5 dolog, amit sokan nem tudnak a viktoriánus kori nőkről - Nem hordtak szoros fűzőt, sem rózsaszínt

Feltűzött haj, kalapok, hosszú szoknyák és legyezők - a legtöbbeknek ezek ugranak be, ha a viktoriánus nőkről van szó. Vannak azonban olyan dolgok, amiket sokan nem, vagy rosszul tudnak róluk.

A 19. századi Angliában a hölgyek élete néhány apró dologban különbözött attól, ahogyan az átlagember elképzeli. Érdekességeket gyűjtöttünk össze.

Amit sokan nem tudnak a viktoriánus nőkről

Nem hordtak extra szoros fűzőket

Az 1800-as évek asszonyairól készült rajzokon gyakran szerepel, ahogyan a szolgák olyan szorosra húzzák a fűzőiket, amilyenre csak tudják. Ezek az ábrák azonban megtévesztőek. Bár a kornak megvoltak a maga elképzelései a szépségideálról, és a hölgyek természetesen trükköztek a bálnacsontból és szalagokból készült fűzőkkel, hogy minél karcsúbbnak tűnjenek, de a legtöbben csak egészséges mértékben hordták ezeket, nem pedig úgy, hogy levegőt se kapjanak. 

Ezt a ruhadarabot ráadásul nem csupán a divat miatt hordták, hanem azért is, mert akkoriban úgy vélték, hogy szép, egészséges tartást kölcsönöznek, és a helyükön tartják a belső szerveket. És bár a szóbeszéd azt állítja, valójában nem távolították el a bordáikat azért, hogy vékonyabbak legyenek.

Nem viseltek rózsaszínt

Bár ma még mindig erősen él az a felfogás, hogy a rózsaszín a lányok, a kék pedig a fiúk színe, ez egészen a 20. század elejéig egyáltalán nem így volt. A 19. században a babák színe nemtől függetlenül a fehér volt, és általában a gyermekek is ilyen ruhákat viseltek 6-7 éves korukig, ugyanis ezeket lehetett csak igazán erősen tisztítani, fehéríteni. Ahogy pedig nőttek, szép lassan halvány árnyalatokba öltöztették őket. A vöröset ekkoriban erős, férfias színnek tartották, a kéket pedig finomnak és nőiesnek, így a fiúkat lehetett csak igazán gyakran rózsaszínben látni, a fiatal hölgyeket nem. 

Nem házasodtak fiatalon

Bár azt hihetnénk, hogy a viktoriánus kori lányokat a lehető leghamarabb kiházasították, a valóság teljesen más. A 18. század végén a nők átlagosa 26, a férfiak pedig 28 évesen léptek frigyre, majd a 19. század során az átlagéletkor csökkent, de nem esett 22 év alá. Természetesen társadalmi és gazdasági osztálytól is függött, hogy mikor adták férjhez az ifjú hölgyeket, a munkásosztálybeliek ugyanis valamivel idősebben kötöttek házasságot, mint az arisztokraták. De az biztos, hogy nem a tinédzserkort tartották az ideálisnak az esküvőhöz.

Ritkán mentek hozzá az unokatestvérükhöz

Az 1800-as években teljesen megszokott és elfogadott volt az elsőfokú unokatestvérrel való házasság, ráadásul előnyös döntésnek is tartották, mert a vagyon és a tulajdon a család kezében maradt, a fiatal nők pedig könnyebben találkozhattak a rokoni körhöz tartozó ifjakkal. A 19. századra azonban egyre inkább kikopott ez a szokás.

A közlekedés fejlődésének köszönhetően megnőtt az emberek mobilitása, ez pedig kiszélesítette, kitágította az ismerkedési lehetőségeket is. A korban ráadásul már kezdték felismerni a rokonházasságok és a születési rendellenességek közti összefüggéseket, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevésbé számítottak bevett gyakorlatnak. A felső osztályok körében viszont még mindig népszerű maradt a hagyomány.

Nem fiatalon haltak meg

A 19. századi Angliában az emberek átlagéletkora negyven év volt, és bár a csecsemő-, illetve gyermekhalálozás gyakori volt, azok a nők, akik megélték a felnőttkort, nagy eséllyel az 50-70 évet is elérhették. A higiénia, a táplálkozás javulása, az orvosi ellátás fejlődése fokozatosan egyre inkább meghosszabbította az élettartamukat.

Ilyen volt a szex a viktoriánus korban

A szexualitást korábban szigorú szabályok és furcsa hiedelmek övezték. Így volt ez a 19. században, a viktoriánus korban is, ahol a könyvek, az orvosok, a vallási vezetők és a nagy tudásúnak vélt emberek még azt is megmondták a pároknak, hogy milyen pózban, mikor szeretkezhetnek.

• viktoriánus-kor
• viktoriánus divat
• történelmi érdekesség
• történelem
• nők élete
• Lélek&Test