Ezért ettek múmiákat a középkorban: a történelem egyik legbizarrabb gyógymódja
Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik, de a múmiaevés a középkorban évszázadokon át elfogadott gyógyászati gyakorlatnak számított.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
A történelem tele van olyan szokásokkal, amelyek ma egyszerre váltanak ki döbbenetet és kíváncsiságot. Az egyik legkülönösebb közülük kétségkívül az a korszak, amikor az egyiptomi múmiák nem múzeumi vitrinekben vagy régészeti lelőhelyeken végezték, hanem patikák polcain. Bár első hallásra bizarr legendának tűnhet, a múmiákból készült porok és kivonatok valóban keresett „gyógyszerek” voltak Európában.
Múmiaevés, avagy hogyan lett gyógyszer egy félrefordításból?
A történet gyökerei a Közel-Keletre vezetnek. A perzsa és arab világban régóta ismert volt egy természetes eredetű, sötét, gyantaszerű anyag, amelyet gyógyhatásúnak tartottak. Sebek kezelésére, gyulladások enyhítésére és különféle betegségek ellen is alkalmazták. A problémát az okozta, hogy a középkori Európába érkező fordítások során több tudós félreértelmezte az erre használt szót. Úgy vélték, hogy ugyanaz az anyag megtalálható az egyiptomi balzsamozott holttestekben is. Innen már csak egy lépés volt az a következtetés, hogy maguknak a múmiáknak is különleges gyógyító erejük lehet. A félreértés idővel önálló életre kelt. A legenda gyorsabban terjedt, mint a tények, és hamarosan egész Európában megjelent a kereslet az egyiptomi múmiák iránt.
Fotó: Ron Watts / Getty Images Hungary
A múmiapor aranyat ért
A múmiákból készített porokat és kenőcsöket szinte csodaszerként árulták. A kor emberei úgy hitték, hogy ezek a készítmények számos problémára megoldást nyújthatnak.
A múmiaporhoz többek között a következő hatásokat kapcsolták:
- fájdalomcsillapítás,
- vérzéscsillapítás,
- fertőzések kezelése,
- daganatok gyógyítása,
- a pestis elleni védelem,
- a szervezet „megtisztítása”.
Ma már tudjuk, hogy ezeknek az állításoknak nem volt tudományos alapjuk. Akkoriban azonban az orvostudomány még egészen más elveken működött. Sok kezelési módszer a hagyományokon, a hiedelmeken és a tekintélyes orvosok véleményén alapult. Ugyanabban a korban, amikor az emberek gyógynövényekkel, köpölyözéssel vagy érvágással próbálták gyógyítani a betegségeket, a múmiapor sem tűnt különösebben furcsa választásnak.
Amikor elfogytak a múmiák
A kereslet idővel akkora lett, hogy Egyiptom már nem tudta kielégíteni az európai igényeket. A kereskedők és kalandorok tömegével vásárolták fel a sírokból előkerült testeket, majd hajókon szállították azokat Európába. A helyzet odáig fajult, hogy a valódi egyiptomi múmiák egyre ritkábbá váltak. Ekkor jelent meg egy új „iparág”: a hamisítás.
Egyes kereskedők frissen elhunyt emberek maradványait szárították ki, majd egyiptomi múmiaként értékesítették őket. Mások helyi temetőkből szereztek holttesteket, amelyekből ugyanúgy gyógyszeralapanyagot készítettek. A vásárlók többsége természetesen semmit sem tudott arról, hogy valójában mit kap. A korabeli beszámolók szerint még kivégzett bűnözők maradványai is bekerültek ebbe a különös kereskedelembe. A haszon ugyanis hatalmas volt, az ellenőrzés viszont szinte teljesen hiányzott.
A halálból látványosság lett
Miközben a múmiaevés a középkorban fokozatosan háttérbe szorult, az emberek érdeklődése az egyiptomi holttestek iránt nem tűnt el. A 18–19. században új divat söpört végig Európán: a híres múmiabontó estek. Ezeken a rendezvényeken előkelő vendégek gyűltek össze, hogy végignézzék, ahogy egy szakértő letekeri a több ezer éves kötéseket a holttestről. Ami ma kegyeletsértőnek hat, akkoriban tudományos és társasági eseménynek számított. A viktoriánus korban különösen erős volt a halál iránti kíváncsiság. Az emberek egyszerre féltek tőle és vonzódtak hozzá. A múmiák pedig tökéletesen testesítették meg ezt a különös kettősséget.
Miért fontos ma is ez a történet?
A múmiaevés a középkorban elsőre csupán egy bizarr történelmi érdekességnek tűnik. Valójában azonban jól megmutatja, milyen könnyen válhat egy félreértés általánosan elfogadott igazsággá. Évszázadokon át emberek ezrei hittek egy olyan gyógymódban, amelynek hatásosságát senki sem bizonyította. A történet arra is emlékeztet, mennyire fontos a kritikus gondolkodás, különösen akkor, amikor egészségünkről és gyógyulásunkról van szó.
Az egyiptomi múmiák ma már elsősorban történelmi és kulturális örökségként fontosak. Mögöttük egykor élt emberek történetei húzódnak meg – nem pedig csodaszerek receptjei.
Több mint 2300 éves egyiptomi maradványokat vizsgáltak Budapesten: meglepő részleteket tártak fel
Egyiptomi múmiamaradványokat vizsgáltak a Semmelweis Egyetemen.
ElolvasomForrás: Getty Images
Ebben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
OLVASD EL EZT IS!
