Hogy éltünk a jugó határ mellett a '80-as, '90-es években? Mivel csencseltünk, üzleteltünk?

A nyolcvanas-kilencvenes években, a szockó utolsó éveiben élni nagyon más volt, mint most. Elkapott minket a retró érzés: cikksorozatunkban arról mesélünk, milyen volt az élet a határ mellett. Mivel csencseltünk, üzleteltünk, mi volt a határ egyik és másik oldalán, amiért érdemes volt útra kelni és kockáztatni a határon.

GettyImages-1025883006

FeminaShop

Látogass el a
Femina Shopba!

Megnézem
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Azt sem tudom, hol kezdjem, annyi emlék kavarog bennem. A jugó határ mellett élni számomra olyan egzotikus és rendkívüli élmény a mai napig, amit nem tudok megmagyarázni. Most is imádok Szabadkán csavarogni, vásárolni a tejpiacon, sós, túrós burekot reggelizni joghurttal. Szeretem a palici tavat és a bezdáni csárdát, az egész Vajdaságot. Az egész volt Jugoszláviát úgy, ahogy van, a tragikus történelemmel, a vérpezsdítő zenékkel, a nyelvekkel együtt. Amíg Baján laktam, mindig volt otthon mimóza, nekem ez és a murvafürt szimbolizálja a Jugót, az én Jugómat, ahol én - bármelyik szegletében járok - otthon érzem magam.

Már a legkorábbi emlékeim nagyon kellemesek a Jugóról: a mamával ülünk a kora őszi napsütésben, és a mama rendületlenül pucolja a diót. Nem esszük meg, a mama viszi eladni. Jugóba. A hatalmas guriga trappista sajtokkal együtt. A dió és a trappista árából farmert hoz, puha frottírtörölközőt, fémdobozos vegetát, banánt és fügét.

Mert Jugóban minden van. Eurocrem, rizses csoki és cigirágó is. Az a Jugó, az maga a Kánaán lehet, gondolom ötévesen. Pláne, miután megkóstolhattam azt a borzalmat, amit a mama meggylikőrnek hívott. Hogy a sziruposan édes, körömlakksűrűségű, bordó ital az volt-e, már sose derül ki. A meggylikőr vonzerejét az adta, hogy az üveg alján rengeteg meggy volt, ebből kaphattam egyet-egyet, mikor kiürült az üveg. A mama alkoholfogyasztási szokásai miatt azonban egy-egy szemre a végtelenségig kellett várni, de annál nagyobb volt az öröm.

Aztán ott volt a jugókettő, a tévécsatorna, hát az maga volt a csoda! Évekkel előbb ment a Hupikék Törpikék, mint itthon, a Tövismadarakat is előbb láttuk, és voltak amerikai filmek, naná, hogy azt néztük! A jugókettőt csak a kábeltévés korszak prozíbenje és ertéelje tudta kiütni a nyeregből, sokkal később.

Bár a dédszüleim magyarok voltak, az anyai nagymamám Nisben született, és a családja sokáig ott is élt. Mivel a Jugoszlávia a területi elvet követte, a mama és a testvérei jugoszláv állampolgárok lettek, a későbbiekben ennek megfelelő útlevéllel. Ez rendkívüli szabadságot adott a mamának: akkor utazhatott le, amikor csak akart, a fináncok a határon megkérdezték tőle, haza megy-e, persze a mama mindig hazament.

Nemcsak a nagymamám, de Magyarország déli része is Jugóban töltötte a hétvégét: telekocsival, busszal mentek az emberek, és hoztak mindent, ami ott volt, és nálunk nem. Frottírlepedőt, jó minőségű függönyt és lakástextíliát, farmert, nejlonharisnyát, füstüveges Napoleon konyakot, narancsot és mandarint, Deep Purple-bakelitet. De onnan érkeztek a gyönyörű karácsonyfadíszek és a rúzsok is.

