Mérgező felnőtt viszonyok a gyerek körül: hogyan kell kezelni a pszichológus szerint?
Egyáltalán nem mindegy, hogyan kommunikáljuk, hogyan magyarázzuk a gyerek előtt a rossz viszonyt.

rossz-viszony
Ez is érdekelhet

Fürdőzés még nem volt ilyen izgalmas: Élvezd a nyarat Bükfürdőn! (x)

Operagála - egy romantikus este Vittorio Grigolo sztártenorral (x)

Debrecenben beindult a Nyár! Trópusi kalandok az Aquaticumban (x)

beauty and style

Haslapító smoothie puffadás és zsírpárna ellen: ezt idd tízóraira, ha fogyni szeretnél »

10 évet letagadhatsz ezekkel az elegáns frizurákkal: így hozd ki a maximumot a rövid fazonból »

Kancsalsága miatt szekálták, mégis modell lett belőle: sikerével önbizalmat ad másoknak »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Borzasztóan szerencsés, ha egy család tagjai békében és nyugalomban, szeretetben tudnak együtt élni, és szerencsés az a gyerek is, aki ilyen légkörben nőhet fel. Sajnos azonban sok családban vannak egymással rossz viszonyban, és ez akarva-akaratlanul a gyerekhez is eljut.

Ahol mindennaposak a konfliktusok, hangosak a viták, nem könnyű sem felnőttnek, sem gyereknek lenni. Miután azonban a gyereket a felnőttek vitái még érzékenyebben érintik, fontos figyelni rá, mit és hogyan kommunikálnak felé a rossz viszonyban élő felnőttek, és hogyan viselkednek, vitáznak előtte.

A pszichológust, Sákovics Dianát, a Dívány.hu főszerkesztő-helyettesét kérdeztük meg a témában.

 Veszekedhetünk-e a gyerek előtt?

Ha két ember között feszültség van, akkor, ha találkoznak, vagy, különösen, ha egy fedél alatt élnek, sok lehetőség adódik vita kibontakozására. A konfrontáció azonban nem két emberről szól, amikor a gyerek is jelen van: ő ugyanis mindennek szem- és fültanúja.

- Miért ne veszekedjünk, vagy épp veszekedjünk-e bátran a gyerek előtt a velünk rosszban lévő családtaggal?

- Itt nem is az a fő kérdés, hogy csináljuk-e, vagy ne, hanem inkább az, hogy hogyan kezeljük a konfliktusainkat. Ha nem veszekszünk, de néma sértettséggel, szurkálódással vagy a másik semmibe vételével fejezzük ki neheztelésünket, az sem jobb út annál, hogy az indulatainkat a másikra eresztve, a helyzet mérlegelése nélkül veszekszünk valakivel. Ezek különböző módokon, különböző szinteken, de mindenképpen negatív hatással lesznek a gyerekekre. Ők ugyanis nagyon érzékenyek a konfliktusra, már egészen kisgyerekkorban érzékelik a feszültséget a felnőttek között. Különösen igaz ez akkor, amikor két közeli szerettük - szülők, nagyszülők - feszül egymásnak.

Ennek ellenére a cél nem az, hogy ne legyen konfliktus a családban, hiszen az teljesen természetellenes. Konfliktusok mindenhol vannak. A gyerekek életében is lesznek, és éppen a szülők azok, akiktől megtanulják, hogyan kell ezeket a helyzeteket jól kezelni, hogyan lehet ezekből úgy kijönni, hogy az emberben ne maradjanak tüskék. A konfliktus felvállalása, nyílttá tétele tehát fontos a gyerek fejlődése szempontjából - mondja a pszichológus.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Hogyan vitázzunk, és hogyan ne? Van jó és rossz formája a vitázásnak a gyerek előtt?

- A kutatások szerint a legkárosabb vitatkozási formák, amikor a felek verbálisan vagy fizikailag agresszívek: szidják, szapulják, támadják, fenyegetik, megütik, rúgják, ráncigálják egymást, ha nem beszélnek egymással, nem szólnak egymáshoz, levegőnek nézik a másikat, és, amikor egyszerűen kilépnek a vitákból megoldás nélkül. A csendes terror, vagyis a kommunikáció és az együttműködés felfüggesztése a gyerekek szempontjából még a nyílt vitáknál is károsabbak. A gyerekek ugyanis nyílt konfliktus esetén érzékelik, hogy gond van, ezért kezdeni is tudnak vele valamit. A csendes eltávolodásban azonban a gyerekeknek fogalmuk sincs arról, mi történik, csak azt tudják, hogy valami rossz. 

