Hátborzongató, hol raboskodott Bornemissza Gergely - Bámulatos magyar emlékek rejtőznek Törökországban

Egy igazi időutazás magyarként ellátogatni Törökországba, hiszen a történelmünk összeforrt - ezt jól mutatja az a rengeteg magyar vonatkozású emlék, amik az egyébként távoli országban regélnek a közös múltunkról. 

Mi jut az embernek először az eszébe Törökországról? Az arany, a bazár, a kávé, a fűszerek, a tea, esetleg a jó minőségű szőnyegek, kelmék vagy az olcsó plasztikai műtét, netán Szulejmán (a sorozat vagy Nagy Szulejmán oszmán szultán, kinek mi) - valószínűleg a legtöbbeknek ezek kapcsolódnak leginkább a hangulatos, messzi országhoz. Én is hasonló gondolatokkal érkeztem oda a Türkiye Tourism Promotion and Development Agency (TGA) jóvoltából, méghozzá Isztambulba, Rodostóba (Tekirdağ) és Kocaeli tartományába, azon belül is Izmit városába, de egészen más arcát ismerhettem meg az országnak, mint amire számítottam.

Magyar emlékek Törökországban

Először is a török emberek nagyon barátságosak, és imádják a magyarokat. Húst hússal esznek, de étrendjük jelentős részét alkotják a különbözőféleképpen elkészített zöldségek is, desszertként pedig nemritkán gyümölcs kerül felszolgálásra, de természetesen a pisztáciás baklava vagy arra hajazó édességek is sok helyen szinte kötelező elemei a menünek.

Étkezéseiket gyakran zárják erős fekete teával. Húsfélék közül bárányt előszeretettel fogyasztanak, mindegyik régiónak van saját köftéje, ami egyfajta húsgombóc vagy fasírt (a receptjét itt találod), ahogy csirke is gyakran szerepel a tányéron. Mivel az ország túlnyomó része muszlim, ezért például sertésből készült ételeket nem sok helyen szolgálnak fel - legalábbis én kint tartózkodásom alatt nem találkoztam vele. A török konyhát mindenesetre sok magyar szereti, nem véletlenül, hiszen a magyar konyhára is jellemző merészséggel használják a pikáns fűszereiket.

Bizonyos vendéglátóhelyeken még vízipipázni is van lehetőség, amit ki is próbáltunk egyik este egy barátságos (tényleg) sikátorban, és nagyon finomat tömött nekünk a felszolgáló. Leöblítettük helyi EFES Pilsener sörrel, ami pont olyan ízű, mint az itthon is kapható világos sörök - de ez így volt tökéletes.

Érdekes módon azonban él egy olyan tévhit a törökök körében, hogy egy nyelvcsaládhoz tartoznak a magyarral, pedig valójában csak a közös vándorlások, na meg persze a 150 éves megszállás miatt történhetett az, hogy a nyelvünk valamelyest keveredett egymással. Köztudott, hogy Magyarország és Törökország egyik legjelentősebb történelmi eseményei az oszmán-magyar háborúkról szólnak, de a tatárjárás során is az Ázsia területén élő török nyelvű néppel hadakoztunk már a 13. században - nem véletlenül ragadt IV. Béla magyar király nevéhez a várépítő jelző, aki védekezés gyanánt nagyszabású várépítő munkába kezdett.

A későbbi konfliktusok az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság között alakultak ki még a 14-18. században. Az oszmánok olyan uralkodók vezetésével, mint II. Mehmed és Nagy Szulejmán, kiterjesztették birodalmukat Közép-Európára, és Magyarország csatatérré vált. Nem csoda, hogy a török-magyar történelem öröksége valójában magán Magyarországon nyilvánul meg, kulturális nyomot hagyott maga után, a művészetre, az építészetre és a gasztronómiára is hatott. 

Az egyik figyelemre méltó metszete történelmünknek Eger 1552-es ostroma, ahol a magyar csapatok, köztük a híres fekete sereg, Dobó István vezetésével sikeresen védték meg Eger várát az oszmán csapatokkal szemben. Noha az egri vár a magyar ellenállás jelképeként áll még ma is, ezzel az eseménnyel kapcsolatban valószínűleg nincsenek közvetlen magyar történelmi maradványok Törökországban, sőt az Isztambulban található török múzeumban sem található nyoma, elvégre ott inkább a győzelmeiket hangsúlyozták.

Ám végső soron nemcsak a törökök hatottak Magyarországra, hanem fordítva is.

Törökország gazdag történelmével, változatos kultúrájával és gyönyörű tájaival vonzza a látogatókat a világ minden tájáról, így Magyarországról is. A Bizánci Birodalom egykori fővárosának (régen Konstantinápoly, ma Isztambul) történelmi helyszínei, például az Hagia Sophia, a Kék mecset és a Topkapi palota felejthetetlen élmény. Ezek a helyek a város gazdag történelmét és kiemelt jelentőségét tükrözik.

Hagia Sophia

Az Hagia Sophiában is rejtőzik magyar emlék, méghozzá a kupolájában díszeleg Szent Piroska, Árpád-házi magyar királylány mozaikképe. 1934 és 2020 között még múzeumként funkcionált a mai mecset, ekkor még közelről is meg lehetett tekinteni, de 2020 júliusa óta újra mecset, így nem volt lehetőség szemügyre venni a Szent Piroskáról, azaz Eiréné császárnéjáról készült ábrát. De messziről némileg látható, illetve néhány fotót az imahely elé kihelyeztek az érdeklődők kedvéért.

Illetve azonkívül, hogy a tényleges épület látogatható fejkendővel, azaz hidzsábbal, vagy térd fölé élő miniruha, gatya esetén az egész testet fedő burkával, még létrehoztak egy külön Hagia Sophia múzeumot is, ahol különböző fényshow-elemekkel mutatják be a régi épület történelmét, amit érdemes is meglátogatni. 

Harbiye Katonai Múzeum

Isztambuli látogatásunk során a Harbiye Katonai Múzeumban is részt vettünk egy rövid tárlatvezetésen. Itt talán a legemlékezetesebb az a szembeötlő szeretetük és tiszteletük Kemal Atatürk iránt, aki elhozta Törökországba a köztársaságot.

Neki még az osztálytermét is lemodellezték, és aki szeretne, beülhet mellé, és közös képet is kattinthat vele, legalábbis a figurájával. Az összes osztálytársának is a neve szerepel ülésrend szerint, szóval akár akartak, akár nem, már bekerültek a török történelembe. Érdekesség, hogy épp utazásunk környékén ünnepelték meg a 100. évfordulóját annak, hogy a szultánságból köztársaság lett - hála Mustafa Kemal Atatürknek.

Isztambuli Magyar Kulturális Központ 

A Törökország fővárosában alapult Liszt Intézet az isztambuli Magyar Kulturális Központ, mely törökországi magyar emlékeket vizsgál és dokumentál.

Látogatásunkkor éppen Petőfi Sándorról készült festményeket állítottak ki. Honlapjukon alaposan meg lehet ismerkedni a magyar emlékekkel. 

Isztambuli Tűzoltó Múzeum

Bármennyire meglepő, az isztambuli tűzoltóságot egy magyar származású oszmán pasa, Széchenyi Ödön alapította (teljes nevén Gróf Sárvár-felsővidéki Széchenyi Ödön György István Károly), ő Széchenyi István egyik gyermeke.

Egy tűzoltómúzeumban emlékeznek meg róla, ahol felavatásra került egy bronz Széchenyi-emléktábla is, melyet a Magyar Tűzoltó Szövetség ajándékozott az intézménynek, de ezenkívül a régi eszközökkel, tűzoltási módszerekkel is meg lehet ismerkedni a helyszínen. Széchenyi Ödön „tűzpasa” sírját rendszeresen felkeresik a mai Isztambulban dolgozó tűzoltók, hogy leróják a tiszteletüket előtte.

Saint Benoît-kolostor

A Saint Benoît-kolostor francia-török iskolában temették el a 18. század elején Zrínyi Ilonát, Bercsényi Csáky Krisztinát és II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet.

Az ő hamvaikat azóta hazaszállították, méghozzá 1906-ban, de egy emléktábla őrzi az egykori helyüket, ami előzetes bejelentkezés után látogatható a kíváncsi érkezők számára.

A Topkapi palotában található magyar kard

Megannyi történetet lehetne megosztani a grandiózus Topkapi palotáról, ami (aki nézte a Szulejmánt, jól tudja) az éppen regnáló szultánnak volt a bázisa, és ott tartotta a háremét is, mintegy aranykalickában. Itt hozták meg a legfontosabb döntéseket, kötöttek szerződéseket, és itt volt az uralkodói könyvtár és kincstár is. Ezeket ma mind-mind meg lehet tekinteni, számos érdekességet rejtenek magukban, de ami jelen esetben a legfontosabb számunkra, az a 270 cm hosszú, 14. századi magyar kard, amit kiállítottak a múzeumként működő fegyvertárában.

De ha már az ember végigjárta az összes helyiséget, akkor érdemes időt szakítani a negyedik udvaron a Boszporuszra és Isztambul látképére nyíló lélegzetelállító kilátásra. Innen még jól látszik a szoros fölött átívelő híd is, mely összeköti a város európai és ázsiai oldalát - úgy tartják, hogy innen lehet a legjobban rálátni.

A Nagy (Fedett) Bazár

A Nagy Bazár és Fűszerbazárban való vásárlás kulturálisan gazdag élmény. A nyüzsgő piacon lévő színes standok és a rajtuk sorakozó egyedi török áruk semmihez sem fogható hangulatot teremtenek, amitől furcsa módon az ember egyszer csak kedvet kap alkudozni, és szinte égeti a pénz a zsebét. Jó tudni, hogy már a bejárata mellett található egy valutaváltó, ahol magyar forintot a helyi pénznemre, a török lírára lehet váltani, de valójában bankkártyával is lehet fizetni a legtöbb üzletben. 

Isztambul híres az iparművészetéről, köztük a török szőnyegek, kerámiák látványa egyedülálló élményt jelenthet a hagyományos kézművesség iránt érdeklődő magyar látogatók számára. El is vittek minket például egy többemeletes, modern bazárházba, ahol emeleteként más-más portékák sorakoztak, és aminek a tetejéről szintén gyönyörű volt a kilátás.

Zeyrek Molla dzsámi

Újabb magyar vonatkozású helyre bukkantunk: Szent Piroska, később Komnénosz Eiréné bizánci császárné, magyar királylány kezdeményesére épült egy kolostor és kórház együttese, mely ma már a Zeyrek Molla dzsámiként funkcionál.

A hely bárki számára látogatható, de itt is kötelező eltakarni a hajat, illetve miniruha vagy rövidnadrág esetén a testet is.

A Héttorony (Yedikule)

Utazásunk során rövid kitérőt tettünk a Héttorony nevű erődítményhez, ahol állítólag Bornemissza Gergely is raboskodott, ez Fatih városában, Isztambul délnyugati szomszédságában található.

Amikor beléptünk abba a toronyba, ahol a fogságát töltötte Bornemissza Gergely, megcsapott a hely rideg atmoszférája - belegondolni is hátborzongató, hogy egykor ebben az erődbörtönben töltötték bezárva a mindennapjaikat.

Isztambultól nem messze található Rodostó városa, amit ma már Tekirdağnak hívnak, és ez a hely is telis-tele van magyar emlékekkel.

Rodostó, mai nevén Tekirdağ

Tekirdağ, azaz Rodostó szőlőültetvényeiről és bortermeléséről ismert, de nekünk, magyaroknak, mást is rejteget a szőlőültetvényekkel tarkított, lankás táj az olajfaligetek és a Márvány-tengerre nyíló, festői kilátás mellett. Olyan történelmi helyszínek találhatóak meg itt, mint a Rákóczi Múzeum és a magyarok sétánya, ahol valóban a magyar bujdosók, köztük II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem élte le utolsó életéveit - mi, magyarok, szerint a szultán fogságában, a törökök szerint a szultán vendégeként. 

A múzeumban a saját maga által, kézzel faragott széke emlékszik a fejedelemről, cikornyás díszített szobák, faszerkezetes házikó, amit igazából ugyancsak lehetne egy aranykalitkának nevezni. A közvetlen környezetében élt többek között Csáky Mihály és Mikes Kelemen, akinek például a leveleiből sok minden fennmaradt a régi időkből.

A múzeumot egy az egyben a régi Rákóczi háza alapján építették, noha nem pontosan ott áll, ahol a régi épület. Eredeti helyén egy élelmiszerbolt van, mindenesetre egykor valóban egymás szomszédságában éltek Csáky Mihállyal. A helyi túravezető perfektül beszélt magyarul, és elmondása szerint annyira szereti a Rákóczi Múzeumot, hogy a felesége szerint nem is csak több időt tölt ott, mint otthon - bár tény, hogy lakik az épülethez tartozó udvarban egy tüneményes teknős is, akit etetni kell -, hanem még több házimunkát is végez el, mint a saját lakásában. Egyébként időről időre a múzeumot a magyar tisztviselők is meglátogatják.

A Csáky-házban pedig a Rodostói Tiszteletbeli Magyar Konzuli pozíciót a nyugdíjas üzletember, Erdogan Erken úr tölti be. A környéken található még a Rákóczi-kút, vagy Magyar-kút, melyen ez a felirat olvasható: “Ó ember a szomjúságodat eloltó ezen kút, Rákóczi Ferenc herceg által készíttetett és megnyittatott.” Ezenkívül még megtekinthető az Édes Néném és Mikes Kelemen-szobor, illetve II. Rákóczi Ferenc szobra is a rodostói tengerparton.

Utunk továbbvezetett, az Aranyszarv-öböl fölött átutazva elértünk az ázsiai oldalán lévő Kocaeli tartományába Anatólia félszigetére, ami terület az ipari tevékenységéről ismert, ám az ikonikus óratorony Izmitben, Kocaeli fővárosában történelmi mérföldkő. Az építészet és történelem iránt érdeklődő magyar látogatók nagyra értékelhetik ezt a várost is.

Kocaeli Régészeti Múzeum

A helyi múzeumok, például a Kocaeli Régészeti és Néprajzi Múzeum felfedezése betekintést nyújthat a régió történelmébe és kultúrájába.

Lenyűgözően rendezték be az intézményt, korszakonként lehet megvizsgálni a régmúlt tárgyait, ráadásul sokak nagy meglepetésére a világ második legnagyobb Héraklész-szobra is itt található. 

A Kedive palota (Hidiv kasrı)

A történelmi helyszínek, például a Yeni Cuma-mecset vagy az ókori Nicomedia Színház meglátogatása hozzájárulhat Kocaeli történelmi és kulturális rétegeinek gazdagabb megértéséhez, ide tartozik a meseszép Kedive palota is, ami szintén kapcsolódik Magyarországhoz.

Itt élt II. Abbasz Hilmi pasa és felesége, a magyar származású Szendrői gróf Török Marianna (későbbi nevén Dzsávidán hatun), akivel 1910-ben házasodtak össze. A philadelphiai születésű magyar írónő, zongorista és festő Isztambul legnagyobb rózsa- és füvészkertjét hozta létre a birtokon, amit olyan jól megtervezett, hogy ez a virágoskert lett a török város évente megrendezett tulipánfesztiváljának központja. 

1913-ban vált el férjétől, ezt követően Ausztriában élt, és halt meg 1968-ban. Élményeiről életrajzi könyvet írt Élet a háremben címmel.

A Thököly Imre Emlékház

A Seka Park Emlékházat is érdemes meglátogatni, melyet Thököly Imre tiszteletére építettek egy bezárt papírgyár területén még 2008-ban. Az itt látható emlékkiállítás a magyar Nemzeti Múzeum egyik állandó kiállítása Törökországban. A Thököly Imre Emlékház udvarán (İzmit - Kocaeli) 2014-től egy székely kapu is díszeleg, amely eredetileg Isztambulban állt.

Zrínyi Ilonának és Thököly Imrének az emlékműve pedig némileg messzebb, Karatepe faluban van, aminek a tisztaságát egy igen kedves helyi lakos őrzi, ő a büszke gondnoka.

Thököly Imre a magyar történelem egyik kiemelkedő személyisége volt, aki a 17. században élt. Magyar nemesi és katonai vezetőként írta bele magát a történelembe, aki a Habsburg-ellenes felkelésekben való részvételéről ismert a Magyar Királyságban. Thököly támogatást kért az Oszmán Birodalomtól a Habsburg uralom elleni küzdelemben. A kudarcok és a menedék keresése után Thököly egy ideig az Oszmán Birodalomban élt, menedékjogot kért az oszmán hatóságoktól. Az izmiti örmény temetőben helyezték végső nyugalomra, ám a hamvait 1906-ban hazahozták Magyarországra felesége, Zrínyi Ilona és mostohafia, II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai maradványaival együtt. 

II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona hamvait a kassai dóm kriptája, Thököly Imre maradványait pedig a késmárki új evangélikus templom őrzi. Zrínyi Ilonát nem véletlenül tartják a Európa legbátrabb asszonyának, erről bővebben korábbi cikkünkben tudsz olvasni.

A nagy kaland közben pedig fantasztikus éttermekben tudtunk enni, és elképesztően kényelmes szállásokon voltunk, melyek alább láthatóak:

Tekirdağ: The Ramada Hotel

İstanbul: The Galata Istanbul Hotel, Mgallery

Kocaeli: The Ramada İzmit

Összességében Törökországot mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen az ezerarcú ország kedves lakói tárt karokkal várják a látogatókat, jókat lehet enni-inni, és nem utolsósorban a török-magyar kapcsolattal és a közös történelemmel is behatóbban meg lehet ismerkedni. 

(Képek forrása: Zám Adrienn / Femina.)

• törökország
• magyarország
• történelem
• emlékhely
• tatárjárás
• ii. rákóczi ferenc
• zrínyi ilona
• árpád-ház
• hagia szophia
• isztambul
• rodostó
• Utazás