A jugó aranynak párja nem volt, a mamám, ha hazaállított egy-egy szebb darabbal, miután megcsodáltuk, eldugta az ágynemű közé, és jelentőségteljesen azt mondta: egyszer majd kapunk az árán egy oldal szalonnát. A Szabadka környéki kötöttáru-manufaktúráknak köszönhetően olyan jó minőségű zoknit, harisnyát lehetett venni, istenem, itthon meg a Gabi boltban azok a műszálas borzalmak, amikbe szó szerint belerohadt a lábam tesióra után! Még most is kiráz a hideg, ha rágondolok. Apropó, tesióra, lassan mondom, a-di-das tor-na-dressz! Magas szárú sportcipő! Boldog idők!

A szabadkai piac másodvirágzása a kilencvenes években jött el, de ne rohanjunk ennyire előre, a délszláv háború alatt virágzott a benzinezés, ami a környékbelieknek volt jó lehetőség arra, hogy feketén és igen rövid idő alatt meggazdagodjanak. Ez nagyjából úgy nézett ki, hogy a határ előtti benzinkúton teletankolták az autót, lecsorogtak vele, és eladták az üzemanyagot. A tankban annyi maradt, amivel az első magyar benzinkútig vissza lehetett jutni. Amint híre ment, hogy Jugóban nincs benzin, felvirágzott az üzemanyag-kereskedelem. Volt, akinek öt-hat, tíz autója is lenn volt egész nap a határon, sofőröket fogadott, akik napidíjért benzineztek neki. A környéken jó ára lett a húsz-huszonöt éves Audiknak, Merciknek, a kocsikat az üzemanyagtartály űrmértéke adta el, de volt arra is példa, hogy kiszedték a hátsó üléseket, és oda eszkábáltak be egy tartályt, amibe 100-150 liter üzemanyagot tudtak tölteni. A benzinezés egy egész generáció életét határozta meg, és alapozta meg az egzisztenciát. Jó üzlet volt, benne volt mindenki, a határőrök és a fináncok is.

A szabadkai piac a délszláv háború után reneszánszát élte. A duty free shopok még működtek, az ország a feketegazdaságból élt. Még emlékszem, számtalanszor voltunk úgy a szabadkai piacon, hogy gyertyák, mécsesek égtek a standokon, az üzletekben, mert nem volt áram.

szabadka

Volt viszont minden más. Cigaretta és CD-lemez, elsősorban. Jelen sorok írója a szabadkai cédézésből rendezte be a lakását (elévült), de az is bizonyos, amíg el nem költöztem Bajáról, nem tudtam, mennyibe kerül egy doboz cigi Magyarországon. És addig is az Eve és a Kim, a Dunhill meg a „nullásmarbi” volt a cigi, nem a puha dobozos Szofi. A varrodákban jobb minőségben készült a replika Levi’s és GAS farmer, mint az eredetit gyártó üzemekben. A németben dolgozó vendégmunkásoknak köszönhetően pedig olcsóbb volt a mosószer, a tusfürdő és a hajbalzsam, ha lenn vettük meg, mint Baján, a drogériában.

A cikk az ajánló után folytatódik

Légy szabad! - Merj szembemenni az árral!

A Femina Klub áprilisi vendége Lakatos Márk stylist lesz, akivel Szily Nóra, az estek háziasszonya többek között az önmagunk elfogadására való törekvésről beszélget. Hogyan szembesüljünk saját korlátainkkal, tökéletlenségünkkel? Hogyan dolgozzuk fel az életünkben felmerülő elakadásokat? 

További részletek: femina.hu/feminaklub

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. április 22. 18 óra

Helyszín: Thália Színház

Promóció

A volt Jugoszlávia volt az én nyugatom. Az én áruházam a szabadkai piac volt, az én multikultim a Vajdaság. Gasztronómiám alfája és ómegája a szentjánoskenyeres kelt kalács, és a kajmak az én istenbizonyítékom. Aki pedig a csevap eredetét kutatja, annak ajánlom Danyi Zoltán remek regényét, A dögeltakarítót. Abból sok mást is megtudhatunk.

Fotók: Getty Images Hungary; Hódos Hajnalka

Itt kezdtünk nosztalgiázni.

Neked is volt Mystic rúzsod meg lambadaszoknyád? Így éltünk a 80-as, 90-es években

Dollárbolt, szappanok a szekrény tetején, Donald rágópapír-gyűjtemény. Te is akkor voltál tinédzser, amikor én?

Elolvasom
Ezt is szeretjük