Hatalmas nyomorban éltek a világ egyik legrégebbi városában: nemrég még kőlakásokat használtak Materában

Olaszországban minden megvan, ami egy utazó számára vonzó lehet: gyönyörű tájak, kedves emberek, finom ételek és gazdag történelmi kincsek jellemzik. Ez utóbbi különösen igaz Matera városára, ami a világ egyik legrégebbi, máig lakott települése.

Az ország déli részén, Basilicata régióban fekvő város helyén már az őskorban megjelentek az első emberek, a terület pedig ideális volt a letelepedésre, hiszen itt kanyargott a Gravina folyó, a környékre jellemző mészkő pedig jól formálható volt, így nemcsak a természetes barlangokban lakhattak, hanem maguk is létrehozhatták a barlanglakásokat.

A szegények városa

Materának a fekvése miatt a történelem során nem igazán tulajdonítottak nagy jelentőséget, hiszen kívül esett a nagy kereskedelmi útvonalaktól. A várost 662-ben említették először, ekkor már a longobárd Beneventói Hercegség katonai előőrseként szolgált, főként a kalózoktól és arab portyázóktól védte a területet. Az idők során a város lakossága folyamatosan gyarapodott, még egy időben Basilicata provincia székhelye is volt, így nemcsak nemesek, hanem számos közalkalmazott telepedett le itt, így rohamos fejlődésnek indult a korábban szegények lakta vidék. Új épületeket, templomokat és negyedeket húztak fel, de sokan továbbra is a barlangokban éltek.

Amikor a 19. század elején a régió székhelyét egy másik városba helyezték át, Matera fellendülése abbamaradt, hiszen a hivatalnokok már nem vettek részt a település életében. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a barlanglakások borzalmas higiéniai körülményei miatt folyamatosan olyan járványok pusztítottak, mint a malária, a kolera vagy a tífusz, így a lakosság is megfogyatkozott a korábbiakhoz képest. 

Sassiban, vagyis a barlanglakások negyedében még az 1950-es években is úgy éltek az emberek, mint annak idején, sok évszázaddal azelőtt őseik. Modern eszközöket és elektromosságot egyáltalán nem használtak, a vízellátásról pedig a házak között található kutak gondoskodtak. Egy-egy ilyen szűkös kis lakásban akár kilenc-tíz gyermekes családok is összezsúfolódhattak, de gyakran nemcsak az emberek, hanem a háziállataik is velük éltek, mint például a disznó vagy a tyúk. A kis bejárati ajtó volt az egyetlen fény- és levegőforrásuk, és a lakás egyik sarkában volt egy lyuk, ahol könnyítettek magukon. A kutak igazi közösségi tereknek számítottak a szomszédok között, hiszen itt mostak, és gyakran a kemence is itt volt, ahol a kenyeret sütötték. A települést egyre inkább Olaszország legnagyobb nyomornegyedének és szégyenének tekintették.

Matera új fejezete

A 20. század elején Materának körülbelül 17 000 lakosa volt, közülük 13 000-en éltek a barlanglakásokban. A kor egyik legjelentősebb  olasz írója, Carlo Levi ezen a környéken tett utazása hatására írta meg a Krisztus megállott Ebolinál című könyvét, amiben részletesen nyilvánosság elé tárta azt a szegénységet, amit itt tapasztalt. A könyv 1945-ben jelent meg, és óriási felzúdulást váltott ki. Matera egy pillanat alatt a figyelem középpontjába került. Levi azt írta, hogy ekkora szegénységet és megalázó életkörülményeket sehol máshol a világon nem látni. A mű nemcsak az olvasók, hanem a politikusok figyelmét is felkeltette. 1951-ben az ország akkori miniszterelnöke, Alcide De Gasperi meglátogatta a várost, 1952-ben pedig törvénybe foglalták egy új negyed felépítését és a barlanglakások lakóinak kitelepítését. Az új házak átadása után a Sassi igazi szellemvárossá vált, az egykori lakók pedig nehezen tudtak alkalmazkodni az új, modern körülményekhez, így sokan visszaszöktek - aminek az lett az eredménye, hogy a város sok lakást befalazott. 

A barlanglakások ezután évtizedekig álltak üresen, hiszen nem tudták eldönteni, hogy lerombolják a házakat, vagy felújítsák őket. Végül utóbbi mellett döntöttek, 1986-ban pedig a kormány felajánlotta a helyreállítási munkák és a szennyvízelvezető rendszer kiépítéséhez szükséges költségek felét. Elsőként a bohém művészek és hippik találtak új otthonra Sassiban, majd egyre többen kezdték felfedezni a világ egyik legrégebbi városának különleges légkörét. Sorra nyíltak a kis üzletek, kávézók, és a lakásokat olyan jól felújították, hogy még szálláshelyeket is ki tudtak alakítani a turisták számára.

Az egykor Olaszország szégyenének tartott város hirtelen a turizmus déli központja lett, amin tovább segített, hogy 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, ma pedig már ez az ország legnagyobb szabadtéri múzeuma. Itt forgatták a 2004-ben bemutatott A passió című filmet, 2019-ben pedig Európa kulturális fővárosa volt, így már közel sem az a nyomornegyed, amiről egykor mindenki csak szégyenkezve beszélt.

9 meseszép város Olaszországban, ami kirándulásra csábít

Az ország annyi látnivalót kínál, hogy két élet is kevés lenne a felfedezéséhez.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• olaszország
• történelem
• barlanglakások
• történelmi látnivalók
• érdekességek a világból
• Utazás