Mi visz rá arra egy anyát, hogy ne szeresse a gyerekét? A pszichológust kérdeztük

A gyermeknek a saját szülei, saját családja az egyetlen biztos pont az életében: akik szeretettel nevelik, támogatják és tanítják őt. Akik egy erős hátországot jelentenek a gyermeknek, aki ennek révén egy érzelmileg stabil, magabiztos, a kihívásoktól nem félő felnőtt lesz.

Vannak azonban családok, ahol hiányzik ez a fajta szeretetteljes légkör, ahol a megértés, meghallgatás, elfogadás helyett a félelem, a hazugságok, a manipuláció, a rivalizálás, az érzelmi zsarolás, a szégyen vagy bűntudat veszi át a szerepet, ami egy életre rányomhatja bélyegét az egyén fejlődésére és a későbbi, felnőtt életére.

Mérgező anyák

Mindenkinek van egy képe arról, milyen egy édesanya. Vagy azért, mert kellemes emlékek fűződnek hozzá, vagy azért, mert nem. Ha meghalljuk azt a szót, hogy édesanya, sokan az otthon melegére, a biztonságra asszociálunk. Vannak azonban olyan családok, ahol bár külső szemlélőként úgy tűnik, minden rendben van, a családon belül viszont érzelmi károkat okoznak a gyereknek. Teveliné Horváth Melinda okleveles pszichológussal, iskolapszichológussal, pedagógussal, life coachcsal jártuk körbe ezt a sokak számára megosztó témát: mi visz rá egy anyát arra, hogy ne szeresse a gyermekét?

- Mi visz rá egy anyát arra, hogy ne szeresse a gyerekét? Milyen okok húzódhatnak meg a háttérben?

- A család az elsődleges szocializációs közeget jelenti a gyermekek számára, amelyben elsajátítják azokat a normákat, értékeket, melyek segítségével a társadalomban működni fognak. Funkciója, hogy érzelmi biztonságot nyújtson a gyermekek számára, a fizikai és lelki fejlődést elősegítse. Az itt elsajátított készségeket, kötődésmintákat fogja az egyén felnőtt élete során is használni. Ezért kifejezetten fontos a szerepe. Előfordul azonban, hogy nem a szeretet, megértés, meghallgatás, elfogadás a központi elem a család életében, hanem félelemmel, szégyennel és bűntudattal átitatott a légkör. 

Sajnos, ha itt valamiféle sérülés vagy hibás működés tapasztalható, az egy életre rányomhatja a bélyegét az egyén fejlődésére. Valahonnan innen kezdődhet a történet, az az anya, aki nem tud megfelelően funkcionálni, valószínűleg ő is ilyen közegből érkezett, ahol nem sikerült elsajátítania az érzelmek kifejezését, a szeretetteljes kommunikációt, tehát saját személyisége, önértékelése is sérült még a gyermekkorban megtapasztalt ingerek hatására. Ha nem volt megfelelő minta az anya számára, előfordulhat, hogy ő sem tud jó anya lenni. A gyermekkori bántalmazás miatt érzelmileg sérült egyének esetében sajnos gyakori, hogy a szülői mintát követik, és ők maguk is bántalmazóvá válnak. Természetesen van olyan eset is, amikor az egyén tudatosan képes más lenni és másképp csinálni, mint a saját szülei. Egyéb tényezők, az anya mentális, pszichés problémája, droghasználat, alkoholizmus, személyiségzavar is okozhatja azt, ha alkalmatlan az anyaság feladataira.

- Hogyan, miben nyilvánulhat meg, ha egy anya nem tud úgy kötődni a gyermekéhez, ahogy az elvárható és természetes lenne?

- Susan Forward amerikai pszichoterapeuta könyve 2000-ben jelent meg először erről az érzékeny témáról "Mérgező szülők" címen, melyben több szülőtípust is bemutat, akik nevelésükkel sok hátrányt okoznak gyermeküknek - például istenszerű, alkalmatlan, irányító, alkoholista, szavakkal verő, testi erőszaktevő, szexuális erőszaktevő szülők. Sajnos vannak szülők, akik állandó negatív kritikájukkal, bántalmazással traumát, érzelmi károsodást okoznak gyermekükben, ami egyfajta "méregként" terjed szét egész lényükben, maradandó károsodást okozva ezzel a felnőttkorukra is. Ebből ered Forwardtól a fogalom elnevezése. 

