Nem játék, ha túlságosan maximalista a gyerek: súlyos károkat okoz az önképében

Minden szülő ilyen gyerkőcről álmodik: akit nem kell délutánonként noszogatni, hogy írja meg a háziját, aki szívesen vesz részt különböző iskolai feladatokban és versenyekben, akinek kifogástalan a magatartása és kiválóak a jegyei, éppen ezért a szülő sokszor nem is veszi észre, ha baj van. Mert egy szorgalmas, szófogadó, osztályelső gyermekkel mi baj is lehetne. Pedig az állandó megfelelési vágy előbb-utóbb belül szorongást is kiválthat benne, ez pedig az önképében is súlyos károkat okozhat.

A szófogadó gyermek még egy ismérve, hogy érzékenyen reagál a környezete elvárásaira, tudja, mit vár el tőle a szülő vagy a tanár - még ha nem is hangoztatják nyíltan -, ő pedig tudja, mivel okozhatna számukra örömöt. Addig nincs is semmi baj azzal, amíg azért osztályelső, mert ő maga számára fontos a tanulás, és azért vesz részt a versenyekben, mert kihívásnak, esetleg jó mókának gondolja. A probléma ott kezdődik, ha a maximalizmus mások elvárásaiból fakad, és ezek az elvárások nincsenek viszonyban a gyermek képességeivel, az állandó megfelelési kényszer pedig egy idő után összeroppantja őt: gyakran fáj a feje, a hasa, vagy nem akar iskolába menni.

Ha túl maximalista a gyerek

A maximalista gyerek sokszor nem saját magának állít fel célokat, hanem a környezete, a szülők, tanárok, esetleg a jó kvalitásokkal rendelkező osztálytársak. Ha a gyermek nem a saját tempójához és képességéhez kapja meg a szülői, tanári segítséget vagy bátorítást, hanem a perfekcionista szülő mértéken felüli követelése az irányadó, a szorongás később alulértékelési és önértékelési gondokat szül, hiszen a gyerek számára nagyon nyomasztóvá válik, és könnyen elvesztheti az önbizalmát, frusztrálttá teheti, hogy képes-e valamilyen feladatot önállóan elvégezni.

A gyerek felnőtté válva úgy érezheti, csak a maximalista hozzáállás vezet jóra, az ilyen felnőtt pedig kompromisszumra sem képes, és rögtön csorbát szenved az önbizalma, ha kudarcba fullad valamilyen próbálkozása, például, ha egy feladatot nem tud megoldani, a sikereiknek pedig nem tudnak örülni, mivel az az alap náluk, hogy jól és maximálisan teljesítsenek.

Mi a jó megoldás?

Fontos, hogy ott várjon el eredményeket a szülő, ahol a gyermek szívesen teljesít kimagaslóan. Ha például szereti a történelmet, versenyekre jár, és láthatóan érdekli is őt a dolog, felesleges és káros állandóan felhozni azt, hogy bezzeg a matekja csak hármasra jó.

Ha az ember állandóan a jegyeket szajkózza, egy idő után csak az lesz a gyerek számára motiváló tényező, nem pedig az általuk birtokolt tudás, a kritikai szemléletmód, a gondolkozás. Ahelyett, hogy a szülő azt kérdezi, hányas lesz magyarból az év végén, jobb, ha inkább azt tudakolja meg, melyek azok a regények vagy versek, amik megmozgatták őt, valamilyen szinten hatottak rá, és miért.

Sok maximalista felnőtt úgy gondolja, ha kifogástalanul precíz és alapos a munkájában, akkor semmilyen támadási felületet nem hagy, és kritikát sem fog kapni. A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a kudarc vagy a sikertelenség, hibázás a megoldás része, amelyhez rugalmasan kell hozzáállnia.

4 mondat, amit soha ne mondj egy kamasznak

Bár vannak olyan mondatok és megjegyzések, amelyek berögzülve a lehető legrosszabbkor hagyják el a szülők száját, ezek egyáltalán nem hatékonyak, mi több, egy kamasz számára inkább idegesítőek és bántóak lesznek.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• maximalista
• önkép
• szorongás
• megoldás
• Gyerek