Íme a leghíresebb foglalt házak Európában és itthon: volt, amiből közösségi ház lett, máshol koncerteztek is

Az elhagyatott, hosszú évekig üresen álló ingatlanok szomorú látványt nyújtanak, különösen, ha a tulajdonos rájuk sem néz - néhány évtizede azonban alternatív körökben ez akár egy kihagyhatatlan lehetőséget is jelenthetett a házfoglalásra.

A foglalt házak, angolszász kifejezéssel squatok olyan használaton kívüli ingatlanok, amelyeket a tulajdonos tudtán kívül, teljesen erőszakmentesen vett birtokba egy közösség. Különösen Nyugat-Európában számított ez bevett gyakorlatnak, de Magyarországon is volt rá néhány emlékezetes példa.

Mi történt a foglalt házakban?

Az elfoglalt házakban aztán hamar felpezsdült az élet, és új funkciót kaptak: némelyikben művészeti galériát nyitott egy-egy underground kör, vagy közösségi térként funkcionált, de akadt, ahol koncerteket is szerveztek. Olyan is létezett, amelyet csak egy-egy demonstráció idejére foglaltak el, vagy ezzel hívták fel a figyelmet a közösségi terek hiányára, esetleg magára az értékes, üresen álló épületre. Nagy népszerűségük ellenére jogilag már komplikáltabb volt a helyzetük.

Országonként eltér, hogy milyen szabályozások vonatkozta rájuk, illetve milyen szankciókkal számolhattak a tulajdonossal nem egyeztető csoportok, többségükben hatóságilag számolták fel a helyet, ám volt, ahol a helyek üzemeltetői komoly civil támogatottságot szereztek maguknak, így a kilakoltatók hangos ellenállásba is ütköztek.

Mivel azonban jogi kapcsolatban az elfoglalók nem álltak a tulajdonosokkal, nem keresték fel őket, nem bérelték hivatalosan a helyet, követeléseik csak ritkán nyertek létjogosultságot, a törvény többnyire utóbbi érdekeit védi.

Más a helyzet például Nagy-Britanniában, ahol hosszas törvényi eljárás előzi meg a kilakoltatást, amikor is a tulajdonos köteles hivatalosan bebizonyítania, hogy az övé a házban lakás joga, ellentétben a beköltözött személyekkel. Ha pedig 12 év alatt senki nem formál rá jogot, még ennél is egyértelműbb a helyzet: a squatterek ilyenkor elbirtokolhatják azt.

Ungdomshuset

Európa legrégebbi foglalt ingatlana a dániai Ungdomshuset volt, egy 1897-es koppenhágai épület, ami egykor a munkásmozgalom székhelyeként működött. Az elhagyatott házat 1982-ben foglalták el punk és anarchista csoportok, majd 15 éven át zenei központként és találkozóhelyként funkcionált. 

Érdekesség, hogy amikor elhúzódó konfliktusok után 1999-ben árulni kezdte az önkormányzat, használói a következő elrettentő feliratot tették ki az épületre: „eladó, 500 pokoli független, kődobáló, erőszakos pszichopatával együtt”. A Faderhuset nevű evangéliumi felekezet mégis megvette, az épületet 2007-ben ürítették ki, majd bontották le, miután három napon át tartottak a zavargások a hely védelmében.

Aftersquat, avagy 59 Rivoli

Párizs egyik forgalmas bevásárlónegyedében, a Louvre közelében található Rivoli utcában már messziről feltűnhet a látogatóknak egy színes, giccses épület, melyet Rivoli Squatnak vagy Aftersquatnak is neveznek - illetve a Chez Robert Électron Libre nevet is viseli. A külső túldíszítettség egyfajta görbe tükröt hivatott tartani a belvárosi kereskedelmi forgatagra. A hely galériaként, stúdióként, művészeti térként működik, a története viszont nem mindennapi.

1999-ben három művész: Kalex, Gaspard és Bruno (magukat KGB-nek is nevezve) elfoglalta a 15 éven át üresen álló épületet. Három hónappal később értesítést kaptak a kilakoltatásról, ám a sajtóvisszhangot és némi jogi utánajárást követően a csoport maradhatott, természetesen továbbra is squatterként. Majd jött egy nagy, pozitív fejlemény: a hamarosan megválasztott polgármester, Bertrand Delanoë 2005-ben a hely megvásárlásával hozzájárult, hogy legális művészeti stúdióként és galériaként tovább működhessen. Számos alkotó lehetőséget kapott itt, és nagyjából húsz állandó művész is dolgozik az épületben. A házat felújították, 2009 óta bárki számára látogatható.

Híres német squatok

Nyugat-Németországban több híres squat is működött. Az egyik közismert ház az 1888-ban épült, hamburgi Rote Flora volt, mely a második világháborúig, majd 1949-től színházként üzemelt. Később mozifunkciót kapott, végül áruház nyílt benne, mely 1987-ig működött. Egy producer eltökélte magát, hogy zenés színházat nyit benne, ám heves ellenállásba ütközött a környéken, így a tervet elvetették.

1989-ben bérleti szerződést kötöttek egy, az épületet használni kívánó csoporttal, ám azt érvényen kívül helyezték, amivel azok squatterekké váltak. A 2000-es évek sok jogi hercehurcája után ma legális, főként adományokból fenntartott kulturális központként működik, de politikai eseményeknek is teret ad, tüntetések bázisa, a közösségek nyíltan fellépnek mindenfajta előítélet, rasszizmus, szexizmus, homofóbia ellen. 

Hasonló foglalt hely volt a kreuzbergi Tommy Weisbecker Haus, amely szociális szállásként híresült el fiatal hajléktalanok számára - végül legális lakásprojekt lett belőle, 2013-ban harmincéves bérleti szerződést kötöttek a működés biztosítására. A berlini Liebigstrasse 34 a berlini baloldal kedvelt helye volt 1990-től az épület 2020-as lebontásáig. A szintén berlini Kunsthaus Tacheles ezzel szemben ma is híres kulturális központtá alakult az évek folyamán. 

Foglalt házak Magyarországon

Magyarországon, elsősorban Budapesten is lehet találni példát az elmúlt évtizedekből a foglalt házakra. Az első és egyik legfontosabb ilyen squat 1991-ből ismeretes, amikor is a ma Trafóként működő épületet a francia anarchista Resonance csoport foglalta be, majd koncerteket, előadásokat szerveztek a nagyközönség számára. Az önkormányzat felvásárlásával szorult háttérbe az eredeti közösség, bár az épület megőrizte arculatát, és ma is alternatív művészeti, közösségi térként, színházként funkcionál.

A Centrum csoport nevéhez több rövid életű foglalás is kötődik: 2004-ben az Úttörő áruház elhagyott épületében nyitottak közösségi központot, mindössze két hét alatt kiállításokat és más akciókat is tartottak. Bár a területet hamar el kellett hagyniuk, 2005-ben egy Kazinczy utcai házat foglaltak el azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a kulturális központok hiányára és a pusztuló zsidónegyedre.

Hasonló akcióként egy rég bezárt Ápisz-üzletben nyitott egy csoport művészeti galériát, irodalmi és koncertteret a Király utcán. A hely később Sirály néven vált ismertté, amelyet hat év után, érvényes bérleti szerződés hiányára hivatkozva záratott be az önkormányzat.

Kísértetvárosok Európában

Ezek az európai települések mementóként őrzik a történelem egy-egy nem is olyan régi fejezetének emlékét.

(Borító- és ajánlókép: Párizs, Rivoli 59 - Getty Images Hungary, cikken belüli képek: Wikipedia/EPO, Airair, VinceB. Getty Images Hungary.)

• kulturális látnivalók
• kultúra
• történelmi látnivalók
• városnéző
• budapest
• európa
• művészet
• közösség
• művészettörténeti érdekesség
• Utazás