„Sok dolgon segít az orvostudomány, de a rendszert nem tudja megerőszakolni” – Menopauza-interjú dr. Halmos Amritával

Bár az utóbbi időben egyre több szó esik a menopauzáról, még ma sem beszélünk róla eleget. A nők gyakran inkább egyedül küzdenek meg a számos nehézséggel járó élethelyzettel ahelyett, hogy segítséget kérnének a családtagjaiktól, ismerőseiktől, illetve szakemberekhez fordulnának a panaszaikkal. 

Pedig látni kell, hogy az élethossz növekedésének egyik vonzata éppen az, hogy a nők akár évtizedeket is eltöltenek a posztmenopauza időszakában, ami nem mentes a mindennapokat nehezítő tünetektől. Ahhoz, hogy az érintettek és a környezetükben lévők elfogadják a megváltozott körülményeket, ezáltal pedig tenni is tudjanak azért, hogy az életminőségük javuljon, többet, tabuk és szégyenkezés nélkül kell foglalkoznunk a témával. A változókor megítélésével, kihívásaival kapcsolatban dr. Halmos Amrita szülész-nőgyógyász, endokrinológussal beszélgettünk. 

Második, kevésbé ismert kamaszkor

Változókor, menopauza, klimax. Ugyanarra használjuk, de helytelenül?

- Menopauzáról orvosi értelemben akkor beszélünk, ha az utolsó menzesztől számítva egy év eltelik, és ezalatt nem jelentkezik vérzés. Amiről a köznyelvben menopauzaként szó esik, az az ezt megelőző, az ez alatti és az ez utáni időszak is. Összemosódnak a perimenopauza, a menopauza és a posztmenopauza orvosi fogalmai. Ez az az időszak, ami a termékeny, reproduktív kort a már nem termékeny, idősebb kortól elválasztja. Régebben, amikor még laborvizsgálatokat nem lehetett végezni, a vérzés megléte vagy hiánya volt egy kézzelfogható dolog, viszonyítási pont. 

Tehát a menopauza gyakorlatilag egy választóvonal.

- Pontosan. Ma már tudjuk, hogy ez egy jóval hosszabb folyamat, sokszor már tíz évvel megelőzik az első tünetek a tényleges menopauzát. Ezt hívjuk perimenopauzának. A szakirodalom elkülönít egy korai és egy késői perimenopauzát. A korai már a negyvenes évek elejétől elkezdődhet. Ekkor először többnyire a progeszteron szintje csökken, ez határozza meg a tüneteket. A késői perimenopauzában az ösztrogénhiány tünetei is dominánssá válnak. 

Az egészet úgy lehet felfogni, mint egy második kamaszkort.

Csak erről nem annyira tudunk, a kamaszoknál pedig mindenki elfogadja, hogy évekig kezelhetetlenek, mert hát a hormonok dolgoznak. Ugyanez van ebben az időszakban a nőknél, a 40-50 éves kor közötti időszak például egy hormonális hullámvasút. Csak amíg a kamaszkorról szó van, meg az egy köztudott dolog, addig erről az időszakról szerintem nagyon keveset beszélünk. Pedig azáltal, hogy nő a születéskor várható átlagéletkor, ma már a nők nagy része 20-30 éveket él posztmenopauzában. Egyre fontosabb tehát az a kérdés, hogy mi történik ilyenkor, és mit tudunk tenni. 

Hogy látja a saját praxisában, hogyan viszonyulnak a nők ehhez a kérdéshez?

- Ez nagyon különböző, sokfélék vagyunk, sokféle környezetből jövünk. Azt gondolom, hogy egyrészt sokat számít az, hogy ki mennyire szívesen beszél intim problémákról – a nőgyógyásznál ezek természetesen előkerülnek. De még így is egy folyásról vagy gyulladásos betegségről sokkal könnyebben beszélnek a nők, mint például arról, hogy a libidó már nem olyan, mint régen, hogy a szexuális együttlét fájdalmas, hüvelyszárazság vagy viszketés van. Ezek a tünetek még mindig inkább tabunak számítanak, de ma már többen mernek róla beszélni. Sokan jönnek azzal, hogy pajzsmirigybetegségük van, a tünetek ugyanis átfedéseket mutatnak a változókori panaszokkal.

