A tikkelés háttere és okai

Tudod, hogy amit pillanatokon belül csinálni fogsz, az nem illendő. Tudod, hogy néhányan hamarosan elkezdenek figyelni, te mégsem tehetsz semmit. Csak horkantasz, nem egyszer, aztán köhécselsz, fel-felrántod a fejed, vagy akár obszcén szavakat kiabálsz, miközben teljes erőddel azon vagy, hogy legalább a bevásárlóközpontban visszafogd magad. De egyszerűen nem megy, bármennyire is akarod. Minden idegszáladdal összpontosítasz, hogy legyőzd az agyad által küldött impulzusokat, ezek azonban erősebbek nálad. Talán éppen annyira erősek, mint a téged szemlélőkben a nevetési inger, ha éppen nem summázzák a dolgot azzal, hogy bolond vagy.

A Tourette-szindrómát elsőként egy francia orvos, George Gilles de la Tourette jegyezte fel egyik, 1825-ben megjelent tudományos publikációjában. A betegség a részletes és nagy jelentősséggel bíró tanulmány ellenére azonban hamar feledésbe merült, legközelebb csak 1978-ban került ismét a figyelem középpontjába egy amerikai orvos házaspár átfogó tudományos elemzésének köszönhetően. Ez már az akkori orvosok, köztük gyermekorvosok, ideggyógyászok és pszichiáterek érdeklődését is felkeltette.

Az irányítás a hormonok kezében van

A Tourette-szindróma - röviden TS - idegrendszeri megbetegedés, melynek kiváltója valószínűsíthetően egy, az agyi ingerület-átvitelben jelentős szerepet játszó, úgynevezett neurotranszmitterek - dopamin, szerotonin és norepinefrin - anyagcseréjében bekövetkezett rendellenesség. Hogy pontosan mi váltja ki a betegséget, máig nem tudni, a legfrissebb kutatási eredmények azonban az agyban bekövetkező helytelen dopamineloszlást, vagy a mozgásközpont rendellenes működését tartják a kontrollálhatatlan mozgásokért felelősnek. A Tourette-szindrómában szenvedőket is az agyuk irányítja, csak nagyobb mértékben, mint egészséges társaikat.

A tic az úr

A betegség úgynevezett ticek, azaz speciális neurológiai tünetek formájában jelentkezik, valódi Tourette-szindróma esetén még 18 éves kor előtt. A tic egyfajta akaratlan, hirtelen fellépő, gyors és szabálytalan mozgás, izomrángás vagy önkéntelenül kibocsátott hang, amelyet néhány percnél tovább nem lehet visszatartani.

A hirtelen mozdulatokat eredményező izomgörcsök, a motoros ticek leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak fejrángás, grimaszok vagy szemforgatás formájában, de nem ritka a lábon és a törzsön mutatkozó, vállrángatással és ujjgörcsöléssel járó tic sem. A tünetek ezen fajtái nem befolyásolják az életminőséget, a ticek azonban komplex formában is jelentkezhetnek, ezek a nagyobb mozdulatok, mint például a guggolás, ugrálás, a törzs domborítása és homorítása azonban már nehezebben kezelhetők a betegek számára.

A tünetek másik nagy csoportját alkotják a vokális ticek, amelyek szavak vagy akár egész mondatok, esetleg mások mondatainak akaraton kívüli ismételgetésével járnak, vagy gyakori köhécselés, torokköszörülés, periodikusan ismétlődő nevetés, esetleg kutyaugatás vagy nyávogás formájában jelentkeznek. A Tourette-szindróma súlyosabb formájában szenvedőknél gyakori az obszcén kifejezések túl sokszor történő ismételgetése, kiabálása.

Nem gyógyítható, de kezelhető

A Tourette-szindrómában szenvedők gyógyítását megnehezíti, hogy a betegség kiváltója pontosan még nem ismert. Az orvosok a tünetek súlyossága alapján döntenek a kezelés módjáról, mely enyhébb, az életvitelt egyáltalán nem, vagy csak kevésbé befolyásoló ticek esetén nem jelent gyógyszeres terápiát. Ez utóbbit akkor alkalmazzák, ha a tünetek komplexebb formában jelentkeznek, és a beteget gátolják a mindennapjaiban. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gyógyszeres kezelés csupán enyhítheti a ticeket, az összes tünetet nem képes megszüntetni.

Ilyen esetekben a gyógyszerek mellett a pszichoterápia segíthet abban, hogy a Tourette-szindrómában szenvedő könnyebben túltegye magát a betegség okozta mindennapos problémákon, hogy legalább együtt tudjon élni azzal, amit nem irányíthat.

• betegség
• agy
• hormonok
• kínos
• Életmód