Miért baj, ha nem lázad a kamasz gyerek? Hiába jobb a szülőnek, a gyereknek nem válik előnyére

A serdülőkor a szerepek próbálgatásáról, az identitáskeresésről és az érdeklődési kör megtalálásáról szól. Előszobája a felnőtt életnek, egy útvesztő, amiben aztán a gyerek megtalálja a kijáratot, és jó esetben rálép a saját maga által kialakított útra. A kamaszkori lázadásnak pszichológiai, hormonális és agyi okai is vannak. Ha pedig kimarad - az nagyobb baj, mint hinnéd.

Ez az időszak több évig tartó folyamat, ami próbára teszi a szülő-gyerek kapcsolatot. A tinédzserek mindennap valami új, furcsa göncöt vesznek fel, piercinget csináltatnak, rosszabb esetben illegális dolgokba is belebonyolódnak. A legtöbb szülő összetenné a két kezét, ha kihagyhatná ezt a korszakot. A kamaszkori lázadás pedig - bizonyos fokig - nagyon is szükséges, és fontos tényező abban, hogy később egészséges felnőtté váljon a gyerek.

Miért baj, ha nem lázad a kamasz gyerek? 

A tinédzser azért elsősorban otthon lázad, mert ez az egyetlen megszokott biztonságos közeg, amiben feszegetheti a korlátokat. Ehhez a legszerencsésebb környezet az, ha a szülő következetes és szigorú - de nem viszi túlzásba. Ha ugyanis a fiatal áttörhetetlen falakat észlel a szülő részéről, akkor a lázadás később más közösségekben fog utat törni. Ha pedig egyáltalán semmi szigor nincs, akkor a határok feszegetése értelmét veszíti.

Biztonságos közegben a gyerek meg meri kérdőjelezni szülei nézeteit, választásait, ízlését. Majd pedig elkezdi mérlegelni saját elveit. A tanulás, a pályaválasztás, a szexualitás, a vallási vagy politikai nézetek, valamint személyes önkifejezés kérdései mind-mind terítékre kerülnek. Az eddig alapnak hitt dogmák megkérdőjelezésével, illetve a lehetőségek feltárásával, majd egy adott döntés melletti elköteleződéssel a tizenévesek megalapozzák saját identitásukat.

Ahhoz azonban, hogy idáig eljussanak, el kell utasítaniuk mindent, amit szüleik képviselnek - ez pedig elkerülhetetlen konfliktusokhoz vezet. Ilyenkor a szülők hajlamosak azt érezni, hogy gyermekük tiszteletlen, hálátlan, és mindenáron le akarja rombolni azt, amit ők felépítettek. A szülői értékek elutasítását a legtöbb felnőtt a tekintély megkérdőjelezésének gondolja. Pedig fontos, hogy a szülő ne tegyen egyenlőséget egy vélemény vagy meggyőződés elutasítása és a szülő személyének elutasítása között. Fontos, hogy ne ijedjen meg, ha a gyerek kezd más lenni, mint ő. Az új gondolatok és ötletek felfedezése ugyanis nem egyenlő az életre szóló elköteleződéssel. 

A legjobb megoldás ilyenkor, ha a szülő a háttérből támogatja gyermekét. Ez a második dackorszak ugyanis nemcsak a tinédzser környezetének, hanem a gyereknek is legalább annyira megterhelő. Fontos tehát, hogy otthonról megkapja a kellő intimitást, akkor is, ha látszólag semmi szüksége rá, ellenkező esetben a kamaszkori lázadás elidegenedésbe torkollhat.

Ha a tinédzser egyáltalán nem lázad, az később megbosszulja magát. Aki ugyanis kihagyja ezt az időszakot, később kiégett felnőtté válhat, aki később, akár a negyvenes éveiben kezd el kamaszként viselkedni. Ilyenkor az ember otthagyja munkáját, vagy családját, és gyakran kitombolja magát. Felnőtt személyisége ugyanis nem alakult ki teljes egészében, ezért most így próbál pótolni sok elveszett évet és tapasztalatot.

Akármilyen nehéznek is tűnik, ez az időszak elengedhetetlen ahhoz, hogy a tizenévesek később magabiztos, céltudatos, önmagukkal és az életükkel elégedett felnőttekké váljanak. Megtanulnak felelősséget vállalni tetteikért és szembesülni döntéseik következményeivel. Ha a szülő korlátozza a gyerek felfedező szakaszát, vagy ha túlreagálja a problémákat, az nem segíti őt abban, hogy magabiztos felnőtté váljon. Amennyiben a tinédzser nem lázad, adott esetben behódol szüleinek - nem tud olyan saját identitást kialakítani, amit valóban birtokolni tud. Azoknak a fiataloknak, akik szülői hatásra választanak iskolát, szerelmet vagy karriert - később nem alakul ki szilárd énérzetük. 

Természetesen van olyan, hogy a szülő azért kényszeríti rá identitását a gyerekre, mert az látszólag semmi iránt nem érdeklődik. Ők azok, akik csak túlélik a napokat, és egyetlen céljuk, hogy jól érezzék magukat. Azok a serdülők, akik érdeklődés vagy kapcsolati elkötelezettség nélkül lépnek be a felnőttkorba, később nehezen tudnak megállapodni és egy értelmes, kielégítő élet felépítésére összpontosítani.

A kamaszkori lázadás tudományos háttere - Olvass tovább!

A lázadásnak olyan biológiai okai vannak, melyeknek tudatában a szülők hatékonyabban menedzselhetik a serdülőkor érzelmi hullámvasútjait.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• kamasz
• kamaszkor
• szülő
• szülő gyerek viszony
• Gyerek