Miért kamaszodik már 9 évesen a gyerek, és milyen reakció a normális? A pszichológust kérdeztük a nehézségekről
Iskolapszichológussal beszélgettünk a kiskamaszkor problémáiról.

kiskamasz
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Míg néhány évtizeddel ezelőtt a kamaszkort nagyjából a tizenharmadik életévtől számítottuk, ma jó pár évvel korábbra csúszott a serdülőkor kezdete. Bekúszott egy aránylag új kifejezés is a köztudatba: a kiskamaszkor.

Az alsó tagozatos időszakra jellemző viszonylagos lelki nyugalom időszaka lassanként eltűnni látszik. Ennek a jelenségnek az okairól kérdeztük Teveliné Horváth Melinda okleveles pszichológus, iskolapszichológus, sport-szakpszichológus, life coach, pedagógust.

- Napjainkban már akár 8-9 évesen is mutathatják a gyerekek a kezdődő kamaszkor első jeleit. Miben látod ennek a korábban induló serdülőkornak az okait?

- A kamaszkor eltérő időpontokban jelentkezhet a gyermekeknél. Külső és belső okok egyaránt befolyásolják a kezdetét, a genetikai adottságokon kívül a táplálkozás és az életkörülmények is számíthatnak, illetve lányoknál gyakoribb a korábban kezdődő kamaszkor. Ugyanakkor az is lényeges változás a korábbi évtizedekhez képest, hogy bár a biológiai érés valóban hamarabb kezdődik, ám a jelenség társadalmi szempontból napjainkban tovább tart, a serdülőkor jobban elhúzódik. Míg régebben a fiatalok már a húszas éveik elején családot alapítottak, manapság nehezebben hagyják el az otthon biztonságát, későbbre tolódott az önálló élet kezdete. A felnőtt léttel járó felelősség vállalása egyre későbbi korban történik meg.

- Szakemberként mit tanácsolsz, hogyan reagáljon a szülő kiskamasz gyereke viselkedésbeli változásaira?

- A biológiai fejlődéssel párhuzamosan zajlik a fizikai, testi, érzelmi és az intellektuális fejlődés is. Így a kiskamaszkor tünetei a gyermek viselkedésének megváltozását is jelentik, visszabeszél, indulatossá, akaratossá válik, esetleg többet szeretne egyedül lenni. Fontos azonban, hogy legyünk tisztában azzal, hogy ezeket a dolgokat nem más okozza-e, a lelkiállapot instabillá válása például nem egy iskolai közegben bekövetkező kiközösítés vagy bántalmazás következménye-e. Mindenképpen nyújtson támaszt a szülő, és figyeljen oda a gyermekre. A kiskamaszkori flegmaságra nem szabad felháborodva reagálni, inkább együttműködő módon, érdemes a gyermekkel együtt feltárni és átbeszélni a viselkedés okait. A bizalmas viszony kialakításának köszönhetően a későbbi, igazi kamaszkori problémák megoldása is könnyebbé válhat.

- A szülőket gyakran megijeszti, amikor a még csak alsós gyerekük kedvetlenné, flegmává válik. Hogyan lehet megkülönböztetni a korán kezdődő kamaszkor első jeleit az esetleges komolyabb lelki problémáktól?

- A bizalom a legfontosabb mindkét fél részéről. Jó ötlet minden este minőségi időt szánva leülni, átbeszélni az aznap történteket. Sajnos előfordulhat, hogy a kedvetlenség, flegmaság oka nem a kezdődő kamaszkor, hanem egy iskolai kiközösítés vagy bántalmazás. Nem szabad faggatni a gyermeket, hanem biztosítani kell arról, hogy szülőként mellette vagyunk, támaszt jelentünk, és közösen meg tudjuk oldani az adott problémát. Nem árt több helyről is információt szerezni, a barátoktól, pedagógusoktól. Szintén nem szabad szőnyeg alá söpörni a megjelenő problémás viselkedést, biztos, hogy van oka, ezért a mielőbbi megoldásra kell törekedni. Sokat segíthet, ha más nézőpontból is átbeszéljük a felmerülő gondokat, és arra fókuszálunk, hogy minden probléma csak átmeneti.

- Milyen szerepe van ebben a korábban kezdődő kamaszkorban az iskolának, kortársközösségeknek?

- Valójában már az iskolába lépéskor elkezdődik a kortárscsoportokhoz tartozás jelentőségének növekedése, és ezzel együtt a szülőktől való távolodás. A szabályok kialakítását, az ahhoz való alkalmazkodást sajátítják el ebben az időszakban a gyermekek, melyet a csoportdinamikai folyamatok is erőteljesen befolyásolnak. Az iskola az intellektuális fejlődés terepe elsősorban, ahol eközben érzelmi fejlődés is zajlik: az iskolai teljesítményéhez és többiekhez mérten kezdi magát bekategorizálni, ami az önbizalom fejlődésére hatást gyakorol. Ha az iskolai közeg bántalmazó, akkor a gyermek személyisége és önbizalma sérülhet. Oda kell figyelni arra, hogy a gyermek hogyan érzi magát az adott kortársközösségben, hiszen a kamaszkor az egyik legszenzitívebb periódus, és az őt ért hatások későbbi felnőtt életére is rányomhatják a bélyeget.

- A korábbi pszichológiai elméletek szerint a 7-10 éves korosztályra érzelmi szempontból - a serdülőkorhoz képest - viszonylagos nyugalom jellemző. Mit tehet a szülő azért, hogy a hamarabb kezdődő kamaszkor ellenére is biztosíthassa gyermeke számára a belső nyugalmat?

- Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődéselméletében 13-tól 19 éves korig az identitáskrízis szakaszában van a fiatal, ez a klasszikus kamaszkor, az identitáskeresés időszaka. Erikson az 5-12 éves korra a „kompetencia” időszakaként tekint, amikor kipróbálja magát, az eredményekért dolgozik, a képességeihez mérten fejlődik benne az önbizalom. Valóban, az volna az optimális, ha ebben az időszakban a tanulás és a gyermek saját maga állna a középpontban, jóllehet ez sosem leválasztható a közösségről, amelyben jelen van, és ami mentén ítéli meg saját magát. A szülő tartsa szem előtt a gyermek önbizalmának fejlesztését, odafigyelve a saját kommunikációjára: dicsérjen, értékelje a tanulásba fektetett munkáját. A személyiségfejlődés érdekében a szülőnek meg kell tanulnia saját érzelmeit és indulatait is kontrollálni, irányítani, hiszen ezzel mintát is ad.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Melyek azok a szülői reakciók, amiket jobb elfelejteni egy kiskamasszal szemben, mert csak mélyítik a generációk között húzódó árkot?

- Ha visszabeszél vagy provokatívan viselkedik, a szülő ne vegye magára, hiszen gyakran arról van szó, hogy a kamasz saját maga is nehezen tudja kifejezni érzelmeit, keresi a saját identitását, határait, próbálgatja akaratának érvényesítését. A példamutatást szem előtt tartva, megnyugodva gondoljuk át a kamasz nézőpontjából viselkedése valós okát, illetve azt, hogy miben lehet neki segíteni, mire lehet szüksége. Nagyon sok múlik a kommunikáció stílusán, inkább közös problémamegoldásra fókuszálva szerencsés kommunikálni - az autoriter, indulatos, parancsoló, kioktató stílus helyett. Ha énközléseket használ a szülő, sokkal könnyebben megérti a kamasz az érzéseit, a kommunikációja valódi okát.

Szülő-gyerek hasonlóság

A következő fotók 20-30 év különbséggel készültek, pedig elsőre azt hinnénk, ugyanazt a gyereket fotózták kétszer.

Ezt is szeretjük