Szlovénia meseszerű szurdokában smaragdzöld a víz - Bohinj környéke egy elvarázsolt világ

Szlovénia északnyugati részének kétségkívül leglátogatottabb turisztikai látványossága Bled és a tó közepén található kis sziget, rajta a Mária mennybemenetele-templommal. Érdemes azonban Gorenjska régió más gyönyörű településeit és természeti csodáit is felfedezni autóval, biciklivel és gyalog is: itt található a Triglavi Nemzeti Park és természetesen a 2864 méter magas Triglav, Szlovénia nemzeti jelképe, az ország és a Júliai-Alpok legmagasabb pontja, a Bledi- és a Bohinji-tó, de akadnak mesés szurdokok és vízesések, legendák vagy mítoszok is.  

A Bohinji-völgy és környéke minden évszakban gyönyörű, de szerintem ősszel, a tarkára festett erdőkkel nyújtja a legszebb látványt. 2017-ben a síterepeken már november második hetében leesett az első hó, ami május első napjáig kitartott, így érdemes időben tervezni, melyik túraútvonalakon szeretnél végigmenni. 

A Bohinjban az emberek fő bevételi forrása a mezőgazdaságból és a turizmusból származik, így nem csoda, hogy egy ezerfős kis településen is találni legalább egy színvonalas fogadót és szálláshelyet. Mi a völgyben tett kirándulásaink során Bohinjska Bistrica településen, a Bohinj Eco Hotelben szálltunk meg. Az ötcsillagos szálloda aquaparkkal, szaunával és egy emeleti, kibérelhető medencével és szaunákkal rendelkező résszel várja a túrázásban, biciklizésben vagy télen a síelésben megfáradt vendégeket, a svédasztalos reggelire és vacsorára pedig túrabakancsban és sportruhában érkezve sem kellett feszengve éreznünk magunkat, hisz a vendégek zöme a hegyi sportok miatt érkezett a településre. 

Szlovéniában igyekeznek a természettel összhangban, annak tisztaságát megőrizve élni: szezonális és regionális termékeket kínálni, minél több helyet tömegközlekedéssel és biciklivel elérhetővé tenni. A Bohinji- és a Bledi-tó körül így számos bicikli- és túraútvonalat találni.

A meseszerű, smaragdzöld vizű Vintgar-szurdok 

Bledtől mindössze pár kilométerre terül el a meseszerű Vintgar-szurdok: 1600 méter hosszan folyik rajta keresztül a Radovna-folyó kisebb vízesésekkel, medencékkel, zúgókkal és végül a 16 méter magasból alázúduló Šum-vízeséssel. Nemcsak Szlovénia, de Európa egyik legszebb szurdoka, ahol a víz a mészkőnek köszönhetően meseszerű, smaragdzöld színű. Nem kell sok képzelőerő hozzá, hogy a kövek között fészkelő kis madarakat tündéreknek nézzük.

A meredek sziklafalak között fapallókon és kőbe vájt ösvényeken bő egy óra alatt tudtunk végighaladni: nem azért, mert nehézkes a terep - az kisgyerekek, a túrázásban kevésbé gyakorlottak és idősebbek számára is könnyen járható -, hanem azért, mert minden kanyarban újabb gyönyörű, fotóra kívánkozó látvány tárult elénk, máshol pisztrángok vagy egy folyó mélyére szorult, hatalmas fa vonta magára figyelmünket. Amilyen nagy erővel tör utat magának a sebesen folyó víz, annyira lelassít bennünket ez a kristálytiszta levegőjű, hűvös szurdok, melyben néhol csak a víz robog és csobog ütemesen, máskor pedig akkora a csend, hogy csak a saját szívdobogásunkat halljuk.

A haladást az is befolyásolja, hogy az ösvényeken kétirányú a forgalom. Spondje Gorje irányából jönnek a legtöbben, mert itt viszonylag sok autó és busz tud parkolni, de a szurdok Blejska Dobrova felől, egy erdei ösvényen is megközelíthető - az utóbbi esetben rögtön a Šum-vízesés tárul a szemünk elé, majd a bohinji vasútvonal 33,5 méter magas kőhídja, mely 1906-ban épült, és annak idején jelentős forgalmat bonyolított le Bécs és Trieszt között. Nyáron még ma is járnak a hídon keresztül vonatok. A Vintgar-szurdok az olvadás és a tavaszi áradások után, általában április közepén-végén nyit, és az első hó lehulltáig, nagyjából november közepéig-végéig tart nyitva.

A közelben található a Peričnik-vízesés, a Júliai-Alpok egyik legnagyobb és legbővizűbb vízesése, melyhez a parkolóból egy mindössze 15 perces kapaszkodó után fel is érni. Különlegessége, hogy a bátrabbak az 52 méter magas vízesés mögé is bemehetnek, csak a vízpermet miatt ajánlott vízhatlan ruhát és cipőt húzni. Ottjártamkor néhányan a vízesés alján meg is mártóztak a jéghideg vízben.