Különösen értenek ahhoz, hogy a gyermekben érzelmi manipulációval lelkiismeret-furdalást gerjesszenek akkor, ha saját akaratát próbálja érvényesíteni, vagy saját életét szeretné élni. Ez később fiatal felnőttkorban is jelentkezhet, amikor a gyermek leválni szeretne. Teljes kontrollt tartanak gyermekük élete felett.

Rivalizálás is előfordulhat a családon belül, akik gyermekük sikerét vereségként élik meg. Vannak olyan édesanyák, akik például a lányukban versenytársat látnak, ekkor a serdülőkor a gyermek számára az állandó kritikákról, becsmérlésről szól.

- Mi jellemző még a mérgező szülőkre, hogyan viselkednek a gyermekkel?

- A mérgező szülőknek negatívak a közléseik, életszemléletük, amit rá is tolnak gyermekükre, aki gyakran saját magát kezdi el hibáztatni. Nevelési módszereik túlságosan merevek, rugalmatlanok. Nem a gyermek önállóságának fejlesztése és bátorítása a cél, hanem ezeknek a merev szabályoknak való megfelelés. Az ilyen családokat jellemzi egy adott irreális hiedelemrendszer, ami a gyermek későbbi kapcsolataiban, értékrendszerében is jelen lesz, mivel gyermekként kénytelenek elfogadni azt.

Hajlamosak a gyermekben erősíteni, hogy nem képesek semmire nélkülük, az ő dolguk a szülőknek segíteni, és minden az ő érdekükben történik. Az érzelmi bántalmazás egyik típusa a verbális bántalmazás, amikor a szülő állandóan kritizál, gúnyos megjegyzéseket tesz, érezteti gyermekével, hogy nem képes az elvárásoknak megfelelni. Ezek a szavak aztán a gyermek egész életére hatnak, gyakran felnőttként is képesek szó szerint felidézni a szülő egy-egy ilyen bántó mondatát. A verbális bántalmazás súlyosságát mutatja, hogy a gyermek fejlődő agyi struktúráját is képes megváltoztatni.

Előfordulhat, hogy túlzott elvárásaikkal tesznek terhet a gyermekre, akinek ezáltal komoly önbizalom-problémái lehetnek. Abban a hitben fogja felnőtt létét is tölteni, hogy a szülei nélkül nem lehet élete, az ő dolga, hogy boldoggá tegye őket. Segíthet, ha felnőttként képes lesz reálisabb szemmel szemlélni a vele történteket, és képes lesz párhuzamot vonni gyerek- és felnőttkori viselkedésmintái között.

- Mennyire tudatosítja azt a gyerek, ha nem foglalkoznak vele, ha úgy érzi, csak nyűg a családnak?

- A korai gyermekkorban a szülő egy omnipotens személyiség a gyermek számára, feltétlen bizalommal fordul felé, mindent elhisz neki. Ekkor még nem látja szülei hibáját, istenként tekint rájuk, tökéletesnek gondolja őket. Ezért is súlyos károkat tud okozni egy démoni anya, hiszen a gyermek minden rezdülését hiszi, és a magáévá teszi. A tökéletesség hite aztán idővel összedől a gyermekben, ahogy egyre nagyobb önállóságuk lesz, ez a folyamat pedig az ilyen szülők számára elfogadhatatlan, hiszen ők a gyermeket gyakran saját érdekeik és akaratuk kiszolgálójának tekintik, és nem egy saját akarattal rendelkező lénynek.

- Milyen felnőtt lesz így a gyerekből?

- A rideg, érzelmileg elérhetetlen szülők által felnevelt gyermek felnőttként gyakran elszigetelődik, nem mer kapcsolatot létesíteni, vagy olyan kapcsolatot keres saját magának, amiben a társa is éppen így érzelmileg elérhetetlen. Olyat, akitől bántást, kritikát kap, vagy a szüleihez hasonló problémákkal küszködik, s ez azt váltja ki belőle, hogy az ő dolga segíteni, megmenti, megváltoztatni a másikat, saját vállára venni az ő terheit is.

