Indigógyerek, vagy csak rosszcsont?
4 butaság, amit ne higgy el!
Könnyű rámondani a gyerekre, hogy indigó, ezzel azonban legjobb szándékod ellenére árthatsz neki.

beauty and style
Top olvasott cikkek

Bizonyos spirituális körökben egyre több szó esik az úgynevezett indigógyerekekről, akik a hatvanas évek óta egyre nagyobb számban születnek. Az ezotéria követői szerint ezek a csemeték már jó néhány inkarnáción túl vannak, ennek köszönhetően pedig az átlagosnál lényegesen magasabb tudati szinttel rendelkeznek.

Azért jönnek ide, hogy jóságuk és bölcsességük révén jobbá tegyék a világot. Ennek első lépéseként valamiféle tükröt igyekeznek mutatni környezetüknek, ami esetenként nehezen tolerálható viselkedésben nyilvánulhat meg.

Nem indigó, csak rosszul nevelték?

A szkeptikusok szerint viszont sokkal inkább arról lehet szó, hogy a túlságosan is megengedő nevelés következtében elkanászodott gyerekeket mintegy önigazolásképpen titulálják egyes édesapák-édesanyák, pedagógusok és pszichológusok indigónak - mondván, hogy nem a túlzott szabadság tette őket kezelhetetlenné, hanem eleve különlegesnek születtek.

Azt pedig végképp nonszensznek tartják, hogy ugyanezen szülők és szakemberek az állítólagos indigókat pozitív értelemben az első amerikai és ausztrál telepesekhez hasonlítják - hiszen, aki tanult történelmet, nemigen von párhuzamot e vegyes megítélésű hódítók, valamint kisgyerekek között, még akkor sem, ha az erős akarat közös vonásuk.

Félrevezető megnyilvánulások

Nem tisztünk igazságot tenni a fenti kérdéskörben, annyi azonban bizonyos, hogy manapság könnyen indigóvá nyilvánítanak egy-egy rosszcsontot, és ennek megfelelően is nevelik - holott korlátok híján a gyerek nem tanul meg alkalmazkodni mindenkori környezetéhez, amire akár a jövője is rámehet. Tudd meg, melyek a kicsik azon megnyilvánulásai, melyeket a legtöbbször értelmeznek tévesen.

Túlzott mozgékonyság

Az indigók néhány percnél tovább nem képesek megülni a fenekükön: izegnek-mozognak, beszélgetnek, netán látványosan unatkoznak - mondja az ezotéria. Ez a fajta viselkedés azonban nem feltétlenül vall különlegességre. Sokszor inkább csak arról van szó, hogy a médiának és az informatikai vívmányoknak köszönhetően a gyereket egyre több inger éri, életkörülményei - közúti forgalom, játékra alkalmas területek hiánya - pedig nem teszik lehetővé, hogy kiadja magából az így keletkező feszültséget.

A helyzetet súlyosbítja, ha mindemellett a szülők - persze nyilván a legjobb szándékkal - különböző foglalkozásokra és különórákra járatják a kicsit, hiszen így alig marad ideje arra, hogy játsszon. Lényegében folyamatos stresszhelyzetben van, amit a maga módján próbál meg ellensúlyozni.

Beilleszkedési zavarok

Az ezotéria követői azt tartják, az indigógyerekeket szellemi-lelki fejlettségük miatt utasítja el az óvodai-iskolai közösség. Ám a beilleszkedési zavaroknak számos más okuk is lehet. Elképzelhető például, hogy a lurkó valamely más külső-belső tulajdonságánál fogva lóg ki a többiek közül, ha pedig hajlamos arra, hogy az áldozat szerepét vállalja magára, könnyen találnak rajta fogást társai. Az sem kizárt, hogy a problémát ő maga okozza azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a csoport írott és íratlan szabályait.

Tanulási zavarok

Az indigóelmélet szerint a tanulási zavarok, mint a diszlexia, a diszgráfia vagy a diszkalkulia, a gyerek eltérő látásmódját tükrözik. Ilyenkor valójában egyes részképességek fejletlenségéről van szó - beszéddel kapcsolatos problémák, gyengébb hallási, látási észlelés, nem elég koordinált kézmozgás -, ami semmiféle összefüggésben nem áll azzal, hogy a csemete miként szemléli a világot. A részképességzavarok soha nem írhatók az úgymond különlegesség számlájára, megelőzésük és kezelésük szakember feladata.

A tekintélyelvűség elutasítása

Az ezoterikus nézőpont szerint az indigógyerekeknek határozott elképzeléseik vannak az élet dolgairól, amit szüleik és tanáraik számára is igyekeznek egyértelművé tenni, például azzal, hogy a maguk önérzetes módján mindenféle kérést vagy parancsot visszautasítanak - ezek ugyanis életfeladatuk beteljesítésében akadályoznák őket.

A helyzet viszont az, hogy bármilyen csodálatos adottságokkal és képességekkel ajándékozta is meg a gyerkőcöt a természet vagy az égiek, az egészséges személyiségfejlődés érdekében igenis szüksége van bizonyos fokú szabályozottságra, ami pedig alá- és fölérendeltségi viszonyon alapul. Mindenki fölött és mindenki alatt van valaki - jó, ha ezt a csemete idejében megtanulja, hiszen felnőttkorában sem lesz másképp.

Ezt is szeretjük