Az elfogadással akadnak gondok 

Előfordul, hogy valaki nem tudja elfogadni a változókor beköszöntét?

- Ez egyértelmű tapasztalatom, sok ilyen páciensem van. Van, hogy elébe megyek, rákérdezek, mert maguktól nem mondják a klimaxgyanút. Az érintett adott pszichés állapotától, élethelyzetétől is függ, hogy mennyire tudja ezt elfogadni, sokan még a menopauza gondolatát is hárítják. Nekem volt olyan negyven pluszos páciensem, aki felsorolta a klasszikus panaszokat, de a menzeszről nem beszélt egyáltalán. Végighallgattam, és megkérdeztem, hogy egyébként menzesze mikor volt utoljára. Erre azt mondta, hogy 525 napja. De nem azzal kezdte, hogy régóta nem menstruál, és még vannak ezek meg ezek a tünetei is. Amikor mondtam neki, hogy hát azért ez igen figyelemfelkető jel, nézzük meg a hormonokat, de valószínű, hogy ez már a változókor, nagyon megdöbbent, és mondta, hogy ezt

ő nem tudja elfogadni, mert még nem annyi idős, nem gondolja, hogy már itt kéne tartania, ráadásul nem született még gyermeke.

Ez rendkívül fontos kérdés ilyenkor, hogy világra hozta-e már a nő a kívánt számú gyermeket. Aki igen, az könnyebben fogadja el, de nem feltétlenül. Akinek pedig még gyermekvállalási tervei voltak, annak végképp nagyon nehéz ezt megemésztenie. 

A klimax figyelmeztet arra, hogy múlik az idő, és lezárul a termékeny szakasz.

- Így van, ráadásul azt gondolom, hogy a mai társadalomban az elvárások nagyon magasak a nőkkel szemben általánosságban is, de ezzel a korosztállyal szemben meg főleg. Mert ugye az az elvárás, hogy akinek gyereke van, az nevelje őt maximális szinten, ugyanakkor ez a korosztály még aktívan dolgozik, sőt gyakran olyan pozícióban, hogy igen jelentős terhek vannak a vállán. Nézzen ki nagyon jól, ne látsszon rajta, hogy hány gyereket szült, és hogy valójában hány éves. Teljesítsen az ágyban, lássa el a háztartást, sportoljon, étkezzen egészségesen. Végtelen elvárások vannak, és ez sokakat megvisel. Közben szembesülni kell azzal, hogy az idő múlik, a változókor megállíthatatlanul jön. Ehhez lelkileg nagyon stabilnak kell lenni. 

A születéskor várható élettartam nő, a gyermekvállalás időpontja kitolódik. Olyan tendenciát meg lehet figyelni, hogy a menopauza időpontja is megváltozik?

- Azt egyelőre nem. Pont ez az, ami egy másik szempontból szintén bosszantó. Társadalmi okokból a gyerekvállalás időpontja kitolódott, de ezt még a reproduktív biológia nem követi. Negyvenéves kor felett a teherbeesési esélyek exponenciálisan csökkennek, a tartalék petesejtek száma, minősége jelentősen csökken, annak ellenére, hogy ma egy negyvenéves nő lehet ereje teljében és nagyon jó egészségi állapotban. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy a menopauza időpontja kitolódna, legalábbis nem látványosan. Európában körülbelül ötvenéves kor az átlag, amikor ez bekövetkezik, plusz-mínusz néhány év. Pedig sokan jelentkeznek negyven felett, hogy babát szeretnének. Ezt is tudatosítani kell a nőkben, hogy ugyan sok dolgon tud már segíteni az orvostudomány, sok lehetőség van,

de a rendszert nem tudjuk megerőszakolni, és az még magától nem alkalmazkodott az új viszonyokhoz. 

