Egy gyerek legalább 20 év szolgálat, kemény munka, állandó időhiány: anyák az anyaságról

Kétség nem fér hozzá, hogy egy nő életében az a legnagyobb változás, amikor anyává válik. A legszebb feladat gyökeresen megváltoztatja az életét, és olyan érzésekkel, feladatokkal, nehézségekkel, örömökkel és lemondásokkal találkozik, melyeket soha azelőtt nem tapasztalt. És olyan mérhetetlen szeretettel is.

Szerkesztőségünkben több édesanya is dolgozik. Arra kértük őket, fogják egy-egy csokorba gondolataikat az anyaságról, és meséljék el nekünk, miben változtak ők, mióta gyermekük lett, milyen új érzelmek, milyen gondolatok bontakoztak ki bennük, és mit jelent számukra az anyaság. Anyák napja alkalmából az ő gondolataikkal köszöntünk minden anyát szeretettel.

Eszti

- Mit jelent az anyaság? Hogy egy jó időre lemondtam az alvásról, egy csomó esti programról, az időm saját beosztásáról. Cserébe kaptam egy elképesztő kis pasit, aki mindennap valami új dologgal rukkol elő, napjában százszor megmosolyogtat, aki folyamatosan arra késztet, hogy átlépjek a saját árnyékomon. Már két éve itt él velünk egy kisember, akire, ha olykor csak szórakozottan rápillantok, egy-egy másodpercre még mindig belém hasít az érzés: 'Komoly, hogy ekkora mázlink van?

Teri

Imádom a gyerekeimet, mindennél fontosabbak nekem, de azt gondolom, hogy egy gyerek legalább húsz év szolgálat, kemény munka, állandó időhiány. Biztos, akinek van állandó segítsége, nagyszülők vagy bárki, vagy jobban áll anyagilag, annak egyszerűbb, de egy átlag családnak, anyának, nagyon megterhelő gyereket nevelni, azért is, mert az intézményrendszer sem alkalmazkodott a mai igényekhez - például kevés a bölcsőde, hosszú a nyári szünet -, és sokszor az apák is képtelenek alkalmazkodni a megváltozott nemi szerepekhez, ha egyáltalán a családdal maradnak, illetve a munkában is nagyobbak az elvárások, mint pár évtizeddel ezelőtt.

Az biztos, hogy, mióta anya vagyok, nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb, és fantasztikus dolog életet adni és gyereket nevelni, szeretni, tanúja lenni annak, hogy fejlődik, változik, kibontakozik a gyerekünk személyisége, de én próbálom felkészíteni arra a lányaimat, hogy nemcsak az lehet egy nő életének az értelme, hogy férjhez megy, és gyereket szül, hanem tanuljanak, utazzanak, szeressék, amit csinálnak, és, ha úgy gondolják, hogy mégis gyereket vállalnak, akkor csak annyit, amennyit egyedül is fel tudnak nevelni. 

Julcsi

- Az anyaság egy érzelmi hullámvasút: olyan hatalmas magasságokat és mélységeket él meg az ember, amire - főleg első gyerek előtt - felkészülni nem lehet, csak alkalmazkodni az első hónapokban. Az, hogy anyává váltam, számomra nem rögtön a kisfiam megszületése pillanatában tudatosult, hiszen gyakran még most sem hiszem el, hogy már egy 14 hónapos totyogó anyukája vagyok. De az anyalét minden nehéz pillanata eltörpül amellett, amikor látom, hogy Beni egyre okosabb, ügyesebb, csintalanabb, vagy, amikor odabújik hozzám, rám nevet, és puszit ad. Most már el sem tudnám képzelni nélküle az életem, vele lett teljes a mi kis családunk.

Kriszta

- Az anyaság számomra egy örök tanulási folyamatot is jelent. Amióta egy négyéves kislányt próbálok elnavigálni az élet sűrűjében, megtanultam, hogy a dolgok röpke másodpercek alatt is megváltozhatnak: a boldogság átfordulhat kétségbeesett aggodalomba, a rosszkedvet pedig elmoshatja egy jóízű nevetés. 

Megtanultam minimális alvásidővel létezni, és elfogadtam, hogy nincs tökéletes rend, idilli nyugalom, passzív pihenés, makulátlanul tiszta gyerekkéz, illetve háttérzaj nélküli csend. Megtanultam, hogy egy teányi idő sem túl rövid ahhoz, hogy legalább húszszor ne hangozzék el: Anya, gyere már! Tudok fogmosás közben magyarázni, rohanás közben hajat fonni, fél kézzel megjavítani széttört, beragadt, elszakadt dolgokat, miközben telefonálok, bejárati ajtót zárok, és minimum három megpakolt táskát egyensúlyozok magamon. 

Megtanultam a villamoson rendbe szedni magam: észrevétlenül eltávolítani a kekszdarabokat a hajamból, úti kézmosó szappannal kiszedni a zsíros kéznyomot a ruhámból, és minden alkalommal ellenőrizni a zsebeimet, hogy nincs-e bennük kavics, fadarab, esetleg egy apró dobozkába zárt hernyó, katica vagy bodobács. Megtanultam apró időszeletekben élni: félbehagyni, majd később befejezni, elengedni, és egy alkalmasabb időben újra befogadni azt, ami épp foglalkoztat. Ez így külső szemmel elég strapásnak tűnhet, de mindenért kárpótol, amikor egy hosszú nap végén, az óvoda folyosóján felém trappol a gyermekem, és a nyakamba ugorva azt kiáltja: Anya, nagyon hiányoztál… de ma csak kétszer gondoltam rád, mert szuperjót játszottam!

• anyák napja
• anya
• anyaság
• Gyerek