3 ok, amiért hasznos, ha tör-zúz a gyerek

A szülők érzelmei mindig erős hatással vannak gyermekeikre. Az sem múlik el bennük nyomtalanul, ahogy szüleik különböző megnyilvánulásaikról vélekednek, például fontosnak tartják, egyáltalán nem érdeklődnek irántuk, netán szankciókat helyeznek kilátásba azok kapcsán.

Csak akkor kapja meg a kicsi azt a szilárd alapot, melyre felépítheti a hozzád és a világ többi részéhez való viszonyát, ha a tiszteleten és tolerancián kívül személyes érdeklődéssel fordulsz megnyilvánulásai felé. Annál is inkább, mert ezek sokat elárulnak a gyerekben lezajló érzelmi folyamatokról, és esetenként segítik őt egy-egy élmény feldolgozásában, mellyel a maga erejéből nem biztos, hogy meg tudna birkózni.

Mit fejez ki a tányértörés?

A fentieket egy irodalmi példa is jól szemlélteti. Az a legkorábbi esemény, amire a nagy német klasszikus, Goethe vissza tudott emlékezni, az volt, hogy kihajigálta az ablakon először saját játékedényeit, majd anyja tányérjait is.

Freud egy tanulmányában úgy vélekedett, hogy Goethe kisöccse iránti haragját fejezte ki ilyen jelképes formában, illetve azt a kívánságát, hogy a bitorlót hajítsák ki a házból.

Ez nyilván így is volt, a fenti történet kapcsán jóval többet tudhatunk meg a gyermekek megnyilvánulásairól általában.

Először is, Goethe azt hangsúlyozza, hogy hamar elunta a játékedénykéivel való foglalkozást. Ez arra utal, hogy tevékenysége nem fejezte ki azokat a belső feszültségeket, melyekkel meg kellett birkóznia.

Csak akkor kezdett a játék jelentőségteljessé válni, amikor ráhibázott az ötletre, hogy valódi edényeket hajigáljon az utcára - megérezte, hogy ez szabadítja fel azokat a gyötrő indulatokat, melyek megfojtással fenyegették egész érzelmi életét, és ennek segítségével szabadulhat meg haragjától és szomorúságától.

Korunk nagynevű gyermekpszichológusa, Bruno Bettelheim szerint pedig az is elképzelhető, hogy amikor a későbbi lángelme kidobálta a játék edényeit - melyek az ő tulajdonában voltak, tehát bizonyos szempontból őt magát jelképezték -, egyszersmind kifejezte azt is, hogy úgy érzi, őt is kiűzte otthonából a testvére, és biztonságérzete éppúgy darabokra tört, mint a tányérok a kövön.

Miért hasznos a rosszaság?

A kicsi személyiségfejlődését nagymértékben elősegíti, ha esetenként nem éppen mintagyerekre valló módon nyilvánul meg, ha pedig kihasználod a lehetőséget, éppen az efféle sajnálatosnak számító esetek kapcsán kerülhettek közelebb egymáshoz.

Kiszelepelés

Goethe cselekedete nem vont maga után valódi büntetést - ami arra utal, hogy annak idején az emberek tisztában voltak vele, hogy a gyereknek néha ki kell adnia magából a mérgét, és erre a legjobb alkalom olyankor kínálkozik, amikor a maga kedve szerint játszik - bár ezt így soha, senki nem fogalmazta meg. Manapság mindenki elismeri, hogy a felnőtteknek időnként ki kell szelepelniük, ha azonban ugyanezzel a gyerekek próbálkoznak - márpedig gyakran mérgesek, mert sokszor gátolják őket a saját kedvük szerinti tevékenységben, sőt, abban is, hogy egyáltalán tegyenek valamit -, rendreutasítják őket.

A szülő-gyerek kapcsolat erősödése

A szülőkben nemritkán visszatetszést kelt a kicsiben lévő rombolási vágy kitörése, aminek jellemzően hangot is adnak, netán büntetnek. Így pedig a hasonló esetekből nem olyasféle emlékek lesznek, melyeket gyerekek és felnőttek örömmel elevenítenek fel egész életük során, hanem harag és bűntudat tapad hozzájuk, ami szembefordítja egymással az érintetteket.

Ha azonban a szülő képes humorral kezelni gyermeke egy-egy nem éppen dicséretes megnyilvánulását, mintegy észrevétlenül megerősödik a kettőjük köteléke, hiszen a gyerkőc a maga módján értékeli, ha igyekeznek megérteni őt.

Magabiztos felnőtt

Jó néhány felnőtt a mai napig szenved attól, hogy annak idején a szülők valamely tevékenységét ostobaságnak tartották.

Bár idővel ők elfogadták nézetüket, mélységesen megharagudtak rájuk a tudtukra adott rossz véleményükért.

Sokan közülük pedig a későbbiekben fensőbbséges magatartással igyekeznek kompenzálni azt a mélységes kisebbrendűségi érzést, melyet édesapjuk-édesanyjuk kritikája elültetett bennük.

Azok azonban, akik annak idején megélhették, hogy szüleik egy-egy botlásuk ellenére is elfogadják és szeretik őket, a későbbiek során magabiztosabbá, ezáltal pedig sikeresebbé válnak, és a legkevésbé sincs szükségük arra, hogy látszólagos keménységgel ellensúlyozzák kiskori sérelmeiket.

Lelki bajok gyerekkorban

Csemetédnek a mindennapok során számos olyan élményben lehet része, mellyel a maga erejéből nem képes megbirkózni. Videónkból megismerheted a leggyakoribb gyerekkori lelki sérüléseket, így időben orvosolhatod a problémát.

Korlátokra szükség van

Természetesen nem arról van szó, hogy mostantól mindent meg kell engedned csemetédnek, hiszen szüksége van bizonyos keretekre az egészséges személyiségfejlődéshez. Számára és a körülötte lévők számára is elfogadható megoldást jelenthet, ha destruktív megnyilvánulásait valamiféle egyezményhez kötöd. Például csak olyasmit törhet össze, amire már nincs szükség a háztartásban, a másoktól tanult csúnya szavaknak egy bizonyos időintervallumon belül és szigorúan fültanúk nélkül adhat hangot, büntetés pedig csak az egyezményetek egyoldalú felrúgása után jár.

Bármit tesz is tehát gyermeked, bármilyen furcsának vagy ostobának tűnjék is a viselkedése, tételezd fel, hogy igen jó oka van rá. Ha ebből indulsz ki, akkor máris megtetted az első lépést afelé, hogy megértsd cselekedetei jelentőségét.

Cikkünk Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyve alapján készült, mely a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg.

• baba
• gyereknevelés
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek