Knósszosz: a mítoszok romba dőlt városa

A történelem előtti idők egyik legfejlettebb égei-tengeri civilizációjának központja a Kréta északi partjaitól mintegy négy kilométerre délre fekvő ősi város, Knósszosz volt. A monda szerint a knósszoszi palotában lakott Minósz király és leánya, Ariadné, aki a görög mítoszok szerint fonalával segítette Thészeuszt, hogy a Minótaurosz legyőzése után kitaláljon annak hírhedt, szintén itt található labirintusából.

Egy mitikus civilizáció

Feltételezések szerint a bikakultuszukról híres minósziak i. e. 7000 körül érkezhettek Krétára, valószínűleg Kis-Ázsiából. A már feltárt csodálatos minószi paloták arra utalnak, hogy ez a nép erős és gazdag lehetett, az erődítmények teljes hiánya pedig békességüket jelzi.

Az i. e. 3. évezred vége felé a minósziak egy sor fenséges palotát emeltek - ezeket ugyan egy földrengés romba döntötte, de újjáépítették őket. A következő évezredben Knósszosz növekedése és a minószi befolyás terjedése látványos méreteket öltött, e fejlődés tetőpontját valamikor i. e. 1500 táján érte el.

A csúcspontján lévő minószi civilizációt alig száz évvel később alapjaiban rendítette meg a szomszédos Santorini szigetén lezajlott nagy erejű vulkáni kitörés, melynek következtében Knósszosz is romba dőlt. A minószi befolyás gyors hanyatlásnak indult. A knósszoszi palota fényűző pompájára csak a 20. század elején meginduló nagyszabású feltárások derítettek fényt.

Ősi, kaotikus labirintus

A palota magánlakosztályok, hivatali termek, raktárak, fürdők, folyosók és lépcsőházak kaotikus összevisszaságban épült, hatalmas együttese, mely egy központi, négyszögletes belső udvart vesz körül. Ez az elrendezés könnyen érthetővé teszi, miként kapcsolódhatott a zegzugos építményhez a labirintusba zárt Minótaurosz legendája.

Az ókori görögökkel ellentétben a minósziak nem voltak mesterei a szimmetriának: a paloták épületszárnyai, helyiségei és oszlopcsarnokai olyan benyomást keltenek, mintha minden tervszerűség nélkül, találomra toldották volna őket oda, ahol éppen szükség volt rájuk.

De mindegyik helyiségnek megvan a maga külön szépsége. Több terem falát aprólékosan kidolgozott freskók díszítik, melyek érdekes bepillantást engednek a minószi udvar életébe. Karcsú derekú, szoknyát viselő fiatal férfialakok láthatóak birkózás vagy bikaugrás közben, mely ábrázolásokon élénk, hullámos hajú női alakok is feltűnnek. E falfestményekre a kézművességnek a minósziak által magas szinten űzött más ágai is erősen hatottak, így a kőfaragás, fémművesség, ékszerkészítés és fazekasság.

Egy megdöbbentően fejlett kultúra nyomai

A palotának több bejárata van. A termek elrendezése alapján úgy tűnik, a kultikus helyiségek a nyugati, a lakóhelyiségek a keleti szárnyban kaptak helyet. Utóbbit az udvar szintje felett vágták be a hegyoldalba. A királyi lakosztályokba monumentális lépcsősoron át lehet feljutni, előtte csarnokszerűen kiképzett előtér található.

A lefelé keskenyedő, fekete-vörös színű oszlopok világítóaknát zárnak körül, mely egyrészt a lenti lakosztályok megvilágítását biztosította, másrészt egyfajta légkondicionáló szerepét töltötte be a palota természetes szellőzőrendszerében. Mivel a lépcsőházban a meleg levegő felszállt, a királyi csarnok ajtaját becsukva-kinyitva szabályozhatták a külső oszlopcsarnokból jövő, kakukkfű és citromfa illatát hozó hűvösebb levegő áramlását.

A királyné lakosztálya minden bizonnyal a minószi kényelem csúcspontja volt, fürdőszobával, folyóvízzel, bonyolult szennyvízelvezető rendszerrel és faüléses, vízöblítéses árnyékszékkel. A falakat mozgalmas freskók és stilizált növénydíszes frízek díszítik, valamint fickándozó delfinek - az életöröm minószi jelképei.

A nyugati épületrész legpompásabb helyiségei közé tartozik továbbá a magas támlájú, faragott alabástromtrónnal és griffes freskókkal díszített trónterem, illetve a minósziak rituális tisztálkodására használt medence. A minószi kultúra fejlettségét bizonyítja továbbá a palotától mintegy 200 méternyire álló Kis Palotával összekötő út, mely az európai kontinens legrégibb kövezett útvonala - i. e. 3000 és 1100 között építették.

Valóban létezett a tomboló bika?

A palota északi bejárata meredek, nyitott rámpa, két oldalán egy-egy bástyaszerű épülettel, melyek felső része oszlopos tornác. A helyreállított nyugati bástya falát domborműves freskó másolata díszíti, mely egy olajfaligetben tomboló bikát ábrázol. Témája szorosan összefügg a minósziak ősi bikakultuszával, akárcsak a tetők párkányzatán ismételten feltűnő, szimbolikus bikaszarv-alakzatok.

A bikák és bikaugrók ábrázolásai is gyakoriak a minószi falfestményeken, pecsétnyomókon, bronz- és elefántcsont szobrokon. A bikaugrás minószi civilizációban betöltött szerepéről nem sokat tudni, feltehetően vallási szertartás része volt, melynek végén a bikát feláldozták.

A minósziak számára a bika alighanem a férfiasságot szimbolizálta. A bikaugrás szokása szolgálhatott alapul a Minótaurosz mítoszának kialakulásához is. A monda szerint Minósz királya a torzszülött, félig bika, félig ember Minótauroszt a palota labirintusába zárta, és Athéntől adó fejében az emberevő szörny számára évente hét ifjút és hét szüzet követelt. Egyik alkalommal az áldozatok közé vegyült az athéni király, Thészeusz is, aki a szépséges krétai királylány, Ariadné segítségével elpusztította a Minótauroszt.

Cikkünk a Reader's Digest Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve alapján készült.

• görögország
• misztikus hely
• romváros
• európa kincsei
• Utazás