Miért meghatározó az első két év az ember életében?

Az, hogy a baba felnőttként megtalálja-e majd a helyét az életben, nagyrészt az első két évben dől el.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Bizonyára te is azt szeretnéd, hogy gyermeked boldog, kiegyensúlyozott felnőtté váljon, aki egyfelől kellő toleranciával viseltetik környezete iránt, másfelől viszont képes érvényesíti érdekeit.

Mindezeket már gyermek- és csecsemőkorban meg lehet, sőt, meg is kell alapozni. A kulcsszó a szeretet - ami a gyerek érzelmi-szellemi, sőt, fizikai fejlődését is meghatározza, miközben létfontosságú dolgokra tanítja.

A természeti népek titka

Életének első két évében a gyerek megtanulja szüleitől, hogyan szabályozza érzelmeit. Fontos, hogy olyan negatív érzelmeket is átéljen, mint a félelem, a szomorúság, a frusztráció. Ám még fontosabb, hogy ezeket ne magára hagyatva, illetve ne túl gyakran kelljen megtapasztalnia.

Azok, akiknek volt alkalmuk ellátogatni a Föld távoli vidékeire, ahol nyomokban még fellelhetőek az ősi közösségek, gyakran számolnak be arról, hogy az iglukban, jurtákban vagy fűkunyhókban különös jelenségnek lehettek tanúi - ugyanis a gyerekek szinte sohasem sírtak.

Az antropológusok szerint ez arra vezethető vissza, hogy a felnőttek azonnal reagálnak, ha egy gyerek közel kerül ahhoz az állapothoz, hogy sírva fakadjon. Megvigasztalják, megnyugtatják, még mielőtt elhatalmasodnának rajta a negatív érzelmek. A beleérző-képesség tehát erőteljesen jelen van a szülő-gyerek kapcsolatban.

Nem véletlen, hogy ezekben a társadalmakban a szülők szinte percre pontosan megérzik azt is, hogy mikor kell a gyereknek pisilnie vagy kakilnia, ami ugyancsak hasznos dolog egy pelenka nélküli világban.

A stresszes baba lassabban fejlődik

A melegszívű és odafigyelő szülő, aki azonnali gondoskodással reagál, akarva-akaratlanul azt tanítja meg gyermekének, hogy az érzelmek kimutatása megoldáshoz vezet. Valaki mindig segíteni fog, és megszűnik a kényelmetlenség vagy a fájdalom. Ha azonban nincs ott időben, hogy megvigasztalja, megnyugtassa a kicsit, szándéka ellenére bizony sokat árthat. Ha ugyanis a félelem és a magány érzete állandósul, a gyerek szervezetében felhalmozódik a stressz, amit az agy úgy fog értelmezni: itt valami nagyon nincs rendben.

A hosszabb ideig fennálló stresszes állapot biológiailag is rendkívül káros. Az általa kiváltott vegyi folyamatok ugyanis blokkolják a hormonok termelődését, valamint lassítják a baba növekedését - mind mentális, mind fizikai értelemben. A stresszes kisbabának bizony nem marad energiája a fejlődésre, növekedésre.

Szeretetteljes környezet - kiegyensúlyozott baba

Ennek természetesen a fordítottja is igaz - ha a kicsi mosolygós, boldog arcokat lát maga körül, ha meleg ölelésben van része, szervezete több növekedési hormont termel, az agya felpezsdül, és gyorsabban fejlődik. A szeretetteljes, támogató környezet és a nyugodt légkör éppúgy lételeme, mint az étel és a levegő - csak ekkor növekedhet, fejlődhet zavartalanul.

A szüleivel történő kommunikáció során szerzett érzelmi tapasztalatai több tekintetben is meghatározók. Először is, így alakulnak ki benne az érzelmi minták - azaz megtanulja, hogyan juttassa kifejezésre érzelmeit, és miképp hozza környezete tudomására, hogy mit szeretne.

Eközben valahol mélyen, az idegrendszerében azt is eldönti, hogy a világ és ezáltal az ő élete alapvetően jó, biztonságos és vidám, vagy pedig rossz, félelmetes és veszélyes. Ha kellő odaadásban részesül, magabiztosabbá válik, a rossz tapasztalatokat ideiglenesnek tekinti, ezért optimizmusra, kitartásra tesz szert.

Cikkünk Steve Biddulph Hogyan neveljük a kicsiket? című könyve alapján készült.

Ezt is szeretjük