Ilyen a valóságban terhesnek lenni: 3 édesanya, aki szerint a várandósság nem cukorszirupos álomvilág

A terhesség egy kismama számára nemcsak egy rózsaszín felhő és cukorszirupos álomvilág, ami felhőtlen boldogsággal és természetes izgalommal társul, de sok aggódással, szorongással és félelemmel is járhat: vajon egészséges lesz-e a pici, úgy fejlődik-e, ahogy kellene, mennyire fáj majd a szülés, a kismama pedig hogyan étkezzen, mit tornázzon, hogy az a babának a legjobb legyen.

Sajnos nem minden terhesség könnyű, vannak, akik számos egészségügyi problémával találják szemben magukat a várandósság során, kezdve az első trimeszteri reggeli rosszullétektől és émelygéstől a sokkal súlyosabb, akár az erős fájdalommal, görcsöléssel, vérzéssel járó tünetekig.

Milyen a valóságban terhesnek lenni? Három kismamát kérdeztünk

Míg egyes kismamáknak olyan szerencséjük van, hogy gond nélkül vészelik át a terhességet, és még a kilencedik hónapban is simán van erejük kitakarítani a lakást, vagy ablakot mosni, addig más kismamák az állandó rosszullétektől, a vizesedéstől vagy az aranyértől szenvednek. Kismamákat kérdeztünk, hogyan élik, élték meg a várandósságukat, és azt is elmondják, mi (volt) benne a nehéz.

Iza, 34 éves, első terhessége, 37. hétben jár.

- Az első három hónapban szerencsére elkerült az állandó rosszullét, reggelente egy kis émelygést tapasztaltam, de amint beértem a munkahelyemre, és alaposan megreggeliztem, ez az állapot azonnal elmúlt. Cserébe rettentően álmos voltam, szívem szerint a nap közepén az íróasztalomnál is szundítottam volna egyet. Bárhol és bármikor képes voltam aludni, a fáradtságomat pedig a koffein sem csillapította, igaz, próbáltam a kávéfogyasztást a minimálisra venni a terhesség alatt. Az első trimeszter végével mintha elvágták volna az émelygést és a fáradtságot, tele lettem energiával, nem véletlen mondják, hogy a kismamák a második trimeszterben a legaktívabbak és a legenergikusabbak.

Aztán jön a jó kis harmadik trimeszter, ami számomra egyet jelentett a kínlódással. A végtagjaim látványosan vizesedtek és bedagadtak, alig tudtam cipőt húzni a lábamra, és úgy éreztem magam, mint egy elefánt, aki alig bír mozogni a nagy súlya és hatalmas végtajai miatt. Ez azonban még cseppet sem volt fájdalmas, esztétikailag volt csupán zavaró. Most, amikor a babóca egyre nagyobb a pocakomban, olyannyira nyomja a belső szerveket, hogy nem tudok egyszerűen vízszintesen aludni, mivel azt érzem, hogy rögtön megfulladok. Éjszakánként nehézlégzésem van, és kapkodok a levegő után, mindehhez pedig a hajnali vesén rúgás és az állandó pisikényszer is hozzájárul, így az utolsó hónapom rettentően fárasztó, hiszen szinte csak ülve tudok aludni. A székrekedésről és az aranyérről nem is beszélve, ami megkeseríti mindennapjaimat, így már alig várom, hogy leteljen ez a pár hét, és végre a karomban tarthassam a babámat - árulta el Iza.

Barbi, 31 éves, első terhessége volt, kisfia egyéves.

- A terhességem nem volt problémamentes, többször is véreztem, valamint lepényleválásom volt. A 8. hétig minden rendben zajlott, amikor hirtelen erős görcsöket és vérzést észleltem. Azonnal a kórházba rohantunk, ahol napokig bent tartottak, majd ágynyugalmat javasoltak. Miután hazaengedtek, a 11. héten ismét be kellett feküdnöm a kórházba, kiderült, lepényleválásom volt. Ez akkor történik, amikor a méhlepény túl korán leválik a méh faláról, ilyenkor rövid idő alatt olyan nagy mennyiségű vérveszteség állhat elő, ami mind a magzat, mind az édesanya életét veszélyezteti. Én a 17. hétig feküdtem, majd a 23. héten is véreztem, így ismét a kórházban töltöttem több hetet. A kisfiam végül egy hónappal korábban született meg, szerencsére makkegészségesen. Senkinek sem kívánom azt a kilenc hónapot, amin keresztül kellett mennünk, és ami tele volt aggódással, sírással és imádkozással, hogy a kisfiam rendben megszülethessen.

Anna, 27 éves, a 38. hétben jár.

Hiába mondják azt, hogy a rosszullétek és az émelygés általában az első trimeszterben jellemző, a népi hiedelem szerint pedig főként akkor, ha lányt vár a kismama, ám az én eseteben se kislányról, se első trimeszteres rosszullétről nem volt szó, mivel az egész terhességem alatt rosszul voltam, szinte mindennap hánytam, émelyegtem, ami miatt sok időt kellett az ágyban töltenem, és folyamatos orvosi megfigyelés alatt voltam a kiszáradás és tápanyaghiány miatt. Még most, a 38-ik hétben is émelygek, ha megérzem a húsleves vagy egy parfüm szagát, de már sokkal jobban vagyok, mint például pár hete. A hátfájásról, a visszeres, bedagadt lábakról és a vizelési kényszerről már nem is beszélek, ezek eltörpülnek amellett, amit a fokozatos rosszullétek miatt éltem át. Mindenesetre ez nem szegi kedvem egy újabb babától, mivel a férjemmel nagy családban gondolkodunk, így újból bármikor belevágnék a nehézségek ellenére is. De ezúttal, remélem, már kislányunk lesz, hátha a terhességi rosszullétek is elkerülnek majd.

A terhességi panaszok enyhítése otthon

A kismamákat gyakran kínzó három panaszra következik most néhány lehetséges megoldás.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• terhesség
• várandós
• nehézlégzés
• betegség
• Gyerek