Minden szülő átéli, aki fogyatékkal élő gyereket nevel: a pszichológust kérdeztük

Mélységesen, feltétel nélkül szeretik őt, és ez ad lelki és fizikai erőt mindennap számukra. Mégis, a szülőkben, akik fogyatékkal élő gyereket nevelnek, gyakorta fogalmazódnak meg kérdések, gondolatok gyermekük állapota kapcsán, vagy ébred bennük éppen lelkifurdalás. 

Mindennapi nehézségeiket fokozza, hogy az akadálymentesítés még mindig számtalan helyen nem megoldott, nehézkes a közlekedés, a munkavállalás pedig gyakorlatilag lehetetlen számukra - legalább az egyik szülő számára -, hisz a gyerek folyamatos figyelemre szorul. A legtöbb fogyatékkal élő gyereket nevelő család épp ezért pénzügyi problémákkal is küzd, mert egy fizetésből vagy segélyekből élnek. Az egyszülős családok helyzete még nehezebb anyagi szempontból és a gyerek ellátását tekintve is, hisz nemcsak a megélhetés, de a gondozás is óriási igénybevételt jelent, különösen a gyerek növekedésével.

Hogy lehet könnyebbé tenni?

Nem csoda, ha a fogyatékkal élő gyereket nevelő szülő fizikailag és lelkileg is fáradt. Acosta Sára Diána pszichológushoz fordultunk, hogyan lehet legalább lelkileg valamivel könnyebb az érintett szülőknek a helyzetet megélni.

- A szülőkben óhatatlanul megfogalmazódik, és okoz egyúttal lelkifurdalást is, hogy miért ilyen a gyerek, és miért nem olyan, mint a többiek.

- Teljesen természetes, hogy ilyesmi megfogalmazódik. A szülő szeretné, ha a gyerekének is könnyebb lenne, és persze tagadhatatlan, hogy szeretné, ha a mindennapok is könnyebbek lennének. Emiatt nem kell bűntudatot éreznie, természetes, hogy magának és gyermekének is a legjobbat szeretné. Nagyjából a szülők kétharmada számol be fel-feltörő érzelmekről a fogyatékkal élő gyermekük nehézségeivel való megküzdés kapcsán.

- Bűntudat a gyerek állapota miatt is ébredhet a szülőkben. Sokan magukat okolják azért, mert a gyerek más, mint a többiek.

- Normális, hogy a szülők próbálnak okokat, magyarázatot keresni, főleg a kezdeti szakaszban. De az önvád nem vezet sehová. Bár elő-előjöhet időnként, fontos, hogy a szülő megerősítést kapjon, és el is higgye, hogy nem hibás a gyermeke állapotáért.

Elfogadás

- A mérhetetlen szülői szeretet ellenére sem könnyű elfogadni a helyzetet. Mi segíthet ebben?

- Ebben segíthet, ha a szülő informálódik, illetve, ha beszélgetni tud szakemberekkel és hasonló cipőben járókkal. Ez képessé teszi arra, hogy elinduljon az elfogadás felé, és a helyzetet reálisabban, megoldás-orientáltabban lássa.

Természetes, ha a szülőnek elég

- A nehéz mindennapok közepette óhatatlanul eljönnek mélypontok, amikor a szülő azt érzi, elege van. Miért ne érezze rosszul magát?

- Természetes, ha néha elege van a szülőnek. Néha annak a szülőnek is elege van, aki teljesen egészséges gyereket nevel. Minden szülő szembetalálja magát nehézségekkel a gyermeknevelés során, és egy fogyatékkal élő gyereknél ez még több kihívást jelent, nemcsak a gyerek sajátos igényei miatt, hanem azért is, mert a külső környezet, a társadalom sokszor nincs berendezkedve arra, hogy tökéletesen integrálni tudja őket, így ezek a családok sokszor ütköznek akadályokba.

Pozitívnak maradni

- Felfogható ez valamiféle tanulásnak, közös útnak, amit a gyerekkel meg kell tennie a szülőnek? Lehet így könnyebb a szülőnek?

- Jó nézőpont lehet ezt egy közös útnak tekinteni, mivel ebben benne van a megoldás-központúság, amellett, hogy ez egy folyamat, amiben az egész család közösen vesz részt. A jövőre és célokra való összpontosítás segít a nehézségek leküzdésében, míg a holisztikus megközelítés, miszerint a gyerek a család szerves része, erősebbre fűzi a köteléket, és megerősíti a családot.

- A gyerekért is, és saját magáért is nagyon fontos, hogy a szülő megpróbálja visszanyerni és megőrizni a derűjét. Hogyan tegye?

- Az, hogy a szülő jól érezze magát, nemcsak neki fontos, hanem a többi családtagnak, köztük a gyerekeknek is. Nem szabad bűntudatot éreznie azért, ha magával is törődik, és nem minden idejét a gyerek gondozásának szenteli.

Fontos, hogy a család, a barátok támogassák abban, hogy ne vegyen minden terhet magára, osszák meg a feladatokat, és így saját magára is maradjon ideje. Ha ő is jobban érzi magát, akkor a gyereknek is jobban fog tudni segíteni - válaszolta a pszichológus.

Egy gyakori dilemma

- Sokan, akik fogyatékkal élő gyereket nevelnek, félnek újabb gyereket vállalni.

- Természetes, hogy felmerülnek kérdések egy újabb gyerek vállalása kapcsán. Nyilván érdemes mérlegelni, mennyi esély van rá, hogy a másik gyerek is beteg legyen, azt hogyan tudnák kezelni, ezzel kapcsolatban érdemes lehet egy orvossal konzultálni.

- Ha orvosi aggályok nem is merülnek fel, a szülőket aggaszthatja, hogy a fogyatékkal élő gyereknek ezzel nem adják meg a figyelmet, amire szüksége lenne. Ez ugyancsak lelkifurdalást kelthet.

- Egy új gyerek mindig plusz feladatokkal jár, így át kell gondolni, annak függvényében, hogy a másik gyerek mennyire szorul folyamatos figyelemre, jut-e majd mindenkire elég idő. Ettől függetlenül úgy gondolom, ha a családban működik a munkamegosztás, a szülők közti együttműködés, akkor nyugodtan, bűntudat nélkül vállaljanak újabb gyereket.

• fogyatékkal élő
• szülő
• gyereknevelés
• Gyerek