Kire hasonlít a gyerek?

Amint eldől, hogy a születendő baba fiú vagy lány, a legtöbb szülő figyelme egy újabb sarkalatos kérdés felé fordul, mégpedig, hogy kire hasonlít majd. Van, aki arra esküszik, hogy már a késői ultrahangos fotókon is látni lehet egy-egy határozottabb vonást, mások azonban csak akkor jelentik ki olvadozva, hogy a gyerek tiszta apja, amikor már a karjukban tartják. De valóban el lehet ezt már dönteni az első pillanatban? Netán már korábban, amikor a csöppség még meg sem érkezett?

Amikor még a pocakban van

Míg régen az anyáknak a pici baba első érezhető mozdulatai jelezték, hogy minden rendben van odabent, és arról nem is álmodhattak, hogy a szülés előtt megbizonyosodhassanak arról, vajon kisfiú vagy kislány lesz-e, ma már egészen más a helyzet.

A hagyományos ultrahang mellett ugyanis, mely megbízható eredményekkel szolgálhat a pici nemét és egészségügyi állapotát illetően, ma már 4D-s ultrahangon is részt vehetsz. Ha tehát van rá egy kis plusz kereted, már akkor megpillanthatod csemetéd arcát, amikor ő még a pocakodban van.

Nem csoda, hogy sokan már az ekkor készült képek alapján próbálják kideríteni, vajon kire ütött a csemete, ekkor már ugyanis nem teljesen alaptalanok a jóslatok. A terhesség 26-30. hetében neked is érdemes lehet elmenned egy babamozira, ha szeretnéd közelebbről szemügyre venni csemetédet. A 30. hét felé kezd ugyanis kialakulni a klasszikus pufi babaarc, a végleges babavonások tehát már ekkor láthatóak.

Ha szerencsések vagytok, és a csöppség minden oldalról megmutatja magát, legalább annyira biztos következtetéseket vonhattok le a külső jegyeire vonatkozóan, mint a születés után közvetlenül. Természetesen ekkor még korai és lehetetlen végleges genetikai megállapításokat tenni, de ki tudná megállni egy édes babapofi láttán, hogy tippelgessen?

Minden baba tiszta apja?

A szülés utáni első pillanatban, amikor végre testközelből szemügyre vehetik az apróságot, az édesanyák és a rokonok is előszeretettel hasonlítják a csecsemőket az apukához. Bár lehet, hogy az ekkor még kicsit ráncos, durcás arcú apróság pofiján nehéz is lenne bármiféle női vonást felfedezni, a szakemberek szerint ennek fontos szerepe van az apai kötődés kialakulásában.

Az anya ugyanis testi-lelki egységben él gyermekével kilenc hónapig, és mire megszületik, a legkevésbé sem kérdéses számára, hogy a kicsi az ő utóda. A férfi esetében azonban nem ilyen szoros a kapcsolat: ő a terhesség során csak külső szemlélő lehet, a szülés során pedig sokszor még az sem, éppen ezért jóleső apai érzelmekkel töltheti el, ha azt hallja, hogy a baba mégis rá hasonlít. Nem a fizikai bizonyosság a lényeg, hogy igen, a gyerek kétségtelenül tőle van, sokkal inkább egy lelki támasz ez a férfinak az anya részéről, ami segít, hogy közelebb érezze magát az újszülötthöz.

Természetesen lehet, hogy éppen úgy is tartja a baba az ujját, ahogy az apa, pont olyan az orra formája, sőt, még a szeme is. Később azonban mindez változhat: újszülöttként még nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy milyenek lesznek a pici végső vonásai.

Mikor kezd másra is hasonlítani?

Két-három éves kor körül már valóban helytálló jóslatokba lehet bocsátkozni annak tekintetében, hogy kire hasonlít majd a gyerek. Ebben az életkorban a legtöbb baba, aki tiszta apja, netán anyja, lassan elkezd a másik szülőre is emlékeztetni. Ekkor ráadásul már az egyik legmeghatározóbb tulajdonság, a személyiség is kezd kibontakozni, ez tehát még egy lapáttal rátehet a külső jegyekre, hogy véglegesen eldöntse a nagy kérdést, kire ütött a csemete.

Azonban a dolog nem csak két irányba dőlhet el. Ekkorra már az is világossá válhat, ha a gyerkőc nem egészen a szülők vonásait tükrözi, hanem inkább az egyik nagyszülő, netán nagynéni vagy nagybácsi külső jegyeit örökölte inkább. Előfordulhat tehát, hogy az a baba, aki az első napon még a szülészorvos szerint is tiszta apja volt, később sokkal inkább az anyai nagymama vonásait tükrözi, és az apai oldalról csak egy-két belső tulajdonsággal büszkélkedhet.

Mindenkire hasonlít

Ha azonban csemetédre pillantva nem csak az első benyomás alapján szeretnél dönteni, valószínűleg te is arra a következtetésre jutsz majd az évek során, hogy a kicsi végső soron legalább annyira hasonlít rád, mint az apjára.

A genetika törvényszerűségei szerint ugyanis az utódban az anya és az apa génjei fele-fele arányban találhatóak meg, így biztosítják azt, hogy mindkettejükre hasonlítson. Az egyes tulajdonságok az alapján dőlnek el, hogy mely gének a dominánsak, így lesz végül a gyerek szeme színe éppen olyan, mint az anyjáé vagy az apjáé.

A gének keveredése azonban nem feltétlenül vezet mindig hasonló eredményre: ha tehát első csemetéd esetében az apai gének bizonyultak dominánsnak, könnyen lehet, hogy, ha kistestvére születik, ő sokkal inkább rád hasonlít majd.

Végső soron pedig biztosak lehettek benne, hogy akárkire üt is a vonások alapján, csemetétek valahol mindkettőtök tulajdonságait magában hordozza.

• tulajdonság
• csecsemő
• apa és anya
• Gyerek