Mivel szabotálhatják el a szülők a beszélgetést felnőtt gyerekeikkel? Bántó lehet, ha így kommunikálnak

A szülőknek sokszor nehézséget okozhat az, hogyan közelítsék meg felnőtt gyerekeik küzdelmeit. Akaratlanul is elűzhetik felnőtt gyerekeiket azzal, ahogy reagálnak.

Érdemes tisztában lenni azzal, mik azok a válaszok, amik szabotálják a kapcsolatot és kommunikációt. A szülő és a felnőtt gyerek megfelelő önreflexióval képesek lehetnek kommunikálni szükségleteiket. 

Mivel szabotálhatják el a szülők a beszélgetést felnőtt gyerekeikkel? 

Sarah Epstein családterapeuta pontokba szedte azokat a leggyakoribb szülői válaszokat, amik a visszájára sülhetnek el. 

Kéretlen tanácsadás

Amikor egy felnőtt gyermek közelít szüleihez, és megoszt egy problémát, a szülők azonnal megoldási üzemmódba kapcsolathatnak, és megpróbálhatják rendbe hozni azt. És míg néhány felnőtt gyerek ezt segítségnek érzi, mások idő előttinek találják, mert megértést és megerősítést szeretnének a szüleiktől a problémamegoldás előtt - vagy helyett.

Sokuk azt szeretné, hogy szüleik valóban lássák és értsék, hogy min mennek keresztül, együttérezzenek velük, és megpróbálják megérteni őket. Olyasmit szeretnének hallani, hogy „biztos vagyok benne, hogy meg tudod oldani, és veszed az akadályokat”, vagy „ez nagyon nehéz lehetett neked”. Az is rendben van, ha a felnőtt gyerekek elmondják a szüleiknek, mire van szükségük. Például azt, hogy „én most csak panaszkodni akarok”. „Én csak megnyugtatásra vágyok, nem vagyok épp megoldási üzemmódban.” A szülők segíthetik tisztázni a frusztráló interakciókat azzal, hogy megkérdezik: „Tanácsot szeretnél, vagy csak arra vágysz, hogy meghallgassalak?” Így megközelítve szülő és gyereke is megkaphatják, amit akarnak. 

A szó terelése a hálára

Amikor a gyerekeik problémájával találkoznak, a szülők talán azt tanácsolják, hogy a pozitív oldalát nézzék a dolgoknak, és fedezzék fel a hálát a hányattatások közepette. Ez általában balul sül el. Miért? Mert a hála egy kitűnő eszköz, mikor egy személy maga megtalálja ezt, de mikor valaki más ajánlja fel, akkor automatikus elutasítást válthat ki. Úgy hangozhat, hogy valaki azt mondja nekik, ne érezzék azt, amit éreznek, és hogy a problémáik nem indokolják a negatív érzéseiket. Ez a viselkedés azt az üzenetet hordozza, hogy a hallgató kényelmetlenül érzi magát a negatív érzelmek hallatán, és jobban szeretné, ha arra a részre lapoznának, ahol a beszélő már jobban érzi magát. A szülők úgy kerülhetik el ezt a buktatót, hogy megtartják maguknak a hálára vonatkozó javaslataikat, és helyette értőn figyelnek a gyerekeik tapasztalataira akkor is, ha ez kevésbé érződik proaktívnak. 

Féltékeny megjegyzések

Néhány esetben a szülők irigykedhetnek a gyerekeikre, például, ha anyagilag sikeresebbek náluk. Ezekben az esetekben, ha a gyerek beavatja őket egy munkahelyi problémába, a szülő olyanképpen felelhet, mint „jó lehet” ilyen könnyű problémákon aggódni. Épp mint a „csak legyél hálás” esetében, ez a válasz azt az üzenetet sugallja, hogy a szenvedő személy nem jogosult a fájdalmára a relatív privilégiuma miatt. 

Azt sugallja, hogy „egészen addig, amíg neked jobb, mint nekem, nem kapsz tőlem empátiát”. A valóságban, tudjuk, hogy mindenki él át szenvedést. A szülők ezt úgy tudják kezelni, hogy reflektálnak saját érzéseikre, és visszatartják magukat az ilyen kijelentésektől.

