Hétszeresére emeli a halálozás kockázatát, mégsem vesszük komolyan – Az evészavar súlyos következményei

Az evészavar - legyen szó anorexiáról, bulimiáról vagy falászavarról - olyan összetett pszichés alapokon nyugvó egészségügyi probléma, mely egyaránt hatással van a mentális és a fizikai állapotra, illetve az érintettek szociális kapcsolataira, családi és baráti viszonyaira. Összességében az evészavar kihat az általános életminőségre, és sajnos a halálozás kockázata magasabb, mint legtöbben hinnénk. A témáról Grób Franciskával, a BioTechUSA pszichológusával is beszélgettünk.

Az evészavarok kialakulásának oka

Az olyan evészavarok, mint az anorexia nervosa - testképzavarral együtt járó kóros soványság -, a bulimia nervosa - ahol a kóros falásrohamokat az ételtől való gyors megszabadulás követi, például önhánytatás formájában -, a falászavar - mely kontrollvesztett, gyors és nagymennyiségű ételbevitellel jár - kialakulásának okai nem pontosan ismertek. Egy az evészavarokhoz kapcsolódó jelenség még az úgynevezett orthorexia - vagyis egészségesétel-függőség - is, mely a hivatalos diagnosztikai kézikönyvekben (például a DSM-5-ben) még nem szerepel önálló betegségként. 

A kutatások arra utalnak, hogy mind a klasszikus evészavarok, mind az orthorexia kialakulásának kockázatát genetikai, biológiai, viselkedési, pszichológiai és társadalmi tényezők kombinációja növelheti. De szerepet játszhat benne az alacsony önértékelés, családi, munkahelyi, párkapcsolati problémák, érzelmi bántalmazás, traumatikus események. Mindemellett a média által napjainkban is közvetített irreális szépségideál ugyancsak kedvez a betegségeknek - különösen a fiatalabb korosztály esetében.

Az evészavarok szociális hatásai

Az evészavarokra jellemző, hogy a fizikai következmények mellett erős hatással vannak a szociális életre, emberi kapcsolatokra, teljesítményre, életminőségre. A kutatások tanúsága szerint az evészavarral küzdők az átlagnál kevesebb baráti kapcsolattal, szűkösebb társas hálózattal rendelkeznek. A betegekre gyakran jellemző a félénkség, a visszahúzódó társas viselkedés.

Ennek oka egyfelől, hogy az evészavarok hiánybetegségek kialakulásához vezetnek, így negatív hatást gyakorolnak az érintettek fizikai egészségére, energiaszintjére. Emiatt az érintettek gyakran túl fáradtnak, kimerültnek érzik magukat ahhoz, hogy társasági életet éljenek.

Másfelől a betegek közül sokan szégyellik problémájukat, titkolni próbálják környezetük előtt. De tarthatnak attól is, hogy azok az ismerősök, akik esetleg tudnak az evészavarukról, megnehezíthetik számukra étkezésük kontrollálását. Mindennek eredményeképpen az érintettek gyakran tudatosan kerülik azokat a társas helyzeteket, melyek étkezéssel járnak – közös baráti vacsorák, házibulik.

Végül mind a fáradtság, mind az ételek kerülése oda vezethet, hogy az evészavarban szenvedő idővel egyre kevesebb időt tölt a barátaival, ismerőseivel, melynek nyomán a kimaradás, kirekesztés érzését tapasztalja meg. Úgy érezheti az élet nélküle is zajlik, már nem része a baráti társaságnak, egyre mélyül a szakadék közte és a többiek között, mígnem akár teljesen elszigetelődik. Mindez sajnos a gyógyulást követően is megnehezíti a baráti kapcsolatokba való visszaépülést.

Tanácsok szociális elszigetelődés ellen

Grób Franciska, a BioTechUSA pszichológusa szerint az evészavarral élők egyik legnagyobb kihívása valóban a szociális izoláció – vagyis az a folyamat, amikor a személy fokozatosan visszahúzódik a társas kapcsolatokból.

- Ennek hátterében gyakran szégyenérzet vagy kontrolligény áll: félnek az ítélkezéstől, illetve attól, hogy nem tudják „kézben tartani” az étkezési helyzeteket. Az emberi kapcsolatok nagyon hasznosak az evészavarokból való gyógyulás során, így itt van néhány tipp, hogyan érezheti magát valaki ilyenkor is jól társaságban:

Ne csak étkezésben gondolkodj: ha félelmet kelt benned egy közös vacsora, javasolj inkább más programot – sétát, mozit, kirándulást, közös edzést. Így megmarad a kapcsolódás, de biztonságosabb keretben.

