Sosem látott képeken a világ egyik legbujább helye

Aphrodisziasz, mely a görög szerelemistennőről, Aphroditéről kapta a nevét, a görög és római időkben az egyik legfontosabb zarándokhely volt Kis-Ázsiában. Messzi földről érkeztek ide olyanok, akik az istennőhöz imádkozva reméltek szerelmet, boldogságot és termékenységet, vagy épp az itt megtartott buja rituálék részesei, illetve szemlélői kívántak lenni.

Szerelem, buja környezet

A különleges, túlfűtött hangulatot nem csupán a hely történelme adja meg, de az is, hogy napjainkban sem elsősorban a múlt titkait kutató tudorok keresik fel, sokkal inkább a magányos lelkek, illetve azok a fiatalok, akik az örök boldogságot vagy épp társukat keresik. Úgy tartják ugyanis, aki ellátogat ide, csakúgy, mint hosszú évszázadokkal ezelőtt, a hely energiájának köszönhetően szerelmet remélhet.

A romvárosnak nem csupán története egzotikus, de környezete is sejtetni engedi egykori túlfűtött hangulatát, a környék hullámzó dombjait ugyanis buja ciprusligetek fedik, Aphrodisziasz és környéke tökéletes példája a mediterrán hangulatnak. A város 230 kilométerre délkeletre fekszik Izmirtől. Közepén emelkedik a nagyszerű Aphrodité-templom, amit időszámításunk kezdete körül építettek.

Nőimádat és szexuális rítusok

Sok más istennő templomához hasonlóan a helyet eredetileg az ősi Istenanyának szentelték, majd később keresztény bazilikává alakították át. Az ásatások leletei azt jelzik, hogy Aphrodsziasz vidéke legkésőbb az i. e. 5. évezred óta lakott. A helyet hosszú idővel a templom felépítése előtt már szentnek tekintették. A város egyik régebbi elnevezése Ninoé, ami valószínűleg Nin istenanyára vonatkozik, aki az ókori világ más pontjain Astarte vagy Istár néven volt ismert.

A korábbi szentélyek romjaira épült Aphrodité-templom jellegzetes görög építészeti mintát követ: homlokzatán nyolc, hosszabb oldalain 13 oszlop áll. Mint más Aphrodité-szentélyeknél, az imádat részét képezhették a rituális szexuális aktusok a papnőkkel és a hierodulékkal, a templom rabszolganőivel.

A cellában - belső kamrában - volt Aphrodité kultikus szobra, melynek egy változatát az aphrodisziaszi múzeumban mutatják be. A szobor merev tartása más kis-ázsiai istennő-ábrázolásokra, például az epheszoszi Artemiszre emlékeztet. Ünnepélyes öltözékének elejét, mely elfedi idomait, Aphrodité isteni identitását és mitikus hatalmát jelképező faragásokkal díszítették.

Sokáig fennmaradtak a szokások

A város istennőkultuszának nagy népszerűsége miatt a pogány szexuális rítusok és áldozatnak szánt, az istennő örömére szolgáló egyesülések még a keresztény korban is fennmaradtak Aphrodisziaszban.

Azonban a 4. és a 7. században jelentős földrengések rongálták meg az épületeket, és a várost elhanyagolták. Az arab betörések, a politikai és gazdasági nyomás, valamint a járványok további hanyatlást hoztak. 1402-ben Timur Lenk, a Közép-Ázsia nagy részét meghódító török-mongol hadúr támadása után Aphrodisziasz vidéke teljesen elnéptelenedett.

Aphrodisziasz romjain a 18. század eleje óta folynak ásatások. A jelenlegi feltárásokat a New York-i Egyetem régészei végzik. Az új technikák közül alkalmazzák az agora virtuális újjáteremtését, ahol egy számítógép mesterséges intelligenciája határozza meg a virtuális város lakóinak mozgását. Ebbe bepillantva élethűbb képet kaphatnak a látogatók egy ókori város életéről. Ha szeretnél megismerni még egy titokzatos, ókori várost, kattints ide!

Cikkünk Brenda Rosen Elveszett városok atlasza című könyve alapján készült, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.

• törökország
• szexi úti cél
• romváros
• világjáró
• szent hely
• Utazás