Hányadik testvér vagy sorban? Ennyire volt könnyű gyerekkorod

A testvérsorban mindegyik gyermek a maga sajátos nehézségeivel küzd. A nagy tesó egy darabig élvezi a kiváltságos, csak rá irányuló, osztatlan figyelmet, sütkérezik benne, aztán a magasból nagyot koppan a földön, amikor elérkezik a trónfosztás ideje, és jön a következő tesó.

A veszteség, csalódás fájdalmas: Miért estem ki a kosárból? - kérdezheti magától, magában. Miért kellet nekik valaki más, én nem vagyok elég? De aztán a középsőnek sem lesz egyszerű a sorsa.

Hányadik vagy a testvérsorban?

Az elsőszülött jó esetben szavakba is önti ezeket a benne dúló negatív érzéseket: - Mikor visszük vissza a babát a kórházba? - Azt szeretném, hogy mindenki velem foglalkozzon! - Anya, mostanában egyáltalán nem játszol velem.

Bár ezeket a mondatokat nehéz hallani szülőként, mégis sokkal jobb, ha a gyerek meg tudja őket fogalmazni, és nem fojtja magába, így lesz alkalom megbeszélni, hogy a kis tesó most már mindig itt fog élni, hiszen úgy, mint a nagy testvér, a kicsi is a családhoz tartozik. Fontos, hogy a szülő is tudatosítsa magában, nemcsak egy baba, hanem vele együtt egy nagy testvér is született.

Az első gyerek bőrében

Az első gyermek sorsa nemcsak ezért nehéz, hanem azért is, mert ekkor még a szülők is görcsösebbek, merevebbek, formálisabb elvárásaik vannak. Az első gyermek pedig elkezd túlzottan alkalmazkodni, minden feladatot elvégezni, minden kihívást teljesíteni, koránál felnőttesebben viselkedni, hiszen ő a nagy, akire számítani lehet, és igyekszik is ennek a képnek megfelelni. De milyen áron? Sok elfojtott kétség, csalódás, szorongás, harag árán, ami nem tűnik el, csak alapvetően rejtve marad a külvilág számára. Ezek az érzések persze néha kiszivárognak kisebb-nagyobb réseken, akár ki is robbanhatnak, de alapvetően ott maradnak belül. A kényszerű megfelelések miatt pedig nehezebben tud kibontakozni a gyerek saját személyisége, kapacitásai, öröme, felszabadultsága.

A helyzetet nehezíti az is, hogy a szülő gyakran akaratlanul rávetíti a gyerekre a saját szüleivel való feldolgozatlan érzelmeit, konfliktusait, szinte megfordítva a szerepeket: így a gyermekkel türelmetlen, rá dühös, mert megmozdulnak lelkének tudattalan rétegeiben a saját gyermekkori érzelmei, nehézségei. Elöntik gyermekkori sérelmei, ezért nem képes érzelmileg felnőttként közeledni saját elsőszülöttéhez. Ezért gyakori például, hogy a szülők a gyermek problémáival fordulnak szakemberhez, holott ő „csak” az érzelmi közelség, elfogadás hiányától szenved. Azt hiszi, vele van baj, így aztán lesz is, és kialakulnak a csatározó, viaskodó szülő-gyerek párosok, tele rejtett sérelmekkel, félelmekkel.

A középső gyermek problémája

Nincs könnyű helyzetben a középső, a „szendvics” gyerek sem. Ő az, aki nem igazán tudja, hogy miben különleges: próbál kitűnni valahogy a nagy árnyékában, közben látja, hogy a család, a rokonok a kicsit babusgatják, így aztán nem érzi magát elég értékesnek, fontosnak. Ebből az érzelmi alaphelyzetből pedig sokféle lázadó, zavargó magatartás születhet. A középső gyerekek sok mindent megtesznek azért, hogy megszerezzék a szülők figyelmét, áthatja őket a versenyszellem, küzdenek, hogy legyőzzék idősebb testvérüket. Ha a szülők nem a szorongó, túlalkalmazkodó elsőszülöttel fordulnak szakemberhez, akkor a középső gyermek problémájával.

Mi a helyzet a legkisebbel?

A legkisebb gyereknek talán a legkönnyebb. Mire ő megszületik, a szülők általában kellő gyakorlatot szereztek a gyereknevelésben, sok tekintetben megengedőbbek, lazábbak, kevésbé görcsösek. Alfred Adler, a XIX-XX. század fordulóján élt pszichoanalitikus szerint rájuk mindössze az a veszély leselkedik, hogy a szülők túlóvják, túlkényeztetik őket.

Képek: Getty Images Hungary

• testvérek
• gyerekek lelki bajai
• pszichológia
• testvérkapcsolatok jellemzői
• testvérféltékenység
• Gyerek