszottak együtt óvónők, dadus nénik és gyerekek az udvaron: énekeltek, és körtáncot jártak. (1963)

Fénykép készült: mindenki ölébe vette a számára legkedvesebb játékot. (1953)
Fotó: Fortepan.hu/Szent-Tamási Mihály

Akkoriban is voltak csoportos kirándulások: a csónakázó ovisokat nézve felmerül, mennyire lehetett ez biztonságos, még ha az óvónő igyekezett is vigyázni a gyerekekre. (1963)
Fotó: Fortepan.hu

A farsang is nagy örömmel töltötte el a gyerekeket: ötletesebbnél ötletesebb jelmezekbe bújtak. (1957)
Fotó: Fortepan.hu/FSZEK Budapest Gyűjtemény

Nagyon aranyos, amikor a kisgyerekek kézen fogva, libasorban mennek az utcán: ezen az 1962-es képen színesben örökítették meg ezt.
Fotó: Fortepan.hu/Lechner Nonprofit Dokumentációs Központ

Játék az oviudvaron 1968-ban: saját, nyolcvanas évekbeli gyerekkorunkéhoz hasonlatos mászókákat és libikókákat látunk. Mára sokat változtak a játékokra vonatkozó előírások.
Fotó: Fortepan.hu/Lechner Nonprofit Dokumentációs Központ