Színház, kutyaviadal és nyilvános akasztás - Így ütötték el az időt a messzi vadnyugaton

Mindannyian ismerünk történeteket betyárokról, fegyverforgatókról, lövöldözésekről és párbajokról. A vadnyugati élet sok filmhez és könyvhöz nyújtott inspirációt. A sokszor vérfagyasztó mondák közül jó néhány alapja valós. A messzi nyugaton nem csak seriffek és vonatrablók éltek: hogyan tengették napjaikat az átlagos állampolgárok?

A munkásoknak, farmereknek, cowboyoknak és szalonmunkásoknak is szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. Mindenki másképp eresztette ki a fáradt gőzt. Egyes tevékenységek ma is közkedvelt szórakozási formák, mások viszont enyhén szólva feszegetik a moralitás határait. 

Így ütötték el az időt a messzi vadnyugaton

Vadnyugat alatt az Amerikai Egyesült Államokat alapító 13 gyarmattól nyugatra fekvő területeket értjük. Ezeken a határvidékeken a rendfenntartás viszonylagos hiánya nagyobb szabadságot biztosított a lakóknak, mint az ország más területein. Ezért aztán sokszor illegális és hátborzongató módon ütötték el a szabadidejüket. Mutatunk négy közkedvelt tevékenységet a messzi vadnyugatból.

Bordélyházak

Annak ellenére, hogy a 19. században a prostitúció illegális volt, a bordélyházak gyakori látványosságnak számítottak a határ menti városokban. A munkások, bányászok és vándormunkások egy kemény nap után jól akarták érezni magukat, és ezért nem féltek pénzt kiadni. Minél több pénzt adtak a lányoknak, annál nagyobb örömökben volt részük. A bordélyházak nagy népszerűségnek örvendtek és hamar a város központjává váltak. A bordélyházakat üzemeltető nők nagy üzletet csináltak, és abban a korban ez volt az egyetlen módja annak, hogy a határ menti nők pénzt keressenek és érvényesüljenek az egyébként férfiak uralta társadalomban.

A madámon kívül a többi lányra sokszor sanyarú sors várt. Ekkoriban ugyanis számtalan örömlány halt meg szülésben és nemi betegségekben. Szinte minden bordélyházi dolgozó gondatlan, erőszakos és szadista férfiaknak volt kiszolgáltatva. 

Állatviadalok

Nem csak a nőkkel bántak kegyetlenül a vadnyugaton, a határvidéki emberek barbár természete az állatokra is kiterjedt. Az egyik legkeresettebb szórakozás a kutya- és kakasviadalok voltak. A viadalokhoz még lelátókat is készítettek, hogy minél nagyobb fizető közönség legyen. A küzdőteret csirkedróttal választották le a nézőtérről. Az agresszív kakasokat beengedték a küzdőtérre, és hagyták, hogy egymásnak essenek. A harcok általában rövidek, brutálisak és halálosak voltak. A szurkolást töméntelen alkohol és szerencsejáték követte. 

Más távol-nyugati területeken inkább a bika- és medveharcok terjedtek el, mivel a kakasokat és kutyákat túl jelentéktelennek tartották ahhoz, hogy nagy tömegeket vonzzanak be. A harcok során kaliforniai grizzly medvéket fogtak be, majd egy dühöngő bikával engedték össze a küzdőtéren. A két hatalmas állat életre-halálra küzdött egymással. Ez a fajta viadal nem a vadnyugati emberek sajátossága volt, már az ókori rómaiak is rendeztek hasonló csatákat. 

Nyilvános akasztás

A nyilvános kivégzések több népnek volt népszerű „szórakozása” volt. Az uralkodók mindig is élvezték a lehetőséget, hogy megmutassák, mi történik, ha valaki megszegi a törvényt. Mivel a messzi nyugaton gyakori volt a törvényszegés, az önbíráskodás ezen formája is gyakori időtöltésnek számított. A seriffek - a gyakran következetlen törvényvégrehajtás közepette - az akasztásokat használták fel hatalmuk megerősítésére. Egy erőszakos vonatrablót elkapni és megölni szelepként funkcionált a nyugati ember számára, a lakosok biztonságban érezték magukat tőle. A valóságban pedig a határ menti területek gyakran hosszú időkre bűnüldöző szervek nélkül maradtak.

Az akasztások bonyolult rituálék voltak. Az elítélteket menet követte, a rendőrök körbevették a megkötözött elítéltet. A helyi lakosok sértegették, káposztával dobálták a bűnözőket. Az akasztófánál a seriff felolvasta a férfi utolsó jogait. A hóhérhurkot a rendelkezésre álló legerősebb kötélből készítették, majd a tömeg kíméletlen éljenzése közepette az elítéltet kivégezték.

Minstrel show

A Minstrel show egy 19. században kifejlesztett színházi forma volt, amit a történészek a „faji sztereotípiák komikus megjelenítésének” szoktak nevezni. Az utazó színészek feketére sminkelték magukat, és különböző fekete, spanyol ajkú és indián sztereotípiákat játszottak el. A Minstrel show-k eredetileg New Yorkban kezdődtek, majd elterjedtek a határvidékekre is. Egyedi jelmezeket és sminkeket viseltek, amik az indián és spanyol  kultúrákról alkotott különösen káros sztereotípiákat népszerűsítették. A zenés- táncos előadások gyakran technikailag is bonyolultak voltak. A fajgyűlölő tartalom ma már megdöbbentő, népszerűségük pedig egy újabb emlékeztetője annak, hogy milyen kegyetlen volt akkoriban olykor az élet.

A kőkemény vadnyugati szalonlányok történetéért olvass tovább!

A 18. század elejétől egészen a 20. század elejéig tartott a vadnyugat korszaka, melyet ma már csak filmekből és könyvekből ismerhetünk. Ebben az érában dolgoztak a szalonlányok.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• vadnyugat
• életmód
• érdekességek a világból
• kutyaviadal
• múlt
• történelem
• Terasz