Hogy éltünk az osztrák határ mellett a '80-as, '90-es években? A Gorenje-turizmustól a Grundig hifiig

A nyolcvanas-kilencvenes években, a szockó utolsó éveiben élni nagyon más volt, mint most. Elkapott minket a retró érzés: cikksorozatunkban arról mesélünk, milyen volt az élet a határ mellett. Mivel csencseltünk, üzleteltünk, mi volt a határ egyik és másik oldalán, amiért érdemes volt útra kelni és kockáztatni a határon.

GettyImages-157558538

FeminaShop

Látogass el a
Femina Shopba!

Megnézem
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A nyolcvanas évek végén - a banáncsat már nem volt divat, de a biciklisnadrág már nagyon menőnek számított - alig vártam, hogy a barátnőmék hazaérjenek Grazból, ahova évente két-három alkalommal utaztak el baráti látogatásra. És bevásárolni. Azt hiszem, életemben nem éreztem még annyira közel magam a Nyugathoz, mikor a nappalijukban felcsendült a Modern Talking-bakelit, miközben vigyorogva ettük a Toblerone csokit - és lapoztuk a Bravo magazint. El sem tudtam képzelni, hogy van olyan ember a világon, aki nap mint nap ezek között a luxuscikkek között él. Hogy milyen érzés lehet egy olyan élet, ami tele van Levi's farmerrel, dobozos üdítővel és Omo mosóporral. 

Varga Lászlóné Ági elmeséli. Hedonizmus, magasélet a nyolcvanas években az osztrák határ mellett: 

"Ahhoz a generációhoz tartozom, akik a nyolcvanas években voltak tinédzserek, de én igazán kivételes helyzetben voltam több szempontból is. Egyrészt földrajzilag, hiszen Mosonmagyaróváron laktam, az osztrák és a csehszlovák határtól is egy jó lapos köpésnyire. Másrészt pedig édesanyám révén, hiszen a város legmenőbb szállodájának, a Fekete Sasnak volt a vezetője.

Tizenévesen nagyon menőnek számított, hogy Wrangler farmerben, Levi’s farmerdzsekiben feszíthettem, amikor itthon még Trapper farmert sem lehetett kapni.

13 évesen nyakba akaszthatós, láncon lógós lila kvarcórám volt, igaz, hogy a krómallergiám miatt felhólyagosodott tőle a nyakam, de hamar rájöttem, hogy ha garbón kívül hordom, továbbra is menőzhetek vele az osztálytársaim előtt.

A legmenőbb cigiket szívhattam volna, hiszen a nappalink polcain ott sorakozott a Marlboro, a Camel és a többi, de rettegtem a tűztől, és nem mertem meggyújtani sem a gyufát, sem bármilyen flancos öngyújtót sem!

Heti rendszerességgel kaptam a Bravo újságot, aminek a közepén található poszterek rögtön felkerültek a szobám falára! Nem látszott a tapéta a sok Boney M.-, ABBA-, Leif Garrett-, Nena-képtől. A Top10 listáját vezető zenék szövegeit kívülről fújtam, mert az újság hasábjain közkinccsé tették.

bravo magazin

Nálunk természetes volt a banán, a narancs az asztalon mindennap, apukám dobozos sört ivott, anyukám Fa dezodort használt, a szekrényekbe illatosítóként almaszappant tettünk, kólát és Fantát ittunk dobozból.

Bár mind a mai napig irtózom az édességektől, akkoriban mégis ettem Tobleronét, nagy szemű mogyorós, nagy táblás Milka csokit, Toffifee-t, Nutellát, menő Donald rágónk volt, mentolos és narancsos Tic Tac és gumicukor.

Egészen korán volt hordozható kazettás magnónk a legújabb zenékkel, csodájára jártak a polaroid fényképezőgépünknek, ami azonnal kiadta a képet!

Persil és Omo mosóporral mostunk, Silan öblítővel illatosítottunk, amikor itthon Ultra volt csak, és Biopon.

A fürdőszoba polcán Nivea helyett Creme21 csücsült, és a Palmolive testápoló illatától már messziről érezhető volt, ha közeledtem.

wrangler

Anyukám a szállodában gyakran valutában kapott borravalót, és jeles napokon, névnapomon, születésnapomon elkölthettem az üvegfalú, csilli-villi dollárboltban! Igazi ünnep volt! A Fekete Sas Hotelben szállt meg rendszeresen egy csehszlovák varrónő, aki mindig a legújabb Burdából varrt nekem szebbnél szebb, menő cuccokat.

Középiskolában (1981!) a legvagányabb voltam az akkor még igazi ritkaságnak számító overallommal. Kis probléma adódott ezzel is. Ez a kicsit buggyos szerelés nem fért be az akkoriban kötelezően viselendő iskolaköpeny alá! Persze, hogy beletuszkoltam magam, amitől aztán alig tudtam mozogni, de amint kiléptem a suli kapuján, már villoghattam újra!

A jugoszláv vendégektől olcsón lehetett ágyneműhöz, konyharuhához, törülközőhöz jutni, még mindig van a stafírungomból, ha becsődöl a vállalkozásom, ilyen boltot nyitok!

De tőlük vettük a Napoleon és Cesar konyakot is, amivel tisztességtelen előnyökhöz lehetett jutni a vezetékes telefonkérelmek elbírálásakor, és lakásvásárláskor is előrébb soroltak a várakozási listán, ha az illetékes elvtársnőnek ajándékoztunk egy palackkal a kincsnek számító portékából. (Úgy tudom, mindkét fontos ügyintéző alkoholista lett!)

A gyermekeim ma sem értik, hogy miért ugrik még mindig össze a gyomrom, ha utazásaink során a határhoz érünk! Ha valaki részt vett a híres, 1988-as Gorenje fagyasztó turizmuson, akkor neki nem kell ezt magyaráznom!

Abban az évben Hegyeshalomtól egészen Mosonmagyaróvárig kígyózott a Trabantokból, Wartburgokból álló kocsisor, mindegyik tetején egy-egy fagyasztóláda, és az utastér tele családtagokkal! A világútlevéllel együtt járó 60 dolláros keret kemény 3000 forintos vásárlási lehetőséget jelentett fejenként, ezért a kerekesszékes nagymamát is sokan megkocsikáztatták, hogy összejöjjön a keret a hűtőre. Emlékszem, a nemzeti ünnepeken, április 4-én és november 7-én ünneplés helyett is megrohanták az emberek a határt, és kifosztották a közeli üzleteket.

Akkoriban már kinn volt a tábla az üzletekben, ami felnőttként már szíven ütött: „Ne lopj!” A mai napig szégyellem magam emiatt, mert engem és sok más becsületes embert is egy kalap alá vettek a valóban tolvajkodó magyarok miatt. Megjegyzem, a határon átkelve az út mentén ma is olvashatunk magyar feliratokat: „Ne szemetelj!” Ez is ugyanúgy sérti az önérzetemet.

A magyar ember nagyon találékony: a szűkös pénzügyi keret szemben állt a nagyra törő igényekkel, így - akinek volt pénze - az autó rejtett zugaiban átcsempészett egy-egy Grundig rádiót, hifitornyot, ki mit tudott. Olyan is volt, hogy alkatrészenként került haza egy-egy torony. Na, ezek miatt volt a gyomorgörcs a határon, vajon észreveszik-e?!

Persze előfordult, hogy a határőr megtalálta a szajrét, ilyenkor megoldást kellett találni. A leleményesebbek visszafordultak, és Nickelsdorfban egy megbízható családnál megőrzésre beadták a tiltott árucikkeket, majd műszakváltás után, az újabb határőrgárdánál ismét megpróbálták átcsempészni a kincseket.

Volt olyan ismert nőgyógyász, aki kissé túltolta kávébizniszt, és börtönbe is került, miután lebukott a határon.

A csehektől sportszereket volt érdemes hozni, sátrat, felfújható matracot, sífelszerelést, de konzerveket és hentesárut is megérte átcsempészni. Emlékszem, apukám azt mondta, ha elkapnak, leülünk az út szélére, és megesszük!

Akkoriban a határőrök igazi királyok voltak! A nagyban csencselők megajándékozták őket egy-egy “kamionról leesett” értékesebb holmival, hogy tekintsenek el a kihágástól. Így aztán virágzott a kávé- és a cigarettacsempészet is.

Nemrég édesapám halála miatt nagy rendezkedésbe fogtunk a lakásában. A szekrények mélyéről előkerülő kincsek között számtalan ezt az időszakot idézi. Nagy becsben tartottuk ezeket, vigyáztunk rájuk. Elgondolkodtam, hogy jó-e az, hogy most mindent - akár egy kattintással - azonnal megkaphatunk a világ bármely tájáról. Értékeljük-e kellőképpen a lehetőségeinket?

A cikk az ajánló után folytatódik

Légy szabad! - Merj szembemenni az árral!

A Femina Klub áprilisi vendége Lakatos Márk stylist lesz, akivel Szily Nóra, az estek háziasszonya többek között az önmagunk elfogadására való törekvésről beszélget. Hogyan szembesüljünk saját korlátainkkal, tökéletlenségünkkel? Hogyan dolgozzuk fel az életünkben felmerülő elakadásokat? 

További részletek: femina.hu/feminaklub

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. április 22. 18 óra

Helyszín: Thália Színház

Promóció

Mintha a pandémia okozta határzár, a határellenőrzések visszaállítása szembesítettek volna azzal, hogy ma már milyen természetes az utazási szabadság, és az is elgondolkodtatott, a ‘80-as, ‘90-es évekbeli luxuscikkek napjainkban milyen hétköznapi dolgoknak számítanak, sőt, megkockáztatom, pazarlóan bánunk velük!

Utólag visszatekintve erre az időszakra - még a határstressz érzését is hozzászámítva - nosztalgikus, kellemes érzések töltenek el. Mai fejjel visszagondolva megmosolyogtató a sok felidézett anekdota, a gyermekeink pedig - akik akkor még nem is éltek - értetlenül állnak az akkor történtek előtt.

Fotók: Pinterest, Pixabay,  Fortepan / tm .

Nosztalgiázz velünk!

Dollárbolt, szappanok a szekrény tetején, Donald rágópapír-gyűjtemény. Te is akkor voltál tinédzser, amikor én?

Neked is volt Mystic rúzsod meg lambadaszoknyád? Így éltünk a 80-as, 90-es években

Dollárbolt, szappanok a szekrény tetején, Donald rágópapír-gyűjtemény. Te is akkor voltál tinédzser, amikor én?

Elolvasom
Ezt is szeretjük