„Jó szülők lennénk, csak nem élveznénk” 3 nő őszinte vallomása a gyermektelen életről

Van, aki szinte gyerekkora óta készül a szülői szerepre, ám a legtöbbünk élete folyamatában dől el. A gyermektelenség oka lehet valamilyen egészségügyi probléma, de sokan a megfelelő társ vagy a szükséges anyagi háttér hiányában határoznak úgy, hogy nem szeretnének gyereket.

Végül ott van a társadalom szemében leginkább kérdőjeles csoport, ők azok, akik megtehetnék, de úgy döntenek, nem vállalnak gyermeket. Napjainkban a saját elhatározáson alapuló gyermektelenség társadalmilag egyre elfogadottabb, de sok gyermektelenül élő nő vallja, hogy úgy érzi, a környezete még mindig magyarázatot vár azért, hogy miért is nem szült gyereket.

Őszinte vallomások a gyermektelenségről

Néhány évtizeddel ezelőtt valahogy nem volt kérdés, hogy egy nő akar-e szülni. Magától értetődő volt, hogy egy nő férjhez ment és - hacsak nem volt egészségügyi akadálya - gyerekeket szült. Ma egyre többen vallják, hogy a szülői szerep egy lehetőség, nem pedig olyasmi, amit feltétlenül vállalni kell. Így érzi a CNN-nek nyilatkozó három harmincas nő is. 

Szabadságot ad a gyermektelenség

Dyanna Volek soha nem álmodott arról, hogy anya lesz. Ez talán abból fakadt, hogy látta, az anyja feláldozta álmát, hogy légiutas-kísérő legyen, és három munkahelyen dolgozott, hogy egyedül képes legyen felnevelni két gyermekét. Dyanna most 37 éves, férjnél van, és nem érzik úgy, hogy gyermekre vágynának. Az, hogy nincs gyermeke, olyan szabadságot ad neki, amivel a kisgyerekes barátai nem rendelkezek. Férjével gyakran mennek éterembe, koncertre, utazgatnak. A hétköznapokon pedig bőven jut idejük önmagukra.

„Egy év után arra jutottam: Nem”

Cecilia Sanders 32 éves chicagói projektmenedzser mindig is túl nagy felelősségnek érezte a gyermekvállalást. Ennek ellenére volt idő, amikor nyomást érzett, hogy másképp érezze magát - valahol mélyen attól félt, hogy döntésével csalódást okoz másoknak. Körülbelül egy évig próbálta meggyőzni magát arról, hogy mégis jó lenne gyereket szülni, beszélt a kisgyerekes barátaival a tapasztalataikról, arról, hogyan szakítanak időt saját magukra. A beszélgetések nyomán rájött, hogy saját szükségleteinek feláldozása a szülői lét oltárán túlságosan megterhelő lenne számára.

- Egy év után arra jutottam: Nem. Ha úgy teszek, mintha akarnék gyereket, hazudok magamnak.

„Jó szülők lennénk, csak nem élveznénk”

Jordan Levey jogi egyetemet végzett és a karrierjére koncentrált, de közben úgy érezte, egyszer biztosan felélednek majd benne az anyai ösztönök. Amikor megtalálta a párját, azt gondolta, ha meglesz a közös otthonuk, talán jöhet a gyerek. Most 35 éves, négy éve házas, és azt mondja, férjével rájöttek, hogy túlságosan szeretik a mostani életmódjukat.

- Boldogok vagyunk a jelenlegi életformánkkal. Szeretünk utazni, főzni, értékeljük a közösen eltöltött időt. Úgy gondolom, jó szülők lennénk, csak nem hiszem, hogy élveznénk.

Mindhárman azt mondják, természetesen nincs kizárva, hogy egy napon talán megbánják, hogy nem vállaltak gyereket, de inkább nem vállalnak gyereket és később megbánják, mint hogy szüljenek, és azt bánják meg.

A gyermektelen nő önző?

Nincs két egyforma élethelyzet, a tényezők minden esetben különböznek. Az általános reakció mégis rengetegszer ugyanaz: azok a nők, akik nem szültek, ítélkezéssel szembesülnek. Tanács Eszter viselkedéselemző, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó beszélgetett Szily Nórával a gyermektelen nőkről.

(Képek: Getty Images Hungary)

• gyermektelen
• nők
• anyaság
• szabadság
• Gyerek