- Hogyan bánthatják a "démoni szülők" a gyereket, és ez milyen hatással van rá?

- A bántalmazásnak több típusa létezik, csak néhányat kiemelve: fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazás. Mivel a család a gyermek számára az elsődleges szocializációs tér, ezért nagy hatással lesz fejlődésére, ha ebben a közegben éri bántalmazás.

Kisgyermekkorban a démoni szülők gyermekeinek tüneteiként a kötődési zavarok, az örömképesség zavara, evési problémák, agresszió sorolható fel, serdülőkorban társulhat mellé figyelemzavar, tanulási problémák, magatartászavarok, depresszió, szorongás. Azért is a családon belüli érzelmi bántalmazás a legsúlyosabb, mert a gyermek pontosan azoktól a személyektől kapja a bántást, akikhez a legjobban próbál kötődni, szeretni, és ami a biztonságot kellene, hogy jelentse számára, vagyis a saját családjától, szüleitől. Ráadásul így el is hiszi, hogy valójában tehetségtelen és nem szerethető, hiszen a saját szülei erősítik ezt meg benne. Mivel a személyiségben okoz maradandó változást, így felnőttkorban is vannak utólagos tünetei, szorongás, önbizalomhiány, túlzott önkritika, megfelelési és teljesítési kényszer, negatív önértékelés  - "nem vagyok elég jó", "nem értek semmihez" - ami a társas kapcsolatokra, illetve a gyermek későbbi munkájára is rányomhatja a bélyegét. De akár szerhasználat, alkoholizmus is előfordulhat felnőttkorban. A világot fenyegető helyként élik meg gyermekként, így a későbbiekben is nehezen bíznak meg másokban, nehézségeik lehetnek az érzelmek felismerése és a szeretet viszonzása terén, képtelenek együtt örülni saját gyermekeikkel. Vagy ahogy említettem, saját maguk is bántalmazó szülővé válnak, de előfordulhat, hogy épp ellenkezőleg, inkább túlzottan engedékeny szülők lesznek.

- Képes-e az ilyen szülő változtatni a nevelési szokásain? 

- Először a szülőnek saját magát kell lelkileg rendbe tennie, észlelni saját hiányosságait, elemezni viselkedését. Amíg nincs meg részéről az önreflexió, addig esélytelen, hogy változtasson a rögzült nevelési elvein, hozzáállásán. Minél később kerül erre sor, annál nagyobb károkat, maradandó  nyomokat okozott már gyermekében, és egyre kevésbé lehet helyrehozni azokat. Ezek a sérülések sosem tűnnek el nyomtalanul, az egyénnél felnőttkorban is erőteljes terápiás munkát igényelhetnek.

- Megtanulhatja-e a szülő azt, hogy hogyan alakítson ki szeretetteljes kapcsolatot a gyermekével?

- Szülőnek lenni nehéz feladat. Tökéletes szülő nem is létezik, Donald Woods Winnicott pszichoanalitikus szerint arra kell törekednie az anyának, hogy "elég jó anya" legyen, aki gyermeke szükségleteihez alkalmazkodva igyekszik annak igényeit kiszolgálni.

A szülővé válás egy aktív önismereti munkát is igénylő folyamat, egy olyan életre szóló feladat, amely a szülő és gyermek közös fejlődéséről, fejlesztéséről szól. Amikor a gyermek megszületik, akkor válik a nő anyává, egy új, de életre szóló szerepet kap. Saját magunk „nevelése”, formálása is zajlik párhuzamosan gyermekünkével. Ha képes lesz kellő önismeretre szert tenni, tudatosan figyelni és kontrollálni saját érzelmeit, gondolatait és viselkedését, akkor saját gyermekével is megtanulhat tudatosabban bánni, és szeretetteljesebb kapcsolatot létesíteni.

5 mondat, amit egy fiúnak gyakran hallania kell az apától

Egy jó apa nemcsak a tiszteletet tanítja meg csemetéjének, vagy azt, hogyan kell helytállni és küzdeni a világban, de hatással van a fiúk jellemének kialakulására is.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• gyereknevelés
• család
• családon belüli erőszak
• anya
• teveliné horváth melinda
• interjú
• Gyerek