A beszélgetés fókuszát önmagukra irányítják

Egy másik általános dinamika jelenik meg, mikor a felnőtt gyerek felhoz a szüleinek egy problémát, és ahelyett, hogy ezzel foglalkoznának, elkezdik a figyelmet magukra irányítani, hogy a beszélgetés hirtelen róluk szóljon. Elkezdenek egy hasonló tapasztalatról beszélni, vagy ignorálják a gyerek küzdelmét teljesen, és a saját aggodalmaikra fókuszálnak. Egyes szülök akaratlanul vagy figyelmetlenségből teszik ezt. Egyes szülők talán csak úgy tudják kezelni a gyerekeik tapasztalatát, hogy önmagukra vonatkoztatják. Egy felnőtt gyerek fel tudja hívni a szülei figyelmét erre a tendenciára, és artikulálni azt, hogy mire van szüksége. „Arra van szükségem, hogy a figyelem most rajtam maradjon”, és a szülők dolgozhatnak azon, hogy észrevegyék ezt a mintázatot önmagukban, és próbáljanak meg saját maguk helyett a gyerek tapasztalataira koncentrálni. 

Humorizálás

Egyes szülők azért, hogy oldják a feszültséget, azonnal a humorhoz fordulnak, mikor a gyerek egy problémával fordul hozzájuk. Ez talán azért van, mert a szülő küszködik, mikor egy komoly érzelemről van szó, vagy nem tudják, hogyan kezeljék, amit a gyerekük mond nekik. Akárhogy is, a humor, ami egyes szituációkban csodákra képes, gyakran visszájára sül el ebben a helyzetben. Elutasítónak érződhet, mintha a szülő nem tudná vagy akarná meghallani a gyerek fájdalmát, és nem akarna segítőkészen hozzáállni. Nem az a lényeg, hogy az ember teljesen elhagyja a humort, de csak akkor használja, amikor a szituáció már fel van dolgozva, és a gyerek készen áll arra, hogy nevessen rajta.

Címkézés

Néha, mikor a gyerek a szülőjéhez fordul egy gonddal, azzal találja szembe magát, hogy a szülők ezt gyerekkori címke újra előhozásával próbálják azt megközelíteni. Gond a munkahelyen? „Hát igen, mindig is érzékeny voltál.” Egy fájó vicc? „Hát igen, sosem értetted a viccet.” Vita egy baráttal? „Mindig is indulatos voltál.” Ezek a címkék redukálják a gyerekeket, önmaguk karikatúrájává teszik, és egy dobozba rakják őket, amiből úgy érezhetik, hogy nehéz kiszabadulni. Ahelyett, hogy a szituációról beszélnének, a gyerek azonnal hibáztatva érzi magát, mintha a hiba egy állandó tulajdonsághoz kötődne. Ez a címke olyasvalami lehet, amiből a gyerek évek óta próbál kiszabadulni. 

Ügyetlenség és bizonytalanság

Egyes szülők ügyetlen gesztusok kombinációjával válaszolnak a gyerekeinek. Ez úgy is kinézhet, hogy a szülők gyerekeik problémáira adott válasza a csendben üldögélés, elfordulás, témaváltás, viccelődés vagy bezárkózás. Ez a fajta válasz gyakran azt tükrözi, hogy a szülőnek hiányoznak azok az eszközei, amivel a gyerek szükségleteit ki tudná elégíteni. Ezek a szülők jó szándékúak, de hiányoznak, vagy rosszak az eszközeik ahhoz, hogy segítsenek a gyerekeiknek. Ezekben az esetekben a felnőtt gyerekek segíthetnek szüleiknek azáltal, hogy elmondják, mit akarnak hallani.

A figyelem irányítása a gyerek problémájáról a szülő szorongására 

Néhány szülő úgy válaszol a gyerekeik bajaira, hogy bepánikol, és a végén a gyereknek kell támogatnia, megnyugtatni őt. A szülő talán kifejezi, hogy mennyire szereti a gyerekét, és mennyire utálja, hogy fájdalomban kell őt látnia. Habár ez egy kedves mondat, ez a szorongó válasz szabotálja a beszélgetést, és azt kommunikálja a gyereknek, hogy a szülő alkalmatlan arra, hogy segítsen.

Ezek közül sok szülői válasz jó szándékú. Valamelyik pedig énközpontú. Egyes válaszok azt tükrözik vissza, hogy maga a szülő mit tanult arról, hogyan kell egy-egy nehézséget kezelni a saját életében. Talán azt tükrözi vissza, hogy saját szüleik hogyan reagáltak a bajaikra. Az összes ilyen megközelítés esetében van lehetőség a fejlődésre őszinte és nyílt kommunikáción keresztül. Mint minden szülő és felnőtt gyerek dinamikában, mindkét fél tudja artikulálni a szükségleteit, és nyitott lenni arra, hogy hallja a visszajelzést arról, hogyan tudnák egymást segíteni. 

Mondatok, amiket ne mondj a gyerekednek

Annyi mindent el lehet cseszni szülőként, legalább ezeket ne mondjuk!

Képek forrása: Getty Images

• pszichológia
• szülő
• gyerek
• kapcsolat
• család
• lélek
• Lélek&Test