Átsétálni a Duna alatt hatalmas élmény: Nagymarosról Visegrádra a különleges alagútban
Ha felfognám, hogy fölöttem tizenegy méter sóder és víz van, sokkal nyomasztóbb lenne. Sőt, be sem mertem volna menni az alagútba.

IMG 6215
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A váciak szeretik a városukat, sok legenda született az évszázadok alatt. Ezek közül az egyik, hogy Vácnál át lehet kelni a Duna alatt egy alagúton. Erre a titkos folyosóra azért volt szükség, ha a várost megtámadja az ellenség - elsősorban a török -, a püspököt biztonságban ki tudják menekíteni.

Nem lepődtem meg a városi legenda hallatán. Szülővárosomban, Baján is tartja magát az a mendemonda, hogy titkos alagutak keresztezik egymást a település alatt, sokan úgy gondolták, a Szentháromság tér alatt is vannak ilyenek. Ez az izgalmas történet sem bizonyult igaznak. Sokkal valószínűbb, hogy a város pár száz lakója az ellen elől a közeli mocsaras-lápos dunai környékre menekült. 

Ma már valóban több alagút vezet át a Duna alatt, elég, ha a metróalagutakra vagy a különböző szervizjáratokra gondolunk. De van egy olyan, ami különbözik a többitől. 

A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV Zrt.) kezelésében levő, Nagymarost Visegráddal összekötő közműalagút abban a tekintetben is egyedülálló, hogy ez az egyetlen olyan alagút, amit különleges alkalmakkor megnyitnak a közönség számára. 

„Mi ez a susogás mellettünk?” - kérdezem, és sem a hangszínem, sem a mosolyom nem természetes. Hogy is lenne az? Pár lépcsőfok után egy lejtőn ereszkedünk alá. Előttünk a kivilágított alagút, innen végeláthatatlannak tűnik. Beton, fém, hideg fény és nyirkosság. A lejtőnek vége, a rideg cső vízszintessé válik. Kísérőm, Tóth Péter hátrafordul, és mintegy mellesleg megjegyzi, 11 méterre vagyunk a Duna alatt.

Furcsa érzés. Nem félelmetes, inkább nyomasztó.

A susogástól nem kell félni, a balra mellettem levő vastag csőben folyik a szennyvíz. A tőlem jobbra levőben ivóvíz. Felettem is fut egy cső, az a szellőzést biztosítja. Talpam alatt vasrács.

Nagy levegőt veszek, és elindulok. 550 métert kell megtennem egy alig három méter széles, betongyűrűkből álló alagútban.

A közműalagutat a Bős-Nagymarosi vízlépcső építésének elhalasztása után hozták létre. A víz elterelésekor keletkezett földnyelv adott alkalmat arra, hogy létrehozzák a betonépítményt. Az óriási betongyűrűket vasbeton, sóder és speciális szigetelőanyag veszi körül. Az alagutat úgy tervezték, hogy elbírja a Richter-skála szerinti 6,1 erősségű földrengést.

Mintha egy cyberpunk regényhelyszínen gyalogolnék. Vagy Robin Cook kórházainak alagsorában. Azt gondolnánk, hogy ezen a mesterséges helyen nincs semmi élő, nincs semmi, ami a fenti világból való, a természet és a szépség ide nem tud utat törni. Tévedek. „Nézze csak!” - mutat Péter a betoncsőre a fejünk felett. Megvilágítom a telefonnal. Egy cseppkő! Persze nem igazi, ez egy úgynevezett betoncseppkő. A minimális vízszivárgástól keletkezik.

Az alagút felénél vagyunk, ezt jelzi a zsilipajtó. Ha valami probléma adódik, az alagutat le lehet zárni. Fémesen koppannak a rácson a lépteink. 550 méter csak a föld alatt tűnik nagyon hosszúnak. A visegrádi oldalon egy terembe érünk, a hatalmas csapok és csövek között és fölött hatalmas képek. A vízlépcső és az alagút építésének történetét ismerhetjük meg a tárlaton.

Jó érzés kilépni a napfényre. Szép, kora őszi nap van, az alagút kijáratánál már érezni a Duna szagát. A víz alig néhány méterre van tőlünk. Fura érzés látni a túlpartot és a tudat, hogy a széles folyó alatt érkeztem ide. Valószerűtlen élmény.

Visszafelé már jobb, eltűnik belőlem a nyomasztó érzés. Azt hiszem, azért, mert még mindig nem fogom fel, hogy fölöttem 11 méter sóder és víz van. Ha belegondolnék, pontosabban felfognám, lehet, hogy be sem mertem volna menni az alagútba.

A cikk az ajánló után folytatódik

Mosolyogva búcsúzom, és azt, hogy nagy élmény volt, őszintén mondom. De nem én vagyok a kiváltságos. A DMRV Zrt. évente két alkalommal - a víz világnapján, minden év március elején, és a cég „születésnapján” - csoportos túrát szervez. A program ingyenes, de gyorsnak kell lenni, mert a különleges programra minden alkalommal percek alatt betelik az összes regisztrációs hely.

Fotók: Hódos Hajnalka

Magyarország tele van csodákkal.

Ezt is szeretjük