Az sem jellemző, hogy a felgyorsult életmód miatt előbb jelentkezik a menopauza?

- Magát a menopauzát nem hozza előbbre, de a tüneteket és azok megélését befolyásolja az életmód. Egyre gyakrabban találkozunk negyven év alatti, úgynevezett korai menopauzával.

Hogy látja, van a menopauzának egyfajta stigmatizáló jellege?

- Abszolút. Nem csak a férfiak, de ők azért sokszor megjegyzéseket tesznek a menstruáló nőkre, hogy „hát biztos menstruál, és azért ilyen bolond” (hogy finoman fejezzem ki magam), de a változókorban lévőkre is, hogy „klimaxos banya, biztos azért ilyen zizi, mert klimaxol”. Mintha erről bárki tehetne. Én ezekért persze haragszom, de ez még mindig benne van a köztudatban, és sajnos elfogadott is ezeken poénkodni. 

Változatos tünetek

Mikor fordulnak orvoshoz a nők a menopauzával kapcsolatban?

- Akkor fordulnak orvoshoz, jellemzően már a perimenopauza ideje alatt, ha jelentősen nehezítik a tünetek a mindennapjaikat. Ugyanakkor sok hölgy nem is mer erről beszélni, csak ha az ember rákérdez, mert ugye mit mondott erre még az idősebb korosztály? Hogy hát kislányom, ez így van, ezen át kell esni, mindenki átesett rajta, te is ki fogod bírni.

Rosszul vagy? Hát majd jobb lesz.

De nem biztos, hogy tényleg jobb lesz, ez a baj, hogy bizonyos dolgok inkább rosszabbak lesznek idővel. 

A közbeszédben általában a hőhullámokról hallani, de nem csak ezek okoznak kellemetlenséget. Mik a további tünetek?

- A legelső tünetek akkor jelentkeznek, amikor még van menzesz, a korai perimenopauzában. Lerövidül a ciklus, erősebb, lesz és tovább tart a vérzés - ez tipikus kezdőtünet. Nem a hőhullámok jelentkeznek először, hanem a hangulatváltozások. Például érzékenyebb valaki, menzesz előtt nagyon rossz a hangulata, mindentől elsírja magát, alvászavarokkal küzd. Sokan panaszkodnak arra, hogy elalszanak, de éjjel 2-3-kor felébrednek. Hajhullás, bőrszárazság figyelhető meg. A menopauzához közeledve jönnek a hőhullámok, az egyre ritkább és gyengébb menzesz. A hőhullámok gyakran éjszaka kezdődnek, sok hölgy számol be arról, hogy minden éjjel csuromvíz lesz az ágyneműje, nem tud aludni, egész nap fáradt. A nappali hőhullámok a munkát zavarják meg. Mindezek a hangulatra is rányomják a bélyeget.

Melyek a későbbi panaszok?

- Amikor az ösztrogénhiány hosszabb ideje fennáll, megjelennek a szeméremtáji tünetek. Gyakoriak a hüvelyi fertőzések, hüvelyszárazság, viszketés. Fájdalmassá válnak az együttlétek. A hőhullámok idővel elmúlhatnak, de például a bőrszárazság, a hajhullás és a szeméremtáji tünetek sokáig fennmaradnak. A hám elvékonyodása, gyengülése a vaginális atrófia.

A tünetek a párkapcsolatra is hatással vannak. 

- Erről még mindig keveset beszélnek a nők, pedig a tüneteket olykor helyi ösztrogénkezeléssel, ösztrogéntartalmú krém rendszeres alkalmazásával jól karban lehet tartani, de sokan még azt sem fogadják el, mert a hormonokkal kapcsolatban irreális félelmeik vannak. Holott, mivel hormonhiány miatt jelentkeznek a tünetek, leginkább hormonnal lehet kezelni is őket. Amikor elkezdődtek a hormonpótló kezelések a múlt évszázadban, akkor nagy dózisban, válogatás nélkül mindenkinek felírták őket. Ebből születtek azok a tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy a kezelések növelik a tromboembólia és az emlőrák kockázatát. Ma már viszont nem ez a helyzet, árnyaltabbak és személyre szabottak a kezelések, hiszen sokkal többet tudunk magáról a változókorról is.

Lenne mit javítani a tudatosság terén

Készülnek a nők a változókorra? 

- Még mindig nem eléggé tudatosak. A saját tapasztalatom az, hogy rengeteg hölgyet meglep, hogy elindul ez a folyamat. Hogy tényleg erről van szó, nem másról, nem betegségről. Sok múlik az egészségtudatosságon. Tanulmányok bizonyítják, hogy azok, akik egyébként egészséges életmódot folytatnak, sokat sportolnak, egészségesen étkeznek, nincsenek elhízva, ők általában ezeket a változókori tüneteket is könnyebben viselik, vagy kevésbé vannak tüneteik. 

Mikortól érdemes tudatosan készülni a klimaxra?

- Nőknél a negyvenéves életkor már változásokat szokott hozni, ekkortól már mindenképpen érdemes odafigyelni a ciklusra és az egyéb változásokra is. Az anyagcsere egyértelműen lelassul, köztudott, hogy ha valaki negyven felett ugyanannyit eszik és mozog mint előtte, akkor már a súlyát is nagyon nehéz lesz tartania. Ahhoz, hogy az egészséges testsúlyt és testösszetételt meg lehessen őrizni, ahhoz sokkal szigorúbb étrendet kell követni. Nem véletlenül szokták mondani a változókorban lévő nők, hogy ők már a levegőtől is híznak. Az egészséges életmód a változókor alatt is nagyon fontos. Az ösztrogénhiány miatt a csontritkulás komoly problémát jelent. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a súlyzós, ellenállással szemben végzett edzés ebben nagyon sokat segít, természetesen a D-vitamin, a kalcium, illetve ha szükséges, hormonpótlás mellett. 

Milyen betegségek kockázata nő a menopauza bekövetkeztével?

- A már említett csontritkuláson túl a szív- és érrendszeri betegségek kockázata nő. Az ösztrogén hormon szintje, ami egy termékeny nőben magasabb, mint egy férfiban, az ezekkel a kórképekkel szemben védő hatású. A szív- és érrendszeri betegségek kockázatára nézve sokkal előrébb járnak a férfiak, egészen addig, amíg a nők menopauzába nem lépnek. A változókor után a nők utolérik ebben őket. Mindenkinek érdemes lenne rendszeresen laborvizsgálatokra, EKG-ra járni, ha bármi eltérés van, kardiológushoz menni. Változókorú hölgyeknek kétévente csontsűrűségmérés javasolt. 

Mit gondol, mi segíthet a menopauza elfogadásában, megismerésében?

- Többet kell beszélni róla. Valószínűleg az is magával fog hozni egy változást, hogy ebben a korosztályban már a nők is egyre jelentősebb szerepet töltenek be gazdaságilag. Már nem az a helyzet áll fenn, hogy egy 50-60 éves nő visszavonul az otthonába, fejkendőt köt, és elvan, hanem aktívan dolgozik, amihez kell, hogy tudja a normál életét élni. Haladást látok ebből a szempontból, de még mindig nem annyira, amennyire kellene. A tünetek maximálisan érintik a partnert és a családot. Nyilván a férfiaknak is többet kéne tudniuk erről, de amíg a nők sem tudnak túl sokat, addig nem nagyon várhatjuk el tőlük. Először a nőknek kell megismerniük ezt az életszakaszt alaposabban, akkor tud jobban bekerülni a köztudatba, és akkor válik a férfiak számára is egyértelműbbé, hogy segíteni, támogatni kell ebben a hölgyeket.

                                          Vissza az Akták főoldalára

(Képek: Getty Images Hungary.) 

• menopauza
• endokrinológia
• szülész-nőgyógyász
• halmosi amrita
• interjú
• változókor
• menopauza akta
• Életmód