Szívszorító, hogy teltek Freddie Mercury utolsó napjai: exkluzív interjúnk az asszisztensével, Peter Freestone-nal

Peter Freestone 12 évig hűségesen leste Freddie Mercury összes kívánságát, nemcsak a személyi asszisztense volt, hanem az egyik legjobb barátja is. 1979-es megismerkedésüket követően gyorsan barátokká kovácsolódtak, és rengeteg közös élményt szereztek együtt. Freestone szemtanúja volt annak, milyen volt Freddie a színpadon vagy éppen magánemberként, ezek mellett ő volt az egyik ápolója is, így a legutolsó napokban is számítani lehetett rá.

A férfi a Queen Kulturális és Szabadidős Egyesület meghívására érkezett Budapestre, hogy október 6-án előadást tartson a  Marczibányi Téri Művelődési Központban. Nem egyedül lépett fel, vele volt a cseh énekes,  Milan Devinne és zenekara is, a fiatal férfi hatalmas Freddie Mercury-rajongó, így testhezálló volt számára a feladat, hogy sajátos stílusban Queen-számokat adjon elő a csapatával. Az előadás előtt a Feminának lehetősége volt exkluzív interjút készíteni Peter Freestone-nal és Milan Devine-nel.

Peter Freestone exkluzív interjúban mesélte el, hogy teltek Freddie Mercury utolsó napjai

- Miért éreztétek fontosnak, hogy olyan talksow-kat rendezzetek, amely Freddie Mercuryról szól?

Peter: - Nekem ez azért szívügyem, mert az utolsó olyan emberek egyike vagyok, aki képes bármilyen információt is átadni róla. Sokan gyakran tesznek fel kérdéseket Freddie-ről, annak ellenére, hogy már 32 évvel ezelőtt elhunyt. Úgy érzem, a más emberek által kreált vagy gondolt mendemondák helyett jobb, ha az igazságot hallják.

Milan: - Úgy vélem, Freddie rengeteg ember számára egy hőst jelentett valójában. Több kisgyerekkel is találkoztunk már, akik már most a rajongói, úgyhogy szeretnénk nekik is egy útmutatást adni. Vegyük példaként jómagam, ha nem hallottam volna Freddie-ről, sosem váltam volna zenésszé. Ő az én hősöm is.

Peter: - Ő tényleg sokunk hőse volt, és ha tudok egy kicsit többet adni belőle az embereknek, nekem már megérte. Erről szól ez a show-nk is, beszélek a fotókról, de arról is, hogy mi történt a színfalak mögött, amikor azok a felvételek készültek.

- Nekem mindig is az volt a benyomásom Freddie-ről, hogy sokkal másabb volt a magánéletben, mint szereplés közben. Jól gondolom én ezt?

Peter: - Valójában a teljes ellentéte volt annak a személynek, akit a közönség látott a fellépések alatt. Persze a színpad volt a második otthona, imádott ott lenni. Nem számított neki, mennyien voltak jelen a bulikon, ő csak szórakoztatni akart minden egyes jelenlévőt, hiszen ez volt a munkája. Láttam, hogyan viselkedik a legkisebb és a legnagyobb közönségükkel is, előbbi eset a legelső, Crazy turnén volt, összesen hétszázan fértek be a klubba, utóbbi pedig Rio De Janeiróban volt, akkor 350 ezer ember előtt léptek fel a Rock in Rio Fesztiválon. 

- Tényleg szívvel-lélekkel szórakoztatni akart mindenkit. Viszont otthon nagyon másmilyen volt. Imádott nevetni, nagyon jó barátokkal vette körbe magát, akik mind tudták, Freddie-nek mire is van szüksége, ez pedig nem volt más, mint a nevetés. A szerettei mindig tudták, hogyan is lehet mosolyt csalni az arcára.

Mindig boldoggá tette, ha a barátaival együtt lehetett, mert tudta, hogy akkor már csak mókásan telhet a nap.

- Sokan is szokták kérdezni tőlem, mi a legszebb emlékem róla. Ha valaki nekem Freddie-ről beszél, egyből megjelenik a lelki szemeim előtt, látom, ahogy otthon ül a kanapéja szélén, és szakad a röhögéstől. Na ez az a Freddie Mercury, akira örökké emlékezni fogok.

- Ha jól tudom, Freddie még 1979-ben felajánlotta neked, hogy a Queen 1979-es turnéján te vigyázz a színpadi ruháikra. Milyen gyorsan alakult ki a barátság köztetek?

Peter: - Az első turnéjuk hat hétig tartott, és a legvégére már barátok lettünk, hiszen folyamatosan ott voltam mellette. Ha valakivel állandóan együtt vagy, az nagy eséllyel összekovácsol benneteket. Nem lehet valakivel 0-24-ben együtt lenni úgy, hogy ne váljatok közben barátokká. December 26-án ért véget a munkám, de azután is ugyanúgy tartottuk a kapcsolatot, pedig hivatalosan akkor már nem voltam a Queen alkalmazottja. Egyszerűen jó volt az összhang közöttünk, nagyon hasonló neveltetést kaptunk. Freddie nyolc vagy kilenc évig járt egy indiai bentlakásos iskolába, én szintén, csak öt évig. Pontosan tudtuk, mi jár a másik fejében. 

- Számára is könnyebbséget jelentett, hogy velem barátkozott, mert a legtöbbeknek, akiket ismert, fogalmuk nem volt arról, milyenek is a bentlakásos iskolák rendszerei. Emiatt gyakran kérdőjelezték meg, mit miért csinál és mond, én viszont ezt sosem tettem meg vele, mert pontosan értettem őt. Semmit sem kellett nekem bizonygatnia, bátran lehetett önmaga a társaságomban.

