Elszorították a babák fejét egy bizarr szépségideál miatt - A mangbetu törzsben a hosszúkás fejforma volt a divat

Az emberi test szándékos torzítására a legismertebb példa talán a lótuszláb, melyet egy tradicionális kínai lábelkötési technika eredményezett, valamint a padaung törzs zsiráfnyakú női.

Egy kevéssé ismert, de európai szemmel ugyancsak bizarr módszer a mesterséges koponyatorzítás, melyet a források szerint például a Közép-Afrikában élő mangbetu törzs tagjai végeztek csecsemőkön egészen a múlt század közepéig.

A mangbetuk szokásai

Maga a mangbetu név szigorúan véve csak az arisztokráciára utal, mely a XIX. században hatalmas királyságot hozott létre Kongó északkeleti részén, tágabb értelemben azonban az általuk irányított népcsoportra is kiterjedt. Híresek voltak zenéjükről, művészetükről, de a mangbetu nép elsősorban halászatból, vadászatból, gyűjtögetésből, kapásnövények termesztéséből élt. A poligámia, vagyis a többnejűség sokáig elfogadott volt körükben, ahogyan a csecsemők fejének hosszúkás formájúra alakítása is.

Elszorították a babák fejét

A mangbetuk hosszúkás fejformájáról az első írásos emlék állítólag időszámításunk előtt 400-ból származik: Hippokratész írt először a népcsoport különös koponyaforma-módosítási szokásáról. A koponya elszorítását jellemzően a csecsemők egy hónapos kora körül kezdik el. A koponyacsontok a szülés idején még elmozdulhatnak egymáson - ennek komoly jelentősége van abban, hogy a baba átjuthasson a szülőcsatornán. Hogy a koponyacsontok közötti nyitott részek - úgynevezett kutacsok - összeforrjanak, ahhoz pedig még hosszú hónapok szükségesek. Ezt az időszakot használták ki a mangbetuk arra, hogy a csecsemők fejformáját hosszúkásra alakítsák.

Egy hónapos kortól a kívánt forma eléréséig szövetekkel szorosan elkötötték a csecsemők fejét. A lipombónak nevezett módszer kezdetben az uralkodóosztály státusszimbóluma volt, mely fenséget, szépséget, hatalmat, magasabb intelligenciát jelképezett. Az évszázadok során azonban a teljes népcsoport átvette a bizarr, hosszúkás fejformát eredményező szokást, mely végül az európai gyarmatosítók megérkezésével 1930-1950 táján kezdett kihalni.

A különös népszokás negatív hatásai

Sokan feltételezik, hogy a mesterséges koponyatorzítás negatív hatással lehetett az intelligenciára és a látásra, de ez tudományosan nem bizonyított. Az azonban tény, hogy a torzítás hatására a koponya egyes részein csontritkulás léphetett fel, illetve a fogállományt is gyengítette: a deformitás növelte a kopás és a szuvasodás esélyét. És természetesen a csecsemők is rosszul tűrték a szoros kötéseket.

Nézz tovább: ezért különleges a kicsi sziget, Buton zárt törzse

Kék szemmel szinte senki nem születik a Távol-Keleten - kivéve, ha genetikai betegség miatt változik meg a külseje.

(Borító- és ajánlókép: Getty Images Hungary.)

• csecsemő
• népszokás
• törzsi hagyomány
• fejforma
• Gyerek