Mi a gyereked leggyengébb pontja?

A legtöbb szülő számára időnként nagy kihívást jelent a gyerek viselkedése, vagyis inkább az, hogyan kezelje megfelelően. Ahogy a felnőtteknek, úgy az apróságoknak is megvannak a maguk gyenge pontjai, amivel nem lopják magukat a felnőttek szívébe.

Míg az egyikük földhöz vágja magát, ahányszor a gyönyörű legokastély nélkül kell távozni a játékboltból, a másik ügyetlen, és egyenesen menekül az idegenektől. A te türelmedet is alaposan próbára tehetik ezek a nehéz pillanatok, amikor csemetédből előtör a rosszabbik énje, ha azonban tudod, hogyan kezeld a problémáját, újra mosolyt varázsolhatsz a durcás arcra.

Tudd meg, gyermeked gyengéje alapján mi lehet a megfelelő nevelési stratégia a rázós helyzetekben!

Mulya gyerek - aki mindig a szoknyádba kapaszkodik

Bár szeretnéd, nem büszkélkedhetsz azzal, hogy csemetéd ügyes, nyílt és barátkozó természet? Ha nem hajlandó magának fagyit kérni, inkább lemond az édességről, nem az a legjobb megoldás, ha azt mondod neki, márpedig addig édesség nélkül marad, amíg nem szedi össze a bátorságát. Az is bosszantó lehet, ha minden egyes edény, amit a kezébe adsz, a földön landol apró darabokká törve, mégse szidd meg minden ügyetlenségért. Amennyiben rendszeresen türelmetlenül felemlegeted neki, hogy semmit sem képes megcsinálni, valószínűleg csak azt éred el, hogy a kicsi még jobban befelé forduló és bátortalan lesz.

Így kezeld az önbizalomhiányt!

Az önbizalomhiány hátterében valószínűleg az áll, hogy csemetéd az oviban vagy az iskolában túl magas elvárásokkal találja szemben magát, netán a te óhajaidnak képtelen megfelelni. Ha te gyerekként mindenben ügyes és harsány voltál, nem biztos, hogy ugyanezt kell várnod a kicsitől is: mindenkinek van egy alaptermészete, amin nem tudsz változtatni.

Azt azonban elérheted, hogy ne bújjon mindig a szoknyád mögé, ha kiléptek az utcára, de ehhez rengeteg támogatást és bátorítást kell adnod neki. Először is arról biztosítsd porontyodat, hogy te elégedett vagy vele, és tudatosan adj neki olyan feladatokat, melyeket élvezettel képes megcsinálni. Ha pedig elvégzi, amit kérsz tőle, dicsérd meg, így lassan feloldhatod a gátlásait.

Hisztis apróság - aki mindig bömböl

A hisztirohamok rendkívül hevesek, zavarba ejtőek és idegesítőek lehetnek. Bár egy-két intenzív kitörés minden gyerkőc életében előfordul, vannak, akik kifejezetten hisztis típusok, és amint valami nem a várakozásaiknak megfelelően történik, máris lefelé görbül a szájuk. Az öltöztetés, az autós ülésbe való becsatolás és a vásárlás is gyakori hisztiforrás az arra érzékeny gyerekeknél, azonban nem feltétlenül kell görcsbe állt gyomorral készülnöd minden egyes kritikus eseményre.

Így kezeld a hisztit!

Ha ugyanis az ijesztő rohamtól nem borulsz ki te is a gyerkőccel együtt, hanem higgadtan kezeled a helyzetet, könnyel lehet, hogy ő is rájön: nem is olyan elkeserítő az öltözködés. Amennyiben a ruhadarabok láttán szöknek könnyek porontyod szemébe, a legjobb, ha higgadtan és egyszerűen állsz a dologhoz: kérdezd meg őt magát, hogy a barna vagy a kék nadrágot szeretné-e felvenni.

Máskor többet használnak a vigasztaló szavak. Ha nincs pénzetek a szép játékra, amit ő szeretne, ne légy rá dühös, és ne korhold, hanem guggolj le hozzá a boltban, öleld meg, és mondd el neki, hogy ezt most nem engedhetitek meg magatoknak, de cserébe otthon játszol vele valamit, vagy megnézhetitek a kedvenc meséjét. Kritikus helyzetekben pedig vesd be a figyelemelterelést: egy vicc, egy kis csiklandozás vagy valamilyen mondókás játék biztosan feledteti a hirtelen jött nagy bánatot!

Dacos csemete - aki mindig nemet mond

A dackorszak minden gyermeket utolér, azonban ez elvileg hároméves kora után el is múlik. Mégis vannak apróságok, akik később is előszeretettel mondanak nemet, és egyes nehéz helyzetekben mintha direkt annak az ellenkezőjét tennék, amit a szülő szeretne. Bár úgy tűnhet, hogy, ha porontyod makacsul megtagadja, amit kérsz tőle, az a legjobb megoldás, ha a sarkadra állsz, és határozottabb vagy, ez a valóságban nem igaz.

Így kezeld a dacos kicsit!

Sok gyerek a túlzott anyai aggodalmak hatására válik dacossá, és, ha egy nap tízszer is elhangzik, hogy ne szaladgáljon a kövön, mert elcsúszhat, csak azért is teljes gőzzel rohangál majd. Ezzel szemben, ha nem mondasz semmit, egy kisebb esés lehet, hogy nagy síráshoz vezet, de a tapasztalatból ő maga is le tudja vonni a tanulságot, hogy, ha nem fut, valószínűleg nem is csúszik el.

Ugyanígy működik a dolog az ebédlőasztalnál is: ha mindig éppen az az étel utálatos, ami van, ne próbáld ráerőltetni a gyerekre, hanem hagyd, hogy magától rájöjjön: ha ezt nem kéri, mást nem is kap enni.

Természetesen az alapvető anyai aggodalomnak a kicsi érdekében sem kell gátat szabnod. Jó, ha fél szemedet mindig rajta tartod porontyodon, de a tapasztalatszerzésben csak segítsd, ne állítsd rögtön kész tények elé!

Cikkünk Margot Sunderland Okosan nevelni tudni kell című könyve alapján készült.

• hiszti
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek