„Isteni anya vagyok, amikor a gyerekek a nagymamánál vannak” - Ideáink az anyaságról

A férfiaknak talán valamivel kevesebb, de a nőknek jellemzően megszámlálhatatlan elképzelése, terve, ideája van azzal kapcsolatban, hogy milyenné válik az élete majd, ha egyszer gyerekük születik. Milyen lesz a lánya, fia, hogyan viselkedik majd ő maga anyaként. Ha korábban nem is, a várandósság kilenc hónapja alatt biztosan tucatszámra gyártjuk ezeket a valóságtól gyakran igencsak elrugaszkodott eszméket.

Voltak elveink, aztán lettek gyerekeink

Életem gyermektelen szakaszában gyakran megesett, hogy kritikusan, részvét nélkül néztem más szülőket családi összejövetelen, játszótéren, strandon, ahogy épp egy dackorszakos vagy valamivel idősebb gyerekkel küzdenek. Igen, voltak elveim. Ha anya leszek, én soha nem kiabálok, alkudozok, türelmes, de határozott, kedves és jó fej leszek. Kizárt, hogy az én gyerekem földhöz verje magát az élelmiszerboltban, nem imádkozok neki hosszú perceken át, hogy méltóztasson kiszállni a homokozóból, nem néz képernyőt négyévesen, nem veszek neki neonzöld vízpisztolyt/plüsspatkányt/másfél méteres gumikígyót, csak mert rámutat az üzletben. Hát hiába… mindenki tökéletes szülő, mielőtt gyereke születik. Addig nehéz hibázni. Ítélkezni annál könnyebb.

Az elmúlt csaknem nyolc évben azonban sok mindenre fény derült. Többek között arra is, hogy szülőnek lenni egy igen kemény és kimerítő önismereti utazás. Nem egyszerűen a velünk élő emberpalántáktól, sokkal inkább a jelenlétüknek köszönhetően megváltozott élethelyzettől, a kialvatlanságtól, az állandó logisztikától nehéz, fárasztó. És miközben igyekszem a fejemet a víz felett tartani, ők kacagva tükröt tartanak elém. Tükröt, melybe belepillantva gyakran anyám, apám vélt vagy valós hibáit, de még inkább a saját tökéletlenségeimet és gyengeségeimet látom. Ijesztő. Kell hozzá lelkierő, és nem kevés humorérzék, hogy képes legyek megküzdeni ezekkel az érzésekkel, ha kell, változtatni, ha kell, elfogadni a tényt, hogy a napok sokszor reggeli- és tízóraikészítésből, oviba, iskolába rohanásból, munkából, az iskolából az edzésre sietésből, bevásárlásból, vacsorakészítésből, altatásból, majd ha már elcsendesült a ház, sokszor újra munkából állnak. Esélyt sem hagyva arra, hogy a saját igényeim is felkerüljenek az intézendők listájára.

Isteni anya vagyok, amikor a gyerekek a nagymamánál vannak

Persze vannak jobb napok, amikor lélegzethez jutok a két nyolc év alatti gyerekem mellett. Ilyenkor számomra is megdöbbentő módon újra álmodozom, ideákat gyártok. Elég két nap, és ismét lesznek a gyerekneveléssel kapcsolatos elveim. Jó, hát nem olyanok, mint a születésük előtt, és már nem ítélem el a feszült anyukákat a játszótéren, de egyik napról a másikra képes vagyok könnyedebbé, viccesebbé, türelmesebbé válni. Igen, azt vettem észre, hogy isteni anya vagyok, amikor a gyerekek a nagymamánál vannak. Persze az érzés elmúlik nagyjából a hazaérkezésüket követő napon, de valahogy mégis jó újra meghallani az idealizmus szárnysuhogását. Legalább néhány pillanatra.

És amitől a mai anyageneráció szorong

Édesanyákat kérdeztünk arról, hogy melyek azok a gyerekekkel kapcsolatos témák, melyek gyakran szorongással töltik el őket.

(Képek: Getty Images Hungary)

• anyaság
• elképzelés
• valóság
• gyereknevelés
• szülői szerep
• édesanyák
• Gyerek