3 jó szándékú, de mérgező mondat, ami nyomot hagy a gyerek lelkében - Sok szülő nem gondol bele

A gyereknevelés során minden szülő mond olyan dolgokat, melyekre nem túl büszke. A kicsik - és főleg a kicsit nagyobbak - kifejezetten jók abban, hogy még a legnyugodtabb, akár rezignált szülőt is kihozzák a béketűréséből. De nem csak az indulatból kimondott szavakkal lehet gond. Vannak olyan alapvetően jó szándékú mondatok, melyek, ha gyakran hangzanak el bizonyos szituációkban, káros hatással lehetnek a gyerek lelki fejlődésére.

„Öleld meg X. Y.-t!”

A borostás, borszagú, huszadrangú rokon megpuszilására valószínűleg már egyre kevesebben biztatjuk a gyerekeket. A közelebbi rokonok esetében azonban még gyakran elhangzik egy-egy családi összejövetel alkalmával, hogy „Öleld meg a papát!” Lehet, hogy mi úgy gondoljuk, teljesen természetes, hogy a gyerek egy puszival vagy öleléssel búcsúzzon el a nagyszüleitől - hiszen így szokás -, de nem biztos, hogy ehhez mindig kedve van. Egy erőltetett puszival vagy öleléssel pedig azt tanítjuk a kicsiknek, hogy nem számítanak a saját határaik, nem érdekes, ha a testük kényelmetlenül érzi magát egy rokon ölelésében.

Érdemes ilyen szituációkban az utasítás helyett alternatívákat felkínálni a gyereknek. Ha nincs kedve megpuszilni, megölelni valakit, adhat pacsit, kezet foghat, vagy ha kicsi még, integethet is. Fontos, hogy érezze, tekintetbe veszik az érzéseit, testi megéléseit, így ő is jobban tud hallgatni a belső hangra, tiszteletbe tartja a saját határait.

„Ez nem igaz!”

Amikor a gyerek elmond valamit, ami zavarja - például: „csúnya vagyok”, „ma senki nem akart velem játszani” -, szülőként sokszor az első reakciónk, hogy: „Ez nem igaz!” Ösztönből jön a válasz, hiszen szépnek látjuk őt, és talán azt is láttuk, hogy nem volt egyedül a játszótéren egész délután. Ettől függetlenül érdemes észben tartani, hogy az, amit mond, az ő megélése, melyet nem jó egy rövid tagadómondattal elintézni. Sokkal szerencsésebb inkább meghallgatni mi zajlik a lelkében.

Kérdéseket is feltehetsz, például: „Miből gondolod ezt?” Nem szabad elfelejteni, hogy szülőként nem az a feladatod, hogy mindent megjavíts, vagy szivárványszínűre fess a gyereked életében, az őt körülvevő világban. Jó lenne, de elég lehetetlen vállalás. A szülő dolga sokkal inkább meghallgatni a gyereket, és ott lenni neki a nehezebb szituációkban, napokban is. Nem tagadni az érzéseit, sokkal inkább figyelni és utat mutatni.

„Ne légy olyan érzékeny!”

Talán nem gondolunk bele, de a fenti mondat lényegben a klasszikus „katonadolog”, illetve a „fiúk nem sírnak” finomított - lányokra is alkalmazható - verziója. Bár elsőre jóindulatúan hangzik, valójában az érzelmek elnyomására szólítja fel a gyereket. Sokan örököltük felmenőinktől azt a szemléletet, hogy a nehéz érzelmeket sem kimutatni, sem megélni nem tanácsos. És sajnos érezzük is ennek a hátrányát.

Ma már tudjuk, hogy ez a megközelítés növeli a mentális problémák, szorongásos panaszok, illetve a hozzájuk köthető fizikai betegségek - keringési rendszert érintő problémák, daganatos megbetegedések - kockázatát. A ki nem mondott, elfojtott érzések ott munkálnak a mélyben, és ha nem szavak formájában, akkor felhalmozódva, valamilyen más módon találnak utat maguknak. Ha tehát nem szeretnéd, hogy a gyerek az érzelmek elnyomásának csapdájába essen, inkább tegyél fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mi bántja az adott szituációban.

(Képek: Getty Images Hungary)

• mérgező mondatok
• gyereknevelés
• szülő
• szülő gyerek viszony
• Gyerek