Hangos botrányok segítették, hogy örök divat legyen: a kis fekete ruha gyászruhából vált klasszikus darabbá

Karl Lagerfeld egyszer azt mondta, hogy senki sem alulöltözött vagy túlöltözött egy kis fekete ruhában. Állításának igazát mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy közel száz éve már szinte nincs olyan nő a világon, akinek a ruhatárában ne lenne megtalálható az alapdarab.

Bár sokan a francia sikk megteremtőjéhez, Coco Chanelhez kapcsolják a ruha népszerűvé válását, már sokkal korábban elkezdődött a forradalma, amihez egy jókora botrány is hozzájárult. Természetesen mindez a divat fővárosában, Párizsban történt.

Gyászruhából szégyenruha

Már a reneszánsz festményeken is megfigyelhető volt, hogy a művészek fekete ruhákban ábrázolják a nőket, ám az elegancia helyett sokkal inkább a gyász szimbóluma volt, és csak azokat az asszonyokat festették le így, akik elvesztették egy családtagjukat - hiszen hatalmas illetlenségnek tartották, ha olyan ember viselt feketét, aki nem gyászol. 

Egy hangos botrány segített abban, hogy a gyásztól elvonatkoztassák a divatban a fekete színt. 1883-ban az amerikai festőművész, John Singer Sargent megtalálta a tökéletes múzsáját legújabb alkotásához, aki nem volt más, mint a párizsi elit egyik legismertebb kisasszonya, Amélie Gautreau. A karcsú alakú, fehér bőrű, éles arcvonalú Amélie megtestesített mindent, amit egy igazi, kifinomult francia nőtől elvártak, ezért nem csoda, hogy sorban álltak érte a művészek. Sargent a Párizsi Szalon megnyitójára szerette volna elkészíteni a róla készült portrét, és el is kezdték a munkálatokat, de eléggé lassan haladtak vele, hiszen a nő nem bizonyult túl türelmesnek, inkább a társasági eseményeket választotta a hosszú pózolás helyett. A festmény végül elkészült 1884-ben, ám nem várt fogadtatásban lett része.

A képen Amélie egy földig érő, vékony aranyszálakkal tartott, mélyen dekoltált, fekete ruhát viselt, ami abban a korban szörnyen kihívónak és illetlennek számított, főként egy felsőbb osztályba tartozó nőn. A festményt erotikusnak titulálták, a személytelenségbe burkolózva pedig elnevezték Madame X-nek, ám hamar kiderült, ki is szerepel rajta, Gautreau anyja pedig követelte, hogy a művész távolítsa el a képet a galériából, hiszen egész Párizs rajta gúnyolódik. A botrány hatására Sargent végül Londonba költözött, Amélie pedig soha nem került vissza a párizsi társasági elitbe.

A botrányos ruha utóhatása

Az alkotás miatt különös divathullám indult Párizsban. Az előkelő körökben továbbra is a gyász színének számított a fekete, ám a közép- és alsó osztály nőinek megtetszett az általa képviselt egyszerűség és elegancia, úgy érezték, ők így is gazdagabbnak tűnnek majd. Ez természetesen nagyon szúrta az elit szemét, durva karikatúrának tekintették, amely elmossa az osztályvonalakat. Ekkor még nem is sejthették, hogy néhány évtized múlva a francia sikk egyik legfontosabb darabja válik majd belőle.

A fordulópont 1929-ben érkezett, amikor Coco Chanel megalkotta az ikonikusnak számító kis feketét, aminek népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy a Vogue a ruhák Fordjaként hivatkozott rá, ezzel utalva az első autókra, a T-modellekre. A ruha nemcsak azért számított újdonságnak, mert előtte sem ilyen rövid, sem fekete ruhát nem igazán hordtak a nők, hanem amiatt is, mert szinte felszabadította őket a hosszú, réteges ruhák és fűzők szorításából. A hölgyek nagyon megkedvelték a kis fekete ruhát, hiszen a hétköznapokban és partikon is viselhető darab volt, ráadásul kényelmes is. Az idők során a fazonja mindig változott kicsit, gondoljunk csak az 1947-ben, Christian Dior által megálmodott New Lookra, vagy Audrey Hepburn 1961-es Givenchy-ruhájára, ám egyvalami örök maradt: egy tökéletes, fekete ruhával nem lehet mellélőni.

Meglepő, milyen erős hatása van annak, ha feketét viselsz

Úgy tűnik, a fekete a legjobb szín a fontos alkalmakra. A kutatás eredményei rávilágítottak, hogy miért.

(Borítóképek forrása: Getty Images Hungary)

• divat
• történelem
• öltözködés
• stílus
• fekete
• ruha
• Szépség és divat