Hogy kerül a gyerek a nagymama méhébe? Megható rajzon a magyarázat

Amikor a gyermeki fejlődésre gondolunk, a kicsi életet általában a születéstől - esetleg a fogantatástól - számítjuk.

Kevesen gondolnak azonban bele, hogy már ezt megelőzően is léteztünk: legalábbis az a petesejt, melyből félig kialakultunk, már hosszú évek óta megvolt.

Hogy kerül a gyerek a nagymama méhébe?

A gyermek neme a fogantatás pillanatában dől el. Ha az X kromoszómát tartalmazó petesejt Y kromoszómát tartalmazó hímivarsejttel találkozik, a születendő baba fiú lesz, míg ha a petesejtet X kromoszómát tartalmazó hímivarsejt termékenyíti meg, kilenc hónap múlva kislány születik majd.

A megtermékenyítést követően elindul az embrió szöveteinek, szerveinek kialakulása. Amennyiben lánymagzatról van szó, nagyjából félidőben - a terhesség 20-24. hetében - már kialakulnak azok a petesejtek, melyekből a még meg sem született kislány gyermekei fogannak majd meg. Az alábbi rajzon jól látható mindez.

Nagyon különös, kissé borzongató belegondolni, hogy a Földön minden egyes ember petesejt formájában nagyjából 4 hónapot töltött a saját nagymamája méhében. Ennek megértését követően egyszerűbb belátni azt a tényt, hogy a szülők, nagyszülők életmódja, illetve az őket ért traumák mekkora hatással vannak a következő generációk egészségére, pszichés állapotára, hiszen mindez sejtszinten befolyásolja az utódok fejlődését, egészségét.

Minden öt hónapos lánymagzat petefészkében mintegy tízmillió petesejt van. Ezeknek a petesejteknek a nagy része már a méhen belüli élet során szétesik, ám a születéskor még mindig körülbelül egymillió van belőlük. A továbbiakban a petesejtek pusztulása folytatódik, a kamaszkorra nagyjából 400 ezer marad belőlük. Sejtszintű életünk tehát már nagymamánk méhében elkezdődött.

Transzgenerációs problémák

Hogy hová születünk, mennyire meghatározó, hogyan befolyásolja a családunk a sorsunkat, azzal a transzgenerációs pszichológia kezdett foglalkozni a nem is olyan távoli múltban. Számos elakadásunk, egészségügyi problémánk gyökere akár a több generációval korábbi családi múltban keresendő. Szüleink, nagyszüleink és az ő felmenőiknek tapasztalatai, élete hatással van a mi és a gyermekeink életére is. És hogy a transzgenerációs problémák nem csupán lelki, hanem biológiai alapokon is nyugszanak, sejtszinten kódoltak lehetnek, azt jól mutatja a fenti ábra. Ha szeretnél többet megtudni a transzgenerációs pszichológiáról, olvasd el korábbi, Orvos-Tóth Noémivel készült interjúnkat.

Magzat az anyaméhben

A videót az édesapa készítette, aki a felvétel elején kicsit megbökte párja pocakját, amire a bent lakó magzat igen élénken reagált. Olyan, mintha megpróbálna felállni az anyaméhben.

(Borító- és ajánlókép: Getty Images Hungary.)

• nagymama
• anya
• várandós
• terhesség
• Gyerek