Sorra dobták vissza a jelentkezését az orvosi egyetemek, mert nő volt: Elizabeth Blackwell mégis elérte célját

Bár a nők ma is sok szempontból hátrányban indulnak a munkaerőpiacon, néhány évszázaddal ezelőtt számtalan területre még felvételt sem nyerhettek, kemény küzdelem várt arra, aki mégis szeretett volna helytállni a férfiak uralta szakmákban. Az első orvosnőként híressé vált Elizabeth Blackwellt ez a fajta társadalmi berendezkedés szerencsére mégsem tartotta vissza céljai megvalósításától.

Az 1821-ben az Egyesült Királyságban született Blackwell sok tekintetben úttörő volt szakmájában, és meglehetősen rögös út vezette ahhoz, hogy végezhesse hivatását, amelyet nemes indíttatás vezérelt: a kiszolgáltatott nők és gyermekek helyzetét szerette volna humánusabbá tenni, alternatívát teremteni az ellátásukra.

Elizabeth Blackwell élete és pályája

Elizabeth Blackwell az angliai Bristolban született, nyolc testvérével együtt itt töltötte gyermekkorát egészen 11 éves koráig, amikor a család New Yorkba emigrált a megélhetés érdekében. Apja aktívan részt vett a rabszolgaság eltörléséért folytatott küzdelemben, így a gyermekek is sokszor hallhattak otthon a nők jogairól, a gyerekmunkáról vagy a rabszolgaságról. 

A szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy gyermekeik egyformán lehetőséget kapjanak tehetségük kibontakoztatására, céljaik megvalósítására. Ez hatalmas előrelépés volt abban a szemellenzős világban, ahol a nők csak háztartásbeliként vagy tanárként helyezkedhettek el. Elizabeth Blackwell oktatását magántanárok is segítették. Igazi akadály akkor gördült elé, amikor csupán 17 éves korában apja meghalt, a család anyagi boldogulása végett a testvéreknek lépnie kellett. Megalapították a The Cincinnati English and French Academy for Young Ladies nevű magániskolát, amely bevételi forrást jelentett számukra. Elizabeth Blackwell sokáig tanárként kereste kenyerét, ám mellette folyamatosan fejlesztette magát, bővítette látókörét, műveltségét. 

Az anekdoták szerint egy beteg barátja ébresztette rá igazi céljára, aki megjegyezte, ha egy női orvos gyógyította volna őt, valószínűleg kevesebbet kellett volna szenvednie. Eltökélt céljává vált, hogy azon nők számára teremtsen alternatívát az orvoslásban, akik bizonyos panaszokkal szívesebben, bátrabban fordulnának egy nőtársukhoz. Blackwell ezután felvételt próbált nyerni egy orvosi egyetemre, ám ezzel hatalmas fába vágta a fejszéjét. 

Philadelphiában szeretett volna anatómiát tanulni, ám mindenhol ellenállásba ütközött, sokan kissé cinikusan azt tanácsolták számára, hogy vagy Párizsba utazzon tanulni, vagy viseljen férfiálruhát, hogy tanulhasson. Nőként intellektuálisan alacsonyabb rendűnek tartották, amivel megküzdeni szinte szélmalomharcnak tűnt.

Nehezen nyert felvételt az egyetemre

Az egyetemek sorra utasították el a jelentkezését, csak később, egyetlen intézményben, a New York-i Genfi Orvostudományi Főiskolán szavaztak számára bizalmat a férfi hallgatók - érdekesség, hogy a dékán és a tantestület az értékeléshez szavazásra bocsátotta a rendhagyó ügyet, amiben egyetlen ellenszavazat vétót jelentett volna a jelentkezésben. Rögös úton, de végül így lett Elizabeth Blackwell az első orvosi diplomát szerző nő az Egyesült Államokban. Első hivatalosan publikált írása a tífuszról született, melyet a Buffalo Medical Journal tett közzé. A szakmában is az empátia, az érzékenység és a társadalmi igazságtétel jellemezte látásmódját, melyet az orvosi közösség nőiesnek bélyegzett.

Tanulmányait Európában folytatta, Nagy-Britannia, majd Párizs felé vette az irányt. Több kórház itt is elutasította jelentkezését, majd a La Maternité nevű intézménybe iratkozott be, ahol nem orvosként, hanem szülésznőként kezelték. Itt rengeteg tudást és tapasztalatot szerzett. Egy szerencsétlen baleset következtében a bal szemére elvesztette látását. Később Londonba utazott, ahol a St Bartholomew's Hospitalban folytatta tanulását. 1851-ben tért vissza New Yorkba, ahol ugyancsak folytatódtak a megpróbáltatások karrierjében. Egyre inkább foglalkoztatta a kiszolgáltatott nők megsegítése, a fiatal nők anyaságra való felkészítése, a testtudatosságuk növelése. 

Létrehozott a szegénynegyedben egy saját ambulanciát is hátrányos helyzetű nők és gyermekek ellátására, amelyben nők láttak el minden fontos feladatot, itt dolgozott a lengyel dr. Marie Zakrzewska és testvére, Emily Blackwell, akik Elizabeth után szintén orvosi diplomát szereztek, bár a konzultációkat férfi orvosok is segítették. Klinikájukat egy New York-i nőgyógyászati kórházzal vonták össze később. Az amerikai polgárháború idején ápolói és szervezői tevékenységet folytattak.

Blackwell előadásokat tartott Nagy-Britanniában, és ő lett az első nő, akinek neve a brit orvosi nyilvántartásban szerepel. Példája nők százait ösztönözte az orvosi pálya felé, Londonban egy női orvostudományi iskolát is alapított. Élete végén nőgyógyászprofesszorként dolgozott.

Bár élete viszonylag elszigetelten zajlott, és nem házasodott meg, egy Katharine Barry nevű árvát örökbe fogadott. Jó barátságot kötött Florence Nightingale-lel, akivel a londoni női iskola megnyitását tervezték. Nézőpontbeli ellentéteik azonban felszínre kerültek, amikor Nightingale inkább az ápolónőképzést szorgalmazta a nőgyógyászati oktatással szemben. Gyakran kritikával illette azokat a szervezeteket, akik hozzá hasonló célokat, így a nők felzárkóztatását tűzték ki maguk elé. Határozott, kérlelhetetlen személyiség volt. Hatása rendkívüli volt az orvostudományban a nők oktatására nézve, és számos könyvet is írt, melyben a szexualitással, az egészségtudatossággal és a fiatalok nevelésével is foglalkozott.

Florence Nightingale története

Florence Nightingale rendkívül sokat tett az ápolás fejlődéséért, nézetei ma is megszívlelendők.

(Képek: Getty Images, Wikipedia/Joseph Stanley Kozlowski - Upstate Medical University, New York, Library.)

• elizabeth blackwell
• inspiráló nők
• női egészség
• női egyenjogúság
• nők helyzete
• orvostudomány
• Életmód