Konfliktus esetén tehát arra érdemes törekedni, hogy ne kizárólag a saját sérelmeinkkel legyünk elfoglalva, hanem próbáljuk megérteni a másik felet, az ő szempontjait. Ilyenkor sokat segít, ha a saját érzéseinket tisztán, nyíltan, önmagukban kommunikáljuk, és nem a másikat hibáztatjuk, okoljuk értük, ahogy sokat segít az is, ha tényleg meghalljuk azt, amit a másik mond. Nem a vádaskodást, nem a vagdalózást, hanem azokat az érzéseket, amik emögött vannak. Tehát a legdurvább indulataink közepette is jó, ha képesek vagyunk tisztelni a másikat. Érdemes törekedni arra, hogy ne csak érzelmeket fejezzünk ki, de meg is oldjuk a problémákat, hogy kompromisszumra jussunk, hogy úgy hagyjuk abba a beszélgetést, hogy látjuk az élhető jövőt. 

Ezzel mutatjuk a gyereknek a legjobb példát, ezzel nem marad benne feszültség, és nem utolsósorban: nekünk is így lesz a legjobb - mondja Sákovics Diana.

Ha én haragszom, te se szeresd?

A felnőttek konfliktusa a felnőtteké, nem a gyereké, ám lát, hall és érez, így aztán magyarázatra szorul, mi zajlik a felnőttek között.

- A szülő a saját rossz viszonyát hogyan magyarázza, kommunikálja a gyerek felé? Kell róla beszélnie?

- Érdemes a gyerekkel nyíltan beszélni az érzéseinkről - persze, a korának megfelelően -, hiszen ezzel mintát is mutatunk neki, segítjük abban, hogy ő is kifejezhesse, ami benne van. 

Mint azt a szakértő is mondja, beszélni kell a gyerekkel a konfliktusról. Nem mindegy azonban az sem, hogyan tesszük. Sajnos sokan várják el a gyerekektől is, hogy haragudjanak az illető felnőttre, úgymond, ne szeressék, mivel a szülőnek is negatív érzései vannak irányában. A helyzet a pszichológus szerint más-más módokon árnyalt lehet, de hiba, ha a szülő egy amúgy veszélytelen családtaggal való szeretetteljes kapcsolattól megfosztja a gyereket.

- Miért lehet nagy hiba a szülő részéről, ha a haragot a gyerek részéről is elvárja a vele rossz viszonyban lévő családtag felé?

- Erre azért nehéz válaszolni, mert nagyon különböző dolgok lehetnek egy ilyen viselkedés mögött. Ha például a szülő veszélyesnek tart egy családtagot, mert például az alkoholhasználata miatt kiszámíthatatlan, agresszív lehet, akkor kifejezetten jól teszi, ha megóvja tőle a gyereket, még akkor is, ha a gyerek egyébként kedveli az illetőt. Ez az az eset, amikor a másik valós veszélyt hordoz. Aztán elképzelhető olyan eset, amikor a másik nem jelent veszélyt a gyerekre, de a szülő azt gondolja, hogy rossz hatással van rá. Ilyenkor is jó indoka van a szülőnek elkerülni az illetőt, legalábbis ő ezt hiszi, és ezzel a hittel sokszor elég nehéz bármit is kezdeni. Aztán ott van az is, hogy, ha a szülő neheztel egy családtagra, és ennek sokszor hangot is ad, akkor a gyereknek gyakran eleve ambivalens érzései lesznek az illetővel kapcsolatban, hiszen az, amit a szülő gondol másokról, óriási súllyal esik latba a gyerek gondolkodásában. 

Röviden: természetesen az, ha a szülő megfosztja a gyereket attól, hogy egy családtagjával jó kapcsolata legyen, nem helyes. De ez ritkán ennyire egyszerű, és szinte soha nem arról szól, hogy a szülő tudatosan kényszerítené bele a gyereket abba, hogy az ő sértettségével azonosuljon - mondja a pszichológus.

A szülőnek tehát saját konfliktusait úgy kell kezelnie, hogy a gyerekben ne keltsen szorongást, feszültséget. Legyen az ő szintjén őszinte, mutasson jó példát neki a konfliktuskezelésben, hiszen a gyerek épp csak tanulja, egyes helyzetekben hogyan kell viselkedni. Saját haragja okán pedig, ha a másik felnőtt nem jelent a gyerekre veszélyt, ne tiltsa el tőle a gyereket. Hiszen ezzel egy szeretetteljes kapcsolat útjába áll, ami semmiképp sem jó, sőt, veszteség a gyereknek. Nem is beszélve arról, milyen feszültségben élhet a benne lévő ellentétes érzések miatt.

Százéves nevelési elvek

A gyereknevelésben nemcsak a pszichológia, de a gyakorlati teendők is fontosak. Száz éve még egész másként csináltak dolgokat: ezekből sorolunk néhány, egészen hajmeresztő elvet.

Képek: Getty Images.

Ezt is szeretjük