3 fontos illemszabály, amit minden gyereknek tudni kell

Sokan úgy gondolják, hogy a kisgyerekeknek több dolgot el lehet nézni, mint a felnőtteknek. Ebben van is némi igazság, hiszen nem várhatod el csemetédtől, hogy minden helyzetben olyan fess legyen, mintha skatulyából húzták volna elő.

Teljesen természetes, hogy egy gyerkőc nadrágja foltos lesz a parkban, játék közben hangoskodik, és otthon sokszor annyira virgonc, hogy nem képes egy helyben megmaradni. Ettől függetlenül azonban nem kell elnézned neki, hogy nagyobbacska korában is sáros cipővel trappoljon át az alapvető illemszabályokon, miközben te csak pirulsz a színházban vagy az étteremben.

Ha szeretnéd, hogy ne csak babaként tartsák angyali gyermeknek a rokonok és a barátaid, tudd meg, mi az, amit már az ovi vége felé is elvárhatsz a kicsitől, és vezesd be az együttélés alapvető szabályait úgy, hogy ne kelljen alkukba bocsátkoznod!

Mindennapos udvariasság

A gyerekek őszinték, ezért gondolkodás nélkül hajlamosak kínos kérdéseket feltenni az embereknek a súlyukról vagy akár a magánéletükről. A megmosolyogni való tapintatlanságokból azonban nem következik az, hogy az udvariatlan modort is el kellene nézned csemetédnek.

A kicsi úgy kommunikál a környezetében élőkkel, ahogy tőled tanulja, ha tehát szeretnéd, hogy ne kelljen miatta pirulnod, tartsd magad az elveidhez otthon is! Ha már egyszer a mi van kérdésre elmagyaráztad, hogy udvariasabb, ha úgy mondja, hogy tessék, ne válaszolj neki, amíg nem az általad elvárt módon teszi fel a kérdést, illetve csak akkor, miután megemlítetted neki figyelmetlenségét.

A csokit és a sütit sem muszáj neki odaadnod, amíg nem köszönte azt meg, ugyanakkor csak úgy érheted el, hogy a kicsi mások előtt is jól viselkedjen, ha te is jó példát mutatsz neki. Amennyiben utólag rájöttél, hogy túl szigorúan dorgáltad meg egy bizonyos helyzetben, kérj bocsánatot, így cserébe te is elvárhatod, hogy ő is hasonlóan tegyen, ha valami rosszat tett.

A színházban kötelező a csend és a nyugalom

A legtöbb anya úgy van vele, hogy örökmozgó csemetéjével jobb a leghátsó sorban megbújni a színházi előadásokon, hogy ne kelljen szégyenkeznie mások előtt, ha esetleg elkezd szaladgálni vagy hisztizni a kicsi. Ez azonban nem a legjobb taktika: hatéves kora körül egyre inkább elvárhatod csemetédtől, hogy a többi aprósághoz hasonlóan ő is végig tudjon ülni egy előadást.

Ez nem azt jelenti, hogy a pisiszünettől is vissza kell tartanod, ha azonban a hátsó sorok helyett inkább az elsők egyikét választod, csak úgy, különösebb ok nélkül nem fog kiszaladgálni a folyosóra. Ha ugyanis tudják a gyerekek, hogy látják őket, jobban viselkednek, másrészt a legtöbben élvezik, ha testközelből látják az előadást is.

Nemcsak a kicsi temperamentumától függ azonban, hogyan viselkedik egy színházban, de az is sokat számít, hogy otthon mit tanítasz neki. Mielőtt olyan helyekre viszed, ahol nem szabad hangoskodni, tanítsd meg suttogni. Magyarázd el neki, hogy van kinti beszéd, illetve benti, ha pedig bármi problémája van, az előadás alatt bármikor jelezheti neked halk szavaival.

Az étteremben kulturáltan kell enni

Ahhoz, hogy négy-öt éves gyermekeddel egy étteremben se kelljen kínosan érezned magad, a táplálkozás alapjainál kell elkezdened a nevelést. Előfordulhat, hogy az első szilárd falatok idején csemetéd előszeretettel tapasztal meg mindent a kezével, de ne hagyd, hogy minden egyes étkezés után teljes körű tatarozásra szoruljon a lakás. Ha megtanítod szépen enni, nagyobb korában sem tekinti majd játéknak az ételt - sem otthon, sem az étteremben. Ahogy gyakorlott evő válik a piciből, azt is elvárhatod tőle, hogy csak akkor utasítsa vissza az ételt, ha valóban utálja. Ha nem kap az első tiltakozás hatására csokit az ebéd helyett, négy-öt éves kora körül már rendesen eszik csemetéd.

Annyi engedményt adhatsz neki, hogy amíg az ételt ki nem hozzák, kimész vele az utcára sétálni, hogy ne unatkozzon. Játékokat azonban semmiképp ne vigyél az étterembe: ez ugyanis elvonja a figyelmét a fogásokról.

Amennyiben a súlyos éttermi evőeszközzel gondjai vannak, vedd magad elé a tányérját, és vágd apróbb darabokra az ételt, de kérd meg, hogy a villával már ő maga boldoguljon! Nézd el neki, ha nem eszik meg mindent, ami előtte van, azt azonban igazán elvárhatod tőle, hogy a sajátja helyett ne a te fogásodat kívánja meg.

Cikkünk Vicky Lasky Szülők lettünk című könyve alapján készült.

• illem
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek