Honvágya volt, gyalog indult el New Yorkból Szibériába: Lillian Alling négy év alatt tette meg a veszélyes utat

A történelem során nem volt ritka, hogy egyes nomád népek szinte egész életükben vándoroltak, és rendkívül hosszú utakat tettek meg, ám a modernebb időkben erre már nem volt szükség, hiszen a közlekedési eszközöknek hála gyorsabban, kevesebb energiával lehetett eljutni messzebb helyekre is.

A 20. század elején már szinte nem volt olyan ember, aki gyalog nekiindult volna egy hosszabb utazásnak, hiszen a gőzhajók, vonatok és egyre fejlődő autók korában senki sem vágyott arra, hogy hónapokig vagy akár évekig járja az utakat. Kivételek természetesen voltak ez alól, például Lillian Alling, aki egyedül vágott neki egy rendkívül hosszú kalandnak.

Honvágy gyötörte a fiatal lányt

Lillian Szibéria északkeleti részén nevelkedett egy szegény faluban. Mindig is az volt az álma, hogy eljusson Amerika egyik legnagyobb városába, New Yorkba, a 20-as évei végén pedig sikerült ezt valóra váltania, és a Nagy Almába költözött. Néhány évig különböző munkahelyeken dolgozott, amik nem fizettek olyan jól, mégis boldog volt, hogy megvalósította álmát. Idővel azonban kezdett elege lenni New Yorkból, nem voltak barátai, a helyieket pedig sznoboknak tartotta, és folyton a honvágy gyötörte, ezért 1926-ban úgy döntött, hogy visszamegy Szibériába.

A New Yorkban töltött évek alatt összeszedett pénzéből nem engedhette meg magának, hogy jegyet vegyen egy gőzhajóra, ami visszavitte volna Oroszországba, hiszen a lakása bérleti díja és az összes többi megélhetési költség egyszerűen túl magas volt ahhoz, hogy elég pénzt gyűjtsön a hazaútra. Mivel tudta, hogy más megoldás nincs, ezért úgy döntött, egyedül elindul gyalog, és visszasétál Szibériába. Ez azt jelentette, hogy szinte egész Amerikát, Kanadát és Alaszkát át kellett szelnie, ám ez korántsem ígérkezett könnyű feladatnak, hiszen a szélsőséges terep- és időjárási viszonyok mellett a veszélyes vadvilág is fenyegette a nőt útja során. Hogy felkészüljön a hosszú gyaloglásra, elkezdett térképeket tanulmányozni, folyamatosan információkat gyűjtött a New-York-i könyvtárakban, és egy egészen részletes jegyzetfüzetet készített a legjobb útvonalakról, és azokat a helyeket is feljegyezte, amelyeket érdemes elkerülnie.

Ilyen volt a négy évig tartó út

A nő először a New Yorktól 600 kilométerre lévő Buffalóba sétált, a Niagara-vízesés közelében pedig 1926 decemberében átment Kanadába. A határnál a vámosok nem hitték el, hogy az utolsó lakhelye New York volt, és hogy végig gyalogolt anélkül, hogy stoppolt volna. Jó utat kívántak neki, amikor a kanadai földre lépett. Lillian átlagosan 48 kilométert tett meg naponta, főként kenyéren, bogyókon és gyökereken élt, ám az út nagyon megviselte a szervezetét, és csontsoványra fogyott. 1927 szeptemberében érte el Kanada legnyugatibb tartományát, Brit Columbiát, innen a Yukon territórium és Alaszka felé vezető telegráfvonal mentén indult tovább. A hatóságoknak 30 mérföldenként volt egy megfigyelőállomásuk, az őröknek feltűnt, hogy egy sovány nő folyamatosan sétál szakadt ruhában, fémrúddal a kezében, amivel az esetleges támadásokat akarta kivédeni. 

A szakaszvezető végül jelentette a rendőrségnek, hogy egy nő tart egyedül Alaszka felé gyalog, és a hazeltoni őrsre vitték. JA Wyman rendőrtiszt tudta, hogy a közelgő tél halálos lehet a gyalogosok számára, és attól tartott, hogy Alling elengedése etikátlan lenne. Bár a nő könyörgött, hogy folytassa, Wyman csavargással vádolta meg, és a következő két hónapot az Oakalla börtönben töltötte, Vancouver közelében. Szabadulása után a telet egy vancouveri étteremben vészelte át, ahol annyi pénzt gyűjtött össze, hogy 1928 májusában ismét folytathassa útját. Története ekkorra már ismertté vált a Brit Columbia-i rendőrség körében, és segítséget kapott a telegráfvonal minden egyes megfigyelőállomásán, például ételt és ruhákat, de még egy kutyát is ajándékoztak neki, hogy legyen társa az úton.

1928 októberére elérte a Yukon állambeli Dawson Cityt , ahol a helyiek már ismerték a történetét, és várták az érkezését. A telet ismét munkával töltötte, és elég pénzt spórolt egy csónak vásárlására és javítására, amelyet a következő tavasszal arra használt, hogy a Yukon folyón Alaszkába vitorlázzon. Miután elérte az alaszkai Nome-ot, leszállt a csónakról, és újra gyalog folytatta. Az útról az amerikai hatóságok utoljára 1929 végén hallottak bármit is az alaszkai Tellerből. Bár az alaszkai utazás veszélyes és kemény volt a szélsőséges időjárási körülmények miatt, a nő Szibériában nevelkedett, így a körülmények őt kevésbé viselték meg, mint egy átlagembert.

Hogy ezek után mi is történt a nővel, azt pontosan nem tudni, hiszen csak homályos beszámolók és találgatások maradtak fenn a folytatásról. Az egyik legvalószínűbb elmélet szerint Lilliant őslakosok vitték át a Bering-szoroson, ahol a jégmentes időben gyakran tették meg a közel 82 kilométeres távolságot. A történet sokáig feledésbe merült, ám 1972-ben Francis Joseph Dickie megírta a négy évig tartó út kalandjait a True West nevű újságban. Ekkor jelentkezett egy olvasó, aki orosz ismerőse által megerősítette, hogy Lillian átjutott Ázsiába. Az orosz férfi egy katonatiszt volt, akinek gyerekkorából, a ’30-as évekből maradtak olyan emlékei, hogy Provigyenyija kikötővárosban egy csapat őslakost és egy európai vagy amerikai nőt kérdeztek ki a rendőrök. A nő arról beszélt, hogy Amerikából érkezett, ahol nem tudott beilleszkedni, ezért hosszú gyaloglás után jutott el oda. Bár nem biztos, hogy ez valóban Lillian volt, a legtöbb feltételezés szerint sikerült hazajutnia, ám hogy miként alakult a későbbi élete, arról már semmit nem tudni.

5 utolsó pillanatban hozott döntés, ami megváltoztatta a történelmet

Valószínűleg teljesen más lenne a világ, ha ezek a döntések nem születnek meg.

(Borítókép forrása: FJMAG1979 / Twitter)

• történelem
• érdekességek a világból
• szibéria
• new york
• gyaloglás
• érdekesség
• Utazás