A nők életének jelentős részét teszi ki a változókor, de milyen szakaszokról beszélhetünk?

A menopauzára sokan csak egy olyan, minden nő életében törvényszerűen, valahol 45-50 éves kor környékén jóformán derült égből villámcsapásként bekövetkező eseményként gondolnak, amely a menstruáció elmaradását, ezzel együtt pedig a fogamzóképesség megszűnését jelenti. 

A kép viszont ennél jóval árnyaltabb, az érintett mindennapjait meghatározó testi, illetve lelki változások már akár évekkel az utolsó menstruáció előtt megjelennek. Célszerűbb tehát változókorról, illetve a változókor vagy klimax szakaszairól beszélni. Érdemes előre felkészülni, és áttekinteni, hogy mikor pontosan mire is számíthat az ember. 

Menopauza szakaszai

A női test alapvető működési folyamatait még ma is túlzottan szemérmesen kezeljük, bár már több szó esik a menstruációról és a menopauzáról is, bőven lenne még hova fejlődni ezen a téren. Méghozzá leginkább azért, hogy az érintettek megértsék a saját testük működését, és felkészülhessenek lelkileg és testileg az elkerülhetetlen változásokra. Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy azok a nők, akik jobb általános egészségügyi állapottal érkeznek a menopauza időszakába, könnyebben el is tudják viselni azt. A menstruáció elmaradása nem egyik pillanatról a másikra következik be, és utána sem lehet rövid időn belül hátradőlni. A változókor egy hosszú éveken át zajló folyamat, amely számos fizikai és mentális tünettel jár. 

A helyzetet bonyolítja, hogy a menopauza kifejezést gyakran az egész folyamat leírására használják, a premenopauzát és a perimenopauzát pedig olykor - hibásan - egymás szinonimáiként. A premenopauza az az időszak, amikor még van menstruáció, és nem jelentkeznek a menopauzával kapcsolatos változások. A klimaxot célszerű legalább három részre osztani, ezek a perimenopauza, a menopauza és a posztmenopauza. Mivel minden szervezet más és más, az egyes szakaszok pontos kezdetét és időtartamát nem lehet meghatározni. A perimenopauza és a posztmenopauza tényleges szakaszok, a menopauza tulajdonképpen a kettő közötti választópont. 

- A menopauza orvosi definíció szerint az utolsó menstruációs vérzést jelenti (ez akkor mondható ki, ha 12 hónapig nem követi újabb vérzés). Az utolsó menzesz átlagosan 50-51 éves kor körül következik be hazánkban. A menopauza körüli időszakot perimenopauzának nevezzük, ez általában 45 éves kortól indul, de sok esetben már 40 éves kor körül kezdődhetnek olyan tünetek, amelyek a perimenopauzális hormonváltozásokhoz köthetőek. Igen jelentős egyéni különbségek figyelhetők meg abban, hogy kinél mikor kezdődik, és mennyi ideig tart a perimenopauza. A menopauzát követő életszakaszt posztmenopauzának nevezzük. A fejlett társadalomban a nők igen jelentős hányada hosszú éveket, évtizedeket tölt ebben az életszakaszban, így ennek ismerete, megfelelő kezelése egyre nagyobb társadalmi jelentőségű - tisztázza a kérdést szakértőnk, dr. Halmos Amrita szülész-nőgyógyász, endokrinológus. 

Perimenopauza

A perimenopauza tehát nem más, mint a menopauzát, vagyis a menstruáció megszűnését megelőző időszak, amelyet a hormonális változások, ingadozások okozta tünetek kísérnek. Többnyire negyvenéves kor felett, ötvenéves korhoz közel kezdődik, és jellemzően több évig tart, akár tíz évig is elhúzódhat. Ekkor jelentkezik a legtöbb, változókorhoz köthető tünet. Eleinte a menstruációs ciklus még rendezett, később rendszertelenné válik. Egyre ritkábban jelentkezik, végül elmarad a peteérés, azaz az ovuláció.