Mondd ki, mire van szükséged: ha félsz, hogy mások ítélkeznek, előre jelezheted, hogy nem szeretnél az evésről vagy a külsődről beszélni. Ez segít határokat húzni.

Az evészavarok egészségügyi hatásai

Akár anorexiáról, akár bulimiáról, akár más evészavarról van szó, közös jellemzőjük, hogy hiánybetegségek kialakulásához vezetnek. Az anorexia nervosa esetében a kórosan alacsony kalóriabevitel nem egyszerűen fogyást eredményez, hanem azt is, hogy a táplálkozás révén számtalan létfontosságú tápanyaghoz, vitaminhoz, ásványi anyaghoz nem jut hozzá a szervezet. Az anorexiával küzdők esetében mindez nem csak gyakori fáradtsághoz, de vashiányhoz, a menstruáció elmaradásához, meddőséghez vezethet. Bár a csontritkulás főként a menopauza idején kialakuló alacsonyabb ösztrogénszintet követően szokott problémaként jelentkezni, azt fontos tudni, hogy az anorexiát jellemző extrém soványság is ösztrogénhiányhoz vezet – melyet a szervezet a menstruáció elmaradásával jelez.

Az International Osteoporosis Foundation – Nemzetközi Csontritkulás Alapítvány - "Bone Appetit” nevű tanulmánya szerint a fiatalkorban kialakuló ösztrogénhiány ugyanúgy szerepet játszik a csontvesztésben, mint a menopauzát követő.

A bulimia nervosa esetében a falásrohamokat követő hánytatás vagy hashajtózás ugyancsak alacsonyabb ásványi anyag, illetve vitaminhiányhoz vezet. De emellett - a gyakori hányás miatt - az érintettek számolhatnak refluxbetegség kialakulásával, különböző gyomor- és bélrendszeri problémákkal, illetve mivel a gyomorsav sűrűn érintkezik a fogzománccal, a fogak intenzív szuvasodás-kockázatnak vannak kitéve. A tápláléktól való gyors megszabadulás mindemellett a súlyos kiszáradás kockázatával is fenyeget, illetve számolni kell krónikus elektrolit-egyensúlyhiánnyal is – mely a hányással és hasmenéssel járó akut megbetegedéseknek is gyakori átmeneti következménye. Az elektrolit-háztartás felborulása hosszútávon növeli a szívritmuszavar kialakulásának valószínűségét. Erről szédülés, mellkasi fájdalom, légszomj formájában üzenhet a szervezet.

A kóros szívműködésre nézve nem csak a bulimia, hanem bármely más evészavar is komoly kockázatot jelent. Az anorexia esetében például az elégtelen táplálkozás okozta extrém súlyvesztés következtében a szívizmok sorvadhatnak, ami szívritmus lassulásához - bradycardiához - vezethet. Egy 2020-ban megjelent - The British Journal of Psychiatry című folyóiratban is közölt -kanadai tanulmány szerint az evészavar miatt kórházba kerülő betegek esetében a halálozási arány 5-7-szer nagyobb, mint bármely más mentális betegség esetében.

Miért nem vesszük elég komolyan az evészavarokat?

Az evészavarok mindezen kockázatait azonban kevesen ismerik. Sőt a közvélemény jellemzően nem is kezeli a betegséget komoly pszichés problémaként. Ennek okát Grób Franciska a következőkben látja:

- Sajnos a társadalomban még mindig jelen van a stigmatizáció - vagyis a megbélyegzés. Sokan leegyszerűsítik az evészavart („csak túl sokat fogyózik”), pedig valójában multifaktoriális zavar, ami több tényezőből épül fel. Egyrészt vannak biológiai alapjai (pl. agyi szabályozási folyamatok), pszichológiai gyökerei (belső feszültségek, szorongás, depresszió), és szociális hatásai (például a karcsúság idealizálása). Az anorexia vagy bulimia tehát nem „akarat kérdése”, hanem komoly pszichés állapot, amely megfelelő szakmai támogatást igényel.

Azokat pedig, akiket közvetlenül érint valamely evészavar, a BioTechUSA pszichológusa az alábbi üzenetekkel szeretné segíteni:

• Ne szégyelld, hogy segítséget kérsz: pszichológus vagy támogató közeg nem a gyengeségedet, hanem a bátorságodat mutatja.
• Tudd, hogy az érzéseid jogosak – nem kell „megmagyaráznod” őket.
• Engedd, hogy apránként mások is részesei legyenek a gyógyulásodnak. Nem kell egyedül cipelned mindent.

(Képek: Getty Images Hungary)

• evészavar
• anorexia
• bulimia
• falási roham
• Életmód