A szurdok és a vízesés között érdemes egy kis pihenőt tartani a Radovna völgyében. Több kis településen is foglalkoznak méhészettel: nemcsak magáért a mézért, de a díszes méhkaptárakért is érdemes megállni. Psnak településen a szobákat is kínáló fogadót generációk óta ugyanaz a család üzemelteti, a kaptárak festett falemezei az ősök életéből vett jeleneteket mesélnek el.

Ha a fogadókban nem tudunk dönteni az étlapon felsoroltak alapján, nem lövünk mellé, ha a helyi specialitásokat kérjük. Az előételek közt általában házi kenyeret, sajtokat és szalámikat, kolbászokat szolgálnak fel, melyeknek az íze egy pár kilométerrel arrébb fekvő településen már teljesen más. A főételek között vadak és a helyi legelőkön nevelt háziállatok húsa, gomba, szezonális zöldségek, valamint változatos formákban burgonya szerepel. Hagyjunk helyet a desszertnek is, mert az almás rétes vagy a házi krémes - melyeket az Osztrák-Magyar Monarchia egykori tagállama lévén Szlovénia is a saját specialitásának tart - mellett ínycsiklandozó különlegességeket kóstolhatunk meg, melyek receptjét sokszor csak az étterem szakácsa ismeri.

Biciklivel a Bohinji-tó körül

Bohinjska Bistrica településen nemcsak szálloda és apartmanszállások, de biciklikölcsönző is található. Grega, az üzemeltetője túrákat is vállal, vele jártuk be a környéket. Csak pár kilométert kell tekerni a Stara Fužináig, ahol mi letettük a bringákat, és gyalog vágtunk neki a Mostnica-kanyonnak.

Mitikus hely ez, ahol már az i. e. 8. században is éltek, fénykorát pedig a 18. században a szén- és ércbányászatnak köszönhette. Az utóbbiból meggazdagodott Zois báró építtette az Ördög hídját, persze, csak a történelem szerint, hisz a helyi mítosz mást mond. E szerint a nappal épített híd minden éjszaka romba dőlt, mire az egyik építő megelégelte, és azt mondta: "Építse meg az ördög ezt a hidat, én nem fogom!" Erre az ördög alkut ajánlott: megépíti, de az övé annak a lelke, aki elsőként átkel a hídon. Valóban így lett, de az egyik építtető túljárt az eszén: magával vitte a kutyáját, akinek átdobott egy csontot a hídon. Az eb természetesen utánaszaladt, így az ördögnek a kutya lelke lett a jussa. Mérgében hatalmasakat csapkodott a farkával, de csak a híd korlátját taszította a mélybe, az átkelőt nem tudta elpusztítani.

A Mostnica-folyó is mészkősziklák között tör utat magának, így a víz színe itt is smaragdzöld. Az erózió medencéket, zúgókat és kisebb vízeséseket hozott létre. Az egyik helyen a víz pusztító ereje olyan formát alkotott, ami egy ormányával vizet szippantó elefántra emlékeztet.

Stara Fužinába visszatérve Szlovénia legmélyebb, legnagyobb állandó természetes tava, a Bohinji-tó partjára érve folytatódott tovább kerékpáros utunk. A bájos kisváros, Ribcev Laz megér egy kis pihenőt. Itt emeltek szobrot annak a három férfinak, akik már 1778-ban megmászták a Triglav legmagasabb csúcsát, valamint Zlatorognak, vagyis Aranyszarvnak, egy mitikus, fehér szőrű kecskebaknak, melynek a Triglav magaslataiban volt a birodalma.

A Bohinji-tó partja fölött magasodik a Vogel sícentrum, ahova kabinos lifttel jutottunk fel. Jó időben a túrázókat, a bringázókat és a siklóernyőzőket várják, míg télen összesen 22 kilométer hosszú, különböző nehézségű pályákkal a síelőket. A tapasztaltak egészen a völgybe lesíelhetnek egy 7 kilométer hosszú pályán. Ez Szlovénia egyik leghóbiztosabb sícentruma, 2017-ben november második hetétől május első pár napjáig üzemelt. Mindegy, hogy túrázni vagy síelni érkeztünk, a központ éttermében ne a hagyományos bécsi szeletet rendeljük, bátran próbáljuk ki itt is a helyi specialitásokat. A kiadós bringázás-túrázás után nekünk nagyon jólesett a képen látható előétel és a leves.

Bohinjska Bistrica közelében található a sokkal kisebb, de nagyon bájos síterület is, Soriska Planina, ahol egy egész napot el lehet tölteni. A szobákat is kínáló hüttéhez jelenleg építenek egy másik épületet kizárólag fából és kőből. Persze, ide sem csak télen érdemes ellátogatni. Mielőtt lesett, vagy, miután elolvadt a hó, számos hosszabb és rövidebb túraútvonalnak vághatunk neki gyalog vagy akár biciklivel. Idősebbek és gyerekek számára sem túl megerőltető a terep, a mi egyik túravezetőnk, Polona Golija a Soriska Planina menedzsere volt, akiről csak utólag derült ki, hogy öt hónappal az első gyermeke születése után először velünk vágott neki a hegyeknek.

Túra a hegyekben és a képeslapra illő Sorica faluban

A környék hegyeinek különlegessége, hogy itt sorakoznak azok a katonai objektumok, melyeket az olaszok építettek, hogy az első világháborút követően - miután több környező falut is Olaszországhoz csatoltak - ellenőrzésük alatt tartsák a hegyvidéki határvonalakat. A csúcsokról gyönyörű a kilátás, szép időben nemcsak a Bohinji-tavat, de ellenkező irányban Trieszt tengerpartját is látni.

A Soriska Planina barátságos hüttéjében olyan helyi specialitásokat kaptunk, melyeket vétek lett volna kihagyni. Nemcsak a leves és a főétel volt különleges, hanem a diós desszert is, melynek nemcsak a receptje, de az összetevői is nagyon titkosak, a séf nem is árult el róla semmit.

Ha a sícentrumban már nem találnánk szállást, érdemes pár kilométerre, a völgyben fekvő Soricában próbálkozni. Ugyanaz a tulajdonos üzemelteti a kisebb, apartmanokat és éttermet kínáló szálláshelyet és a hatalmas fogadót, ahol a helyi specialitásokat felszolgáló étterem mellett szauna, bár és rendezvényterem is található. A képeslapra illő Felső- és Alsó-Sorica olyan, mintha a településen lakók egyetlen, nagy családot alkotnának: nincsenek kerítések, és a házak többnyire egymáshoz közel épültek, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak el a mezőgazdasági területektől. 

Itt született Szlovénia híres impresszionista festője, Ivan Grohar. Szülőházában a gyerekeknek művészeti foglalkozásokat is tartanak: mottójuk, hogy mindenki tud zenélni és rajzolni, ha megtanulja az alapokat. Kipróbáltuk, valóban, egyikünk sem érezte magát tehetségtelennek.

A sajtkészítés és a méhészet mesterei

A településen található St. Nicholas-templom is híres, nemcsak szép: papja volt az, aki a svájci Emmentálban kitanulta a sajtkészítés csínját-bínját, és átadta tudását a helyieknek. A településnek helyi specialitása is van, egy első pillantásra túrónak kinéző, friss sajt, melyet a helyiek erőteljes, fűszeres íze miatt lekvárral fogyasztanak. Soricában snapszot is készítenek, ősszel minden háznál megszokott látvány, ahogy gyűjtik az apró szemű almát és körtét.

Zirovnica és környéke a túrázáson kívül a művészet és a történelem szerelmeseinek közkedvelt helyszíne. A település múzeuma bemutatja Szlovénia híres íróit és költőit, valamint Anton Jansát, aki a 18. század második felében két tanulmányával lerakta a méhészet alapjait. Mária Terézia kötelezővé is tette ezek ismeretét a Habsburg Birodalomban, vagyis Magyarországon is neki köszönhetjük a méhészet szakszerű elterjedését. Akit behatóbban érdekel a méhészet és a méhészeti termékek sokoldalú felhasználása, látogasson el a mindössze 7 kilométerre található Radovljicába, ahol múzeum mutatja be mindezt. A helyi éttermekben mézzel készült ételkülönlegességeket lehet kóstolni, amit kiadós séta követhet a nagyon szép állapotban megmaradt középkori városkában. 

Antik település rejtélyes sírokkal a hegycsúcson

Zirovnica kis múzeumában helyet kapott egy kisebb régészeti kiállítás is: a leletek Ajdna településről származnak. A régészek a hetvenes években fedezték fel az 1064 méter magasan, egy hegycsúcson található antik kis települést, melyből az egész környék belátható, de a völgyben tartózkodók számára Ajdna tökéletesen rejtve marad. A húsz épület lakói a hatodik században rejtélyes módon eltűntek. Ugyancsak megválaszolatlan kérdés, hogy ki volt az a szent, akinek az ereklyéjét az oltár mélyedésében helyezték el, és, hogy a templom padlója alatt talált 11 sír közül ki lehetett a központi helyen talált fiatal, bronz fülbevalót és nyakláncot, ezüst karperecet és kereszt díszítésű gyűrűt viselő, fiatal nő.

Ajdna épületeit rekonstruálták, a településhez túraútvonal vezet, de megközelíteni ma is ugyanolyan kimerítő, mint annak idején lehetett: a meredek, gyökerekkel és kövekkel borított, keskeny szakaszokon csak nagy odafigyeléssel lehet lépkedni, főleg ősszel, amikor a sok levéltől azt sem látni, hova lépünk. Cserébe a kilátás ugyanolyan pazar, mint amilyen Ajdna lakói elé tárulhatott.

A cikkben szereplő fotók szerzői jog védelme alatt állnak.

• szlovénia
• bohinj
• bled
• szurdok
• vízesés
• túra
• biciklitúra
• vintgar-szurdok
• bledi-tó
• Utazás