A petefészkek zsugorodnak, csökken a sárgatesthormon (progeszteron) termelődése, átmeneti tüszőhormontúlsúly (ösztrogéntúlsúly) alakulhat ki, majd kimerülnek a petefészkek. A perimenopauza alatt még van esély teherbeesésre. Az érintettek a következő jelekre lehetnek figyelmesek:

• rövidebb vagy hosszabb menstruációs ciklus,
• erősebb vagy gyengébb menstruációs vérzés,
• hőhullámok és éjszakai izzadás,
• alvászavarok,
• hangulatváltozások, depresszió, szorongás,
• hüvelyszárazság, fájdalmas közösülés.

A petefészek öregedését külső tényezők gyorsíthatják, ilyenek például a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás, valamint a méheltávolítás, a sugárterápia és a kemoterápia. A perimenopauza a menstruációs vérzés megszűnésével, a menopauza beállásával ér véget.

Menopauza 

A menopauza a menstruáció végleges megszűnését jelenti, meghatározási kritériuma szerint az az állapot, amikor már 12 hónap eltelt az utolsó menstruáció óta. A tüszőérés leáll, a tüszőszám lecsökken. 

Posztmenopauza

A posztmenopauza a klimax utolsó szakasza, amely az utolsó menstruációt követő 12. hónappal - tehát tulajdonképpen a menopauzával - veszi kezdetét, és a nő életének végéig tart. Az élethossz növekedésével együtt a posztmenopauza időtartama is kitolódott, azért is fontos beszélni róla, mert  a nők az életük jelentős részét ebben töltik. Ekkor az ovuláció már megszűnt, a petefészkek elenyésző mennyiségű ösztrogént és progeszteront termelnek. A perimenopauza idején meglévő panaszok többnyire jelentősen enyhülnek, ugyanakkor az alacsony hormonszintek, az ösztrogén védőfunkciójának csökkenése növelik bizonyos betegségek rizikóját, így a csontritkulás, a szívbetegségek és a húgyúti fertőzések valószínűségét. A posztmenopauza alatt tapasztalható tünetek egyebek mellett a következők lehetnek:

• hőhullámok, éjszakai izzadás,
• hüvelyszárazság, fájdalmas közösülés,
• változás a libidóban,
• depresszió,
• inszomnia,
• bőrszárazság,
• súlyváltozás (általában hasi hízás),
• hajhullás,
• vizelettartási nehézség.

Az ösztrogénszint csökkenése a hüvely szöveteinek elvékonyodását, a hüvely kiszáradását okozza, ez a vaginális atrófia, ami jelentős diszkomfortérzettel járhat, és ronthatja az érintettek életminőségét. Gyakoriak a hangulatzavarok, a depresszió és a szorongás. Bár még mindig sokan vannak, akik nem fordulnak szakemberhez a panaszaikkal, az életminőség javítása érdekében, valamint a komolyabb kórképek megelőzéséhez ez fontos lenne.

A hormonterápia, az ösztrogéntartalmú kenőcsök, a D-vitamin és a kalcium szedése is segíthet. Mindezek mellett feltétlenül kezelni kell az esetleges, már meglévő alapbetegségeket, így például a magas vérnyomást és a diabéteszt. Az egészséges életmódra is érdemes nagy hangsúlyt fektetni, a súlygyarapodás megállításához, a csontritkulás mértékének csökkentéséhez következetes étkezésre és rendszeres testmozgásra lehet szükség. A csontok szempontjából különösen hasznosak a súlyzós edzések. 

- Természetesen a tünetek súlyossága igen nagy egyéni különbségeket mutat. Míg a korai perimenopauzában leginkább a vérzészavarok, rendszertelen, erős vérzések, valamint a hangulatingadozások, ingerlékenység, alvászavarok, nyugtalan alvás, szorongás dominálnak általában, úgy a menopauza felé haladva egyre gyakoribbá válnak a hőhullámok, melyek éjszakai izzadást, de nappali kimelegedést, kipirulást, izzadást is okozhatnak. Valamint ekkor már megjelenhetnek a hüvelyi panaszok: hüvelyszárazság, diszkomfort, gyakoribb fertőzések, fájdalmas együttlét, illetve libidócsökkenés is. Posztmenopauzában ezek a szeméremtáji panaszok általában egyre kifejezettebbekké válnak - foglalja össze a panaszokkal kapcsolatos tudnivalókat dr. Halmos Amrita.

                                          Vissza az Akták főoldalára

• menopauza
• menopauza szakaszai
• perimenopauza
• menopauza akta
• Életmód