- Szerintetek mi a legnagyobb félreértés Freddie személyével kapcsolatban?

Milan: - Szerintem sok ember azt gondolja róla, hogy ő volt az őrült partiállat, aki annyi bolondságot csinált, pedig valójában egy nagy turné után csak haza akart térni, és újból önmaga akart lenni.

Peter: - Többen az egyik oldalról egy túlságosan kirívó és harsány személyiségként könyvelték el, aki folyton a polgárpukkasztásra törekedett. Mások szerint meg folyton egyedül volt, és egy sokat szomorkodó, depressziós figura volt. De egyáltalán nem ilyen volt. Csodálatos humorérzékkel rendelkezett, és ahogy azt már az előbb is említettem, imádott nevetni.

Persze igen, képes volt őrült dolgokat végrehajtani, de ha jobban végignézzük, ezt mindig ízlésesen tette, és minden cselekedetét okkal hajtotta végre.

- Mindennek megvolt a maga jelentése. Na, ezek azok a dolgok, amiket az emberek nem láttak, csak azok, akik ismerték. Sokan csak egy őrült embernek látták, aki folyton drogozott, ivott, és megállás nélkül bulizott, de az élete nem erről szólt valójában.

- Vele kapcsolatban számos hír jelent meg a pletykalapokban is, például ott van az a sztori is, ami arról szól, hogy állítólag egyszer titokban Diana hercegnővel bulizott egy melegbárban. Ez egyébként megtörtént?

Peter: - Dehogy történt, azonban jól hangzik. Ez pont olyan, mint az a történet, amit szintén sokan felemlegetnek, hogy volt olyan bulija, ahol a törpék a fejükön hordták körbe a kokaint, és az emberek meg bátran kiszolgálhatták magukat. Nos, ez sem igaz, de ezek jól hangzó rock and roll legendák. Ez az oka, hogy ennyi ezekhez hasonló történet elterjedt. Ha már felemlegetted a pletykalapokat, akkor azt is elmondom róluk, hogy sosem az előnyös képeket választják ki a szerkesztők egy emberről, mindig a legborzalmasabb fotókkal tálalják a sztorijaikat annak érdekében, hogy mindenki elborzadjon, hogy néznek ki a hírességek a való életben. Ez Freddie-vel is gyakran megtörtént.

- Szerinted idegesítette, hogy ilyen negatív módon bánt vele a sajtó?

Peter: - Igen, elmondom, mi volt nála a menetrend: amikor muszáj volt, akkor adott interjúkat, például ha kijött egy album, bejelentettek egy új turnét vagy megjelent egy klip. Azonban sosem használta a sajtót, sosem adott le egy fülest például egy újságírónak vagy lesifotósnak, hol fog ebédelni. Így ha egy átlagos napon elment valahova, akkor ott nem várta egy csapat fotós, hogy megörökítse őt. Ez nem az ő stílusa volt. Nem akart szerepelni a sajtóban.

- Tudom, hogy az utolsó hónapjaiban te is ápoltad őt, és erre visszaemlékezni biztosan nehéz lehet számodra, viszont mégis érdekelne, hogyan teltek az utolsó napjai?

Peter: - Hihetetlenül csendes időszak volt. 1987 tavaszán diagnosztizálták nála az AIDS-et, ezután minden napot egy új lehetőségként fogott fel. Felkelt reggelente és dolgozott, az utolsó éveiben talán több dalt vett fel a stúdióban, mint azelőtt. Montserrat Caballé-val megcsinálta a Barcelona albumot, akkor a zenekarral a The Miracle-t, plusz azokat a számokat is felvette, amiket a Queennek hagyott. Ezeket mind-mind betegen csinálta. Sosem akarta, hogy a betegsége átvegye az uralmat a testén, a végén viszont már ő volt az, aki úgy döntött, hogy itt a vége, és többé nem szedi be azokat a gyógyszereket, amelyek éveken át életben tartották.

Úgy érezte, ennyi volt, és lejárt az ideje.

- A doktor elmondta mindnyájunknak, ilyen esetben mi a teendőnk: élete utolsó tíz napjában próbáltuk a tudtára adni, ha úgy érzi, tényleg elérkezett az ideje, hogy örökre elmenjen, akkor azt tegye meg, nincs semmi baj, mert már ő sem tud értünk többet tenni. Sok haldokló ember azért tart még ki, mert nem akarnak csalódást okozni azoknak az embereknek, akiket maguk mögött hagynak a haláluk beálltával. Ezért el is mondtuk neki: „Ez részünkről nem probléma, ha készen állsz, hiszen ez a te életed.” Végül így is tett. Körülbelül két hétig tartott ez, nem úgy fogalmaznám, hogy feladta volna a harcot, inkább csak elhatározta, hogy elérkezett az idő.

- Amikor pénteken, 1991. november 22-én este nyolc órakor kiadta a közleményt a betegségéről, pont én ápoltam őt szombat reggelig. Már évek óta nem láttam ennyire nyugodtnak, mert ekkor már nem kellett titkolóznia és rejtőzködnie, szabaddá vált. Azt hiszem, az volt az a pillanat, amikor elhatározta, hogy elbúcsúzik. Amikor szombat reggel elköszöntem tőle, ő csak ennyit mondott nekem: „Köszönöm.” Akkor még nem tudtam, de valójában így búcsúzott el tőlem. Vasárnapra már kómába esett, és aznap el is ment örökre.

Kvíz a Queen együttesről

Mindent tudsz a Queen együttesről? Töltsd ki kvízünket, és derítsd ki!

• sztár
• freddie mercury
• peter freestone
• interjú
• exkluzív
• Világsztár