Így vess véget a testvérharcnak: 5 módszer, ami tényleg működik

Sokáig tartotta magát az a berögződés, hogy az egyke gyerekek önzőek lesznek felnőttkorukra, mert nem tanulnak meg osztozkodni. Ez az elkélpzelés azóta szakemberek sora által lett megcáfolva, és sokkal árnyaltabban értelmezi már sok szülő azt, hogy mit is jelent, hogyha van testvér is a családbvan. 

Aki testvérrel vagy testvérekkel nőtt fel, vagy éppen többgyerekeks szülő, az tudja, hogy nincs olyan, hogy valakik annyira jó testvérek, hogy sose vitatkjoznának. Ahogyan más kapcsolatokbnan sem jellemző ez, hiszen konfliktusokat hoz az élet, az más kjérdés, hogy azokat hogyan kezeljük. 

5 módszer a testvérek közti konfliktus kezeléséhez

A testvérek között néha dúlnak viszályok, eredhet ez féltékenységből, vélt vagy valós sérelemkeből, és persze olyan banális dolgok miatt is, hogy melyik ruha vagy játék kié. A konfliktuskezelés a korai években különösen fontos, hiszen ezeket a mintázatokat fogja felnőttkorára továbbvinni a gyerek. A példák pedig szintén adottak, hiszen ahogyan a szülőpár kezeli a nézeleltéréseket, az bizony ki fog hatni arra is, ahogyan a testvérek megoldják egymást közt az összetűzéseket.

Ha folyton rendbontás van, üvöltés, sírás, veszekedés az minden családtagnak frusztráló, és megmérgezi a közösen eltöltött időt is. Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy kommunikáljanak a szülők és a gyerekek közösen azokról a problémákról, amik a testvérek között kialakultak.

Akár kisgyermekekről, akár tinédzserekről van szó, a testvérek között gyakoriak a viták: a kutatások szerint megközelítőleg a gyerekek 80%-a már vett részt legalább enyhe testvéri agresszióban (hajhúzás, verekedés, kiabálás). Léteznek megoldási módszerek, amik a szülőknek támaszpontot adhatnak, hogy a testvéri viszály ne mérgesedjen el. 

A gyerekek mindent lemásolnak 

„Ha nézeteltérés vagy veszekedés alakul ki a házastársával vagy partnerével, mutasson példát olyan konfliktuskezelési módszerekre, amelyeket szeretne, ha gyermekei is ellesnének” – javasolja Jeff Garofano, PhD, a Johns Hopkins Gyermekközpont gyermekpszichológusa és a Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátriai és viselkedéstudományi adjunktusa.

A gyerekek fontos, hogy lássák, hogy a veszekedések ellenére továbbra is szeretik egymást a családtagok, és ha mindenki megkapja a szükséges időt és teret a megbeszéléshez, akkor vissza lehet térni a normális kerékvágásba. A „visszatérés képessége” kulcsfontosságú.

Konfliktushelyzetekben érdemes kifejezni, hogyan vállalja a szülő a felelősséget a saját részéért, a tetteiért, és hogyan igyekszik orvosolni az okozott kárt. Például így fogalmazhat: „Nagyon dühös voltam. Bárcsak nyugodtabban mondtam volna el, amit gondolok, ahelyett, hogy kiabáltam. Dolgozom rajta, és legközelebb megpróbálom másképp kifejezni az érzéseimet. Szeretlek.”

A pozitív megerősítés sokszor többet használ, mint a dorgálás 

Ahelyett, hogy csak a veszekedésre és a „rossz” viselkedésre koncentrálnánk, Dr. Garofano azt javasolja, inkább a jó dolgokra összpontosítsunk, és mindig jelezzük a gyerekeknek, amikor észrevesszük azokat. Például mondhatjuk: „Imádom, hogy most már mindkettőtöket elvihetlek a kosárlabdapályára, és nem kell aggódnom, hogy veszekedtek”, vagy „Örülök, hogy ma mindketten nyugodtan tudtátok használni az Xboxot, ezért kaphattok 30 perc extra képernyőidőt – csak így tovább!”

A legfontosabb, hogy a dicséret őszinte legyen. „A pozitív viselkedések elismerésével, amelyeket többet szeretnénk látni, jelentősen növelhetjük a testvérek közötti egészséges játék és együttműködés gyakoriságát” – teszi hozzá Dr. Garofano.

Közös erőfeszítés és jutalom

Dr. Garofano szerint érdemes olyan rendszert kialakítani, ahol a gyerekek pontokat gyűjtenek a jó viselkedésükért, például a szobájuk rendben tartásáért vagy a békés játékért. A pontokat jutalmakra vagy közös élményekre válthatják be, ami ösztönzi az együttműködést és csökkenti a veszekedéseket. A módszer az iskoláskorú gyermekeknél és tinédzsereknél is jól működik, és lehetővé teszi, hogy a gyerekek pozitív élményekkel erősítsék egymással való kapcsolatukat.

Fő a nyugalom és a pártatlanság! 

A testvéri konfliktusok kezelésében fontos, hogy a szülő semleges maradjon, még akkor is, ha úgy érzi, hogy egyértelműen az egyikük okozza a vitát. Érdemes az eseményeket nyitott kérdésekkel feltárni („Mi a baj?”), ahelyett, hogy vádaskodó módon reagálna a szülő. Ha a gyerekek azt érzik, hogy a szülők valaki pártját fogják, az csak növelheti a feszültséget, különösen, ha mindkét gyermek figyelmet igényel. 

A szülő közvetítő, nem bíró

A szülő feladata nem a konfliktusok megoldása, hanem a testvérek megtanítása arra, hogyan hallgassanak egymásra, oldjanak meg problémákat és kössenek kompromisszumot. A mediátorként való részvétel segíti őket a kommunikációs és konfliktuskezelési készségek fejlesztésében.

Képek: Getty Images Hungary

• testvérek
• testvéri kapcsolat
• szülő gyerek viszony
• veszekedés
• konfliktuskezelés
• konfliktus
• Gyerek