Szegény felnőttet csinálhatsz a gyermekedből, ha erre nem figyelsz!

Nem elégedett ember lesz, hanem manipulálható fogyasztó.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Magyarországon a pénzügyi kultúra még nem mondható magas szintűnek, de mindenképpen fejlődik - az ezzel kapcsolatos ismeretek elsajátítása pedig lassan éppúgy része a tanulásnak, mint mondjuk az iskolába járás. Természetesen nem kell minden gyereknek üzletemberré vagy üzletasszonnyá válnia, ám fontos, hogy eligazodjon a pénz világában - a szülő azonban, főleg, ha ő maga nem igazán jártas e téren, könnyen hibázhat a legjobb szándéka ellenére is. Tudd meg, melyek a tipikus bakik, és kerüld el őket!

Zsebpénz - következetlenül

A gyerekek általában kapnak zsebpénzt a szüleiktől, ami mindenféleképpen pozitívum, hiszen elvileg tervezésre, beosztásra nevel. Gondot jelent viszont, ha az apanázs - "anyanázs" - nem fix összegű, illetve nem meghatározott időközönként részesül benne a csemete, például azért, mert a szülőnek egyszer megesik rajta a szíve, és soron kívül juttat még neki iksz forintot, máskor pedig kevesebbet ad a szokásosnál, mert a család esetleg likviditási gondokkal küszködik. Így a gyerek nem tudja, mivel és mennyi időtartamra számolhat, ezért aztán a saját kis gazdálkodásában sem lesz következetes.

Inkább legyen a zsebpénz kevesebb, de biztosan álljon a gyerkőc rendelkezésére minden hét vagy hónap adott napján. Az összeget pedig csak rendkívüli esetben érdemes valamelyest növelni: például akkor, ha a gyerek igazán jól teljesít önmagához képest az iskolában, vagy érdemben tesz hozzá a család ügyeihez - az, hogy felszámolja a szobájában uralkodó őskáoszt, alap, ha viszont a maga lehetőségei szerint segít például nagytakarításban vagy festésben, akkor igazán megérdemel egy kis bónuszt.

Nagyobb beruházások - "Ez nem tartozik rád!"

Sok családban a gyereknek semmiféle beleszólása nincs a jelentősebb költésekbe - még akkor sem, ha már nagyobb. Így azonban nem is lehet tisztában a pénz értékével, ami miatt eleve hátránnyal indul majd a felnőtt életben. Aztán vagy megtanulja a saját kárán a gazdálkodást legalább a háztartás szintjén, vagy időről időre pénzzavarral küzd, netán adósságba veri magát.

Fontos tehát megtanítani neki, mi mennyit ér, még mielőtt éles helyzetbe kerülne - például bevonni a mindennapos és a nagyobb volumenű vásárlásokba, ahol megtapasztalhatja, hogy adott összeget hogyan használhat fel minél ésszerűbben, mondjuk akciók kihasználásával vagy a hasonló minőségű, ám kevésbé felkapott - ezáltal olcsóbb - termék választásával. Természetesen nem várható el tőle, hogy felelősségteljes döntést hozzon, ám a javaslatait érdemes meghallgatni, ha pedig valami használhatót mond, esetleg megjutalmazni valamilyen aprósággal.

A tévé fogyasztót nevel a gyerekből

Sajnos nem mindenki tudja, hogy a tévézés nem tesz jót a gyerek értelmi fejlődésének - és még kevesebben vannak tisztában azzal, hogy a pénzügyi intelligenciája sem tud így kialakulni. A varázsdobozban ugyanis egymást érik a reklámok, amelyek gyakorta éppen a kicsiket - vagy őket is - célozzák meg. A hirdetők mindennek nemcsak az elsődleges előnyét élvezhetik - vagyis azt, hogy többet adnak el az adott termékből -, hanem egyszersmind kinevelik maguknak a fogyasztói utánpótlást is.

Pedig az éppen trendinek számító ruha vagy kütyü beszerzése csak rövid időre ad kielégültséget, hiszen jön az újabb reklám, ami már ugyanannak a terméknek egy még trendibb változatát igyekszik rágyógyítani a tisztelt lakosságra, állandó sóvárgást generálva a gyerekben és teljességgel felesleges költésekre sarkallva a szülőt. A folyamat pedig könnyen önjáróvá válik: a gyerkőc felcseperedvén maga is hasonlóképpen igyekszik majd utódai kedvére tenni, esetleg aránytalanul túlvállalva magát - és nehéz helyzetbe hozva a családját.

Hogy az ördögi kört megszakítsd, érdemes valamiféle arany középutat keresni - azaz kapjon a gyerek időnként valami menőt, de maradjatok az ésszerűség határain belül. Tárgyak helyett pedig élményekkel igyekezz boldoggá tenni őt, és persze sok szeretettel. Annál is inkább, mert a tapasztalatok szerint azok a gyerekek, akik érzelmi biztonságban tudhatják magukat, jóval kisebb valószínűséggel kerülnek az intézményesült fogyasztói társadalom nyomása alá, mint akik kevésbé elfogadó és befogadó családban élnek.

Ezt is szeretjük