Ilyen az élet a világ legészakibb városában: tilos meghalni Longyearbyenben, de van mozi és diszkó is

Számos olyan hely van a világon, ahol szinte teljesen máshogy kell elképzelni az életet, mint ami az átlagosnak számít. Ilyen Longyearbyen is, ami talán elsőre csak egy csendes kisvárosnak tűnhet, ám itt nem úgy telnek a hétköznapok, mint bárhol a földön. Ez ugyanis a világ legészakibb városa, és egyben a Spitzbergák központja is.

A Spitzbergák egy nagy kiterjedésű szigetcsoport a Jeges-tengeren, nagyjából félúton Norvégia és az Északi-sark között. Norvégiához tartozik, de vannak települései, ahol szinte csak oroszok élnek, a szigetek teljes lakossága nagyjából 2800 fő - ebből a legtöbben, kétezernél is többen Longyearbyenben laknak.

Ilyen az élet a messzi északon, Longyearbyenben

A Spitzbergák fővárosa, Longyearbyen egy völgyben fekszik, három oldalról hatalmas hegyek veszik körül, valamint egy gleccser is határolja. Mivel tundrának számít, ezért alig található itt növényzet, szinte az év minden részében hó és jég fedi a talajt, a nyári hónapokban néha megjelennek a zuzmók és kisebb növények. Ám nem ez az egyetlen érdekesség, ami a természeti adottságait illeti. A város közelében gyakran felbukkannak rénszarvasok, sőt még jegesmedvék is, így a helyieknek kötelező puskát - valamint olyan embert, aki ért a fegyverekhez - magukkal vinniük, ha elhagyják a település határát.

Mivel Longyearbyen a sarkkörön túl helyezkedik el, ezért a helyeik életritmusa is teljesen más, köszönhetően a nappalok hosszának. Októbertől februárig ugyanis sötétbe borul az egész táj, és egy percre sem kel fel a nap ezen a területen, a tavasz beköszöntével pedig ez átfordul, és ezekben a hónapokban folyamatosan világos van - legyen szó akár délről vagy éjfélről, a nap mindig fent van. Ez gyakran okoz alvásproblémákat az itt élőknél, ám a legtöbben már hozzászoktak ehhez a jelenséghez. Az alábbi videó is ezt mutatja be, hogy milyen az, amikor 24 órán keresztül folyamatosan világos van.

Bár a városban vannak autók, az úthálózat nem túl jelentős, a helyiek szívesebben közlekednek motoros szánokkal, amiből több van nyilvántartva itt, mint ahányan valóban lakják a települést. A hosszú, téli időszakban ez a legpraktikusabb és leggyorsabb közlekedési mód, bár gyakran akkora hóviharok vannak, hogy csak a legszükségesebb esetben indulnak útnak.

Sokan ezek alapján azt gondolhatják, hogy Longyearbyen egy Isten háta mögötti hely, azonban szinte minden van itt, ami fontos lehet a mindennapok során: vannak üzletek, ahol az élelmiszer mellett kozmetikumokat, barkácsfelszerelést és ruhákat is árulnak, található itt óvoda, iskola, sőt még egyetemi központ is, ahol geológiát vagy sarkköri biológiát lehet hallgatni. A város ezenkívül rendelkezik mozival, sportcsarnokkal, könyvtárral, diszkóval, de szépségszalon és még mexikói étterem is található itt. Ahhoz, hogy jobb kedvre derítsék az embereket a hosszú tél után, a tavasz beköszöntével gyakran vannak itt különböző rendezvények is, a zenei és művészeti fesztiválok és koncertek mellett minden évben megrendezik a Spitzbergák-maratont, de még saját Oktorberfestjük is van.

A település, ahol tilos meghalni

Bár úgy tűnhet, hogy a zord körülmények ellenére jó az ellátás Longyearbyenben, a világtól távoli elhelyezkedésnek és a folyamatos hidegnek vannak negatív oldalai is. Számunkra már Norvégiában is nagyon magasnak tűnhetnek az élelmiszerek árai, ám a Spitzbergákon még drágább az élet, hiszen semmit nem tudnak termelni, mindenből behozatalra van szükségük, ennek pedig igen borsos az ára. Ez különösen igaz a friss zöldségekre és gyümölcsökre. A szárazföldhöz viszonyítva viszont meglepően olcsón lehet itt alkoholhoz jutni, hiszen a szigetek adómentes övezetnek számítanak. Ahogy Norvégia többi részén, úgy vasárnap itt sem lehet szeszes italt vásárolni, ám a helyiek még így is sokat fogyasztanak, ezért kvótarendszert vezettek be, ami korlátozza az egy hónapban megvásárolható alkohol mennyiségét.

Ez már csak azért is fontos, mert az egészségre itt különösen vigyázni kell. Bár van egészségügyi központ, ahová kisebb panaszokkal és sérülésekkel lehet fordulni, de a komolyabb problémákat már nem tudják kezelni, ezért a súlyos betegeknek és a terhes nőknek el kell hagyniuk a szigeteket, a legközelebbi kórház a 960 kilométerre található Tromsø városában van. Mivel a talaj szinte mindig fagyos, ezért nem tudnának elbomlani a holttestek, így nemcsak a betegeknek, hanem az idős embereknek is el kell hagyniuk Longyearbyent. Ez számukra már csak azért is fontos, mert nincsenek nyugdíjasotthonok, és csak nehezen tudnák megoldani az idős emberek gondozását.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen távoli helyen miből tudják magukat eltartani az emberek, főleg úgy, hogy náluk még drágábbak is a hagyományos árucikkek. A település alapításában fontos szerepe volt a szénbányászatnak, ami sokáig a legfőbb megélhetési forrása volt a helyieknek. Ma már azonban sok bányát bezártak, így a város jövőjét már sokkal inkább a turizmus jelenti - és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra és szolgáltatási szektor. Mivel teljesen szabadon, vízum nélkül lehet a Spitzbergákra utazni, ezért egyre több turista keresi fel, akik szeretnék megtapasztalni a skandináv életérzést a világ legészakibb pontján. A látogatók nemcsak a várost, hanem kívülről a Nemzetközi Magbunkert is megnézhetik, ahol a világ összes élelmiszernövényének magját tárolják, amire szükség lehet egy globális katasztrófa esetén.

Sokan költöznének a városba

Nemcsak a norvégok, hanem a kalandot, más életstílust kereső külföldiek körében is népszerű Longyearbyen, így egyre többen akarnak itt letelepedni. A vízummentesség és az egyszerű vállalkozásalapítás is vonzó az emberek számára, ám a város már így is küzd a lakhatási problémákkal. Mivel a lakások csak nagyon kevés része van magántulajdonban, ezért vagy a bányavállalat, vagy az önkormányzat, vagy pedig az egyetem tud segíteni abban, hogy valaki lakáshoz jusson. Ez azonban nem könnyű, hiszen kevés olyan ingatlan van a településen, amit még nem laknak, ami pedig éppen kiadó, azt elképzelhetetlenül magas árakon kínálják.

A másik fő problémát a természeti viszonyok jelentik, ami miatt a város nem igazán tud terjeszkedni. Egyrészt nem egyszerű a fagyos talajra lakóházakat építeni, emellett a települést körülölelő hegyek folyamatosan sziklaomlással és lavinaveszéllyel fenyegetnek. 2015-ben tíz házat pusztított el egy lezúduló lavina, ketten pedig életüket vesztették a balesetben. A helyiek is elismerik, hogy nem könnyű itt az élet, de a nehézségek ellenére szeretik a Spitzbergák mindennapjait, hiszen semmihez nem fogható.

A sarki fény beragyogja a várost

Tromsø az aurora borealis, vagyis az északi sarki fény fővárosa.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• spitzbergák
• északi sark
• norvégia
• hideg
• tundra
• Utazás