A hazai máktermelés fenegyerekénél jártunk: Kocsis Bertold biogazdaságát imádják a vevők
Kocsis Bertold öt hektáron termel mákot: azt mondja, nemcsak a bátorságán és szerencséjén múlott a sikere, legnagyobb részben a föld a titka annak a kiváló étkezési máknak, ami nála terem. Hajdúböszörményi biogazdaságában jártunk.

File 022
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az egész napos izzás után enyhül a levegő, jólesik a forróság után. A szemünk elé táruló látvány leírhatatlan. Az akácfával körülvett birtok mögött éppen lemenőben van a nap, ameddig a szem ellát, mákgubók magasodnak, nyújtóznak a kék ég felé.

Kocsis Bertold, a hazai biogazdálkodás és máktermelés megkerülhetetlen alakja vezet végig minket a gazdaságán. És nem túlzott, mikor azt mondta, a földről bármennyit tud beszélni. Olyan hévvel és szenvedéllyel, ahogy csak azok tudnak, akik megtalálták a helyüket a világban, azzal foglalkoznak, amit szeretnek, és amihez értenek.

Magyarországon a minimális morfintartalommal rendelkező fajtájú étkezési mák termelése engedélyezett, de nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni, és a termelés minden lépése ellenőrzött. Kocsis Bertold hajdúböszörményi biogazdaságában öt hektáron termel mákot, azt mondja, nem csak a bátorságán és szerencséjén múlott a sikere, legnagyobb részben a föld a titka annak a kiváló étkezési máknak, ami nála terem.

- Sokat gondolkodtam, mit csinálnék, ha újrakezdhetném - réved el egy pillanatra a hűs teraszon. - De mindig arra jutok, hogy ugyanezt. Nem csinálnék semmi mást.

Pedig a máktermelés nagyon munkaigényes, biogazdálkodást folytatni pedig még kényesebb szakma. Bertold gyűlöli a vegyszereket, úgy tartja, a föld nagy érték, mindig is az volt, vigyázni kell rá. Kemikáliákkal a terméshozamot ugyan lehet növelni, de a föld tönkremegy: lesavanyodik, terméketlenné válik. Ahogy ő fogalmaz: a növénynek a föld a gyomra. Ha nem kap tápanyagot, nem fejlődik.

- Én okosan és eredményesen akartam gazdálkodni - mesél a kezdetekről. - Mert gazdálkodni lehet, de jól csinálni kevesen tudják.

Bertold beleszületett a mezőgazdaságba, a földdel való munkába. Szülei mindketten a téeszben dolgoztak, majd gazdálkodni kezdtek. Sokfajta növénnyel foglalkoztak, a család együtt dolgozott a vállalkozásban.

- A katonaság egy éve alatt megváltoztam. Mindig is szerettem ezt a fajta természetközeli életet, de a leszerelés után éreztem meg igazán, hogy ez a szabad élet, az, hogy a magam ura vagyok, ez való nekem igazán.

 Szüleitől 2006-ban vette át a gazdaságot.

- Akkoriban még volt itt mindenféle növény. Kukorica, búza, zöldborsó. De ahogy telt az idő, azt láttam, hogy a gazdálkodásom nem eredményes. Nem feltétlenül a pénzre gondolok: azt láttam, hogy a befektetett munka, idő, a ráfordított anyag nem térül meg. Leültem, és egy kockás papíron négyzetméterre kiszámoltam, mire mennyit költök, és mi térül meg ebből. Nem tetszett, amit láttam. Másrészt megváltozott a piac is, sokan kezdtek termelni, és rengeteg lett a kereskedő. Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne másként gazdálkodni, jobban csinálni.

Így jött a máktermelés ötlete. Körülnéztem, és azt láttam, hogy minden a rendelkezésemre áll. A kiváló, 38 aranykoronás föld, az eszközök. És tudtam azt is, hogy a szabályozás, a biogazdálkodással járó rengeteg előírás, ellenőrzés és papírmunka, valamint a termelés munkaigényessége miatt ebbe kevesen mernek belevágni.

És Kocsis Bertold belevágott. Jelenleg öt hektáron termel étkezési mákot, de biogazdálkodásában van cékla, olajtök, muskotálytök és eper is.

- Őszi mákot vetünk, ez nem annyira rizikós, mint a tavaszi. Próbálkoztunk azzal is, de a tavaszi mák együtt kel a gyommal, nem kapja meg azt a menekülési útvonalat, amire szüksége van ahhoz, hogy kifejlődjön. Az őszi mákot szeptember-októberben kell elvetni. Ebben az időszakban a mag erősödik, kikel, majd március körül megindul az intenzív növekedés, úgy mondjuk, hogy kinő a kártevők foga alól. Ekkor kultivátorozással, kapálással, kézi gyomlálással meg tudjuk akadályozni a gyomosodást.

A mák a napos, száraz időt kedveli, tudom meg Bertoldtól, de vetés után szükség van csapadékra, hogy a mag meg tudjon indulni. Ha ez nincs, a mag berögösödik, nem tud kialakulni a gyökér. Ha meg is indul, de nincs eső, alászárad, és elhal az aprócska növény. Az igazán nagy munka azonban a betakarítás után következik.

- Pár évvel ezelőtt még kézzel törtük a mákot. Ma már speciális kombájnnal aratunk. Eszközök terén is igényes a mák: nemcsak a speciális aratógépre van szükség, de kalmárrostára, ami méret és súly szerint osztályoz. Pótkocsis traktorra és főleg akkora raktárra, ahova be tudjuk hordani.

Aratás után a mákot legalább nyolcszor kell letisztítani, hogy elérjük az étkezésimák-minőséget. Ez körülbelül egy hónap. Hogy a minőségét megőrizze, a bezsákolt termést folyamatosan mozgatni kell, újra és újra át kell zsákolni. Eközben éri a levegő, mozog a mák, nem avasodik.

A betakarítás akkor ér véget, ha a szabályok szerint elszámoltam a gubóval, a szárral és a szármaradvánnyal is.

A hosszú, téli napokon, mikor üres a föld, a papírmunka van soron. A vetőmag felvásárlásától a betakarításig minden számlát, dokumentumot, szállítólevelet előkészíteni. Az éves ellenőrzéseken felül bármikor jöhet szúrópróbaszerű ellenőrzés, akár a piacon is. Egész évben rengeteg a papírmunka, a terméshozamtól a betakarításig mindent le kell jelenteni. De Bertoldnak nincs félnivalója, nyugodtan alszik, mert minden szabályt betart, mindent az előírásoknak megfelelően csinál.

- Ez rengeteg munka. Elfáradok bele, persze, de azt mondom, nem mindegy, hogy az ember mibe fárad el. Abba, hogy irányítják, utasítják egész nap, a főnökbe - vagy egy olyan munkába, amit szeret. Szerintem az az ember lehet igazán boldog, akinek a munkája a hobbija is egyben. Szerencsém abban volt, hogy rájöttem, mire van szüksége a máknak.

És még valamiben. Hihetetlen érzéke van a kereskedelemhez is. Akár egy kiló mákról van szó, akár egy mázsáról.

- Azt már igen korán észrevettem, hogy a gazdálkodásnak ez a része nekem valahogy megy. Hogy el tudom adni a terményt. Mindegy, hogy egy kiló mákról van szó a Csörsz utcai piacon, vagy a céklának keresek felvásárlót. Viszek egy zacskó mákot, mondják, én meg erre azt mondom, kettő jobban tartja egymást a szatyorban, nem? Igaza van, nevet a vevő, és viszi a két kilót.

Úgy vettem észre, szeretnek a piacon. A vevők is, meg a többi kereskedő is. Fontos, hogy megtaláljuk a másik emberrel a hangot. Itthon sem éreztetem, hogy én vagyok a főnök, mindenkihez tisztelettel szólok, kedvesen beszélek. Nagyon szeretek, és szívesen beszélgetek bárkivel. Nem a kereskedő, a biogazdálkodó szól hozzájuk, hanem én, az ember.

És sorban állnak a vevők. Van, aki megvárja, míg megjelenik a piacon, addig nem vesz mákot. De a budapesti éttermekben, pékségekben is ismerősen cseng a neve.

- Az biztos, hogy sokkal többen ismernek, mint ahány embert én ismerek! - nevet, aztán komolyan rám néz. - Tudod, mi a fontos nekem? Hogy a vevő azt érezze, ő is jól járt. Ez a mák, amit én termelek, ezt a gazdaságot nem hagyja el, a saját autómon szállítom le oda, ahova kérik. Ugyanolyan szívesen adom a fél kilót, mint a huszonötöt. Kerestek nagy cégek, igen. Én viszont olyanoknak adom szívesen a terményt, aki értékeli ezt a minőséget, ezt a földet, amiben termett, a befektetett munkát.

Ez nem a pénzről szól. Tudod, hogy van: az mindig kevés! - nevet. - Vannak dolgok, amiket szeretnék, vágyom rájuk, de nem szabad kapzsivá válni. Fejleszthetnék, de úgy érzem, ebből, ami van, kihozom a maximumot. És ennyi nekem elég.

A cikk az ajánló után folytatódik

Azt gondolom, hogy kiegyensúlyozott és boldog életet élek, mert adott hozzá minden. A családom. A munkám. Hétvégén túrázunk, horgászunk a fiúkkal. Járjuk a vidéket, kirándulunk. Minden este elmegyünk bringázni. Összejövünk a barátokkal, főzünk, jókat eszünk. Esténként kihozzuk ide a babzsákokat, leheveredünk, együtt vagyunk, beszélgetünk, filmeket nézünk.

Boldog vagyok.

Kortyolok egyet az italomból, elfordítom a fejem. A teraszról látom a mákföld egy darabját. A lemenő nap utolsó sugarai megvilágítják a gubókat. A jó gazda mindent tud a növényről - idézem fel magamban Bertold mondatát, és az jut eszembe, azt hiszem, most már én is tudok valamit Kocsis Bertoldról.

Fotók: Kiss Marietta Panka

Fontos, hogy a gyerekek is megismerkedjenek a mezőgazdasági munkákkal. 

Ezt is szeretjük