A betegek nem tudták, mi vár rájuk, amikor a szigetre vitték őket: állítólag máig itt kísértenek
A romok még ma is félelmetes látványt nyújtanak.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Az emberiség történelme során számos alkalommal okoztak félelmet a halálos, fertőző betegségek. A probléma különösen az utazási lehetőségek fejlődésével vált jelentőssé, amikor a kereskedők, ki- és bevándorlók, sőt, sokan mások is elkezdték ide-oda hurcolni a betegségeket.
Különösen a nagyobb tömegeket szállítani képes hajók jelentettek gondot, így a legtöbb komoly kikötő környékén a lakosság védelmére létrejöttek a karanténok, melyeknek ideális helyszínt biztosítottak a szigetek.
Félelmetes karanténszigetek
Gyakori volt, hogy olyan törvények születtek, amelyek előírták az érkező hajóknak, mennyi időt kell a sziget kikötőjében tölteniük, mielőtt a városba léphetnek. Nem ez volt azonban a szigetek egyetlen funkciója.
Sűrűn előfordult, hogy az óvintézkedés ellenére mégis kitört a járvány, így a betegeket is a szigetekre szállították, hogy ne terjedhessen tovább a kór. A karanténokban gyakran voltak leprakolóniák, sőt, az is előfordult, hogy a bűnözőket is a szigetre küldték. A bibliai Lázárról lazarettónak is nevezett szigeteken még ha volt is kórház és ellátás, akkor is általában embertelen körülmények közé kerültek a betegek és azok, akiket fertőzöttnek hittek. A gyógyulás ritka volt, így hamar elterjedt, hogy a karanténokba meghalni viszik az embereket, sőt, a tömegsírokról volt, ahol azt beszélték, hogy a bennük lévő holtak szellemei visszajárnak. Ismerj meg néhány félelmetes karanténszigetet!
Görögországban a régen Spinalongaként ismert sziget a 20. század egyik utolsó leprakolóniája volt. Az érkező betegek nem tudták, mi vár rájuk, noha a szigeten még kórház is volt. Az utolsó beteg halála után a hagyományoknak megfelelően a pap még öt évig maradt a holtakkal a szigeten.
Velence mellett a Vecchio-sziget lazarettója 1400 környékétől működött. A nagy európai bubópestisjárvány során naponta ötszázan haltak meg itt, így a két és fél hektáron ezrek vannak eltemetve.
New Yorknál fekszik a North Brother-sziget, melyből a képen a halottasház romjait láthatod. A kórházban himlőt, tuberkulózist és tífuszt kezeltek, mely utóbbival állítólag a tüneteket nem mutató, de a betegséget hordozó szakácsnő fertőzött meg 51 embert. A nőt haláláig itt tartották.
A Kamau Taurua-sziget Új-Zéland mellett fogadta a himlőben szenvedő hajósokat. Működése majdnem 60 éve alatt mintegy 40 hajó legénysége került ide, akik után később a világháborúból visszatért nemi beteg veteránoké lett a sziget. A betegeket mind a szigeten temették el.
Az új-zélandi Quail-, azaz Fürj-szigeten nemcsak leprakolónia volt, de a diftériában szenvedő, árva kisgyermekeket és a spanyolnátha betegeit is ide küldték leélni életük maradékát.
Matiu-Somes szigete szintén az új-zélandiakat védte a fertőzésektől. Nemcsak a beteg bevándorlóknak kellett itt maradniuk, de minden érkezőnek először tetűmentesítésen kellett átesnie a füstölőházban.
A festői szépségű, Hawaii környéki sziget, Molokai mintegy tízezer leprásak adott otthont, míg a magas sziklákon egy 1200 nőt, gyermeket és férfit őrző börtön állt.
New Yorknál a Swineburn-sziget fogadta a hajóval érkező betegeket, míg a Hoffmann-szigeten azokat különítették el, akik a legénységből kapcsolatba kerültek a kórokkal, de egészségesnek tűntek. Mára a számukra kialakított állomások romjai láthatóak csak.
Írországból 1845-1849-ben számos éhező próbált Kanadába menekülni, ám sokan csak a Grosse-szigetig jutottak, ahol mintegy ötezer megbetegedett, legyengült hajóst temettek el.
OLVASD